Skip to main content

A modern kor leplezetlenül. Van-e jövõd az új világrendben 06. - A humanizmus csapdája

Szabó Anti 

Egy kis áttekintés az eddig elhangzottakból. Már az ókorban is látszott, hogy a társadalomra óriási befolyással van az, hogy a hívő emberek vagy az Istennel találkozó emberek ebben a kapcsolatban hogyan állnak meg, hogyan reagálnak. Az őskeresztény gyülekezetből - aminek a történetét, a szellemiségét ismerjük, sőt hordozzuk - egészen más lett a történelem folyamán.

Érdekel - és egyszer majd megpróbálom végigkövetni -, hogy hova lettek az igazi hívők a történelem során, hogyan terjedt az evangélium és az élő hit. A római katolikus egyház nyomán az egész történelemírás olyanra fókuszál, ami minket az esetek zömében nem nagyon érdekel , mert nem sokat tudunk belőle épülni. Nem szellemi dolgokról beszélnek. Nem az a kutatás  szellme és tárgya, hanem történelmi, vagy kritikai, vagy bármi, de nem az, ami minket alapvetően érdekel. Ezzel érdemes lenne egyszer foglalkozni. Pl.: hogy a szellemi folytonosság hogyan maradt fenn - fennmaradt-e egyáltalán - és milyen volt pl. a X. században egy újjászületett hívő élete, aki valamilyen módon mégiscsak a nagyegyházhoz tartozott.

Amikor a katolikus egyházról beszélünk, a tanulságok levonása miatt nagyon nehéz úgy beszélni róluk, hogy az ne legyen alapjaiban kritikus. Nem az a célom, hogy őket „felszeleteljük" és kimutassak róluk minden rosszat, de nagyon nehéz úgy beszélni róluk, hogy az ember ne tűnjön nagyon kritikusnak. Egyébként ha a fő gondolatmenetünk most az lenne, hogy a Szent-szellemi vonulattal hasonlítsuk össze, hogy mi történt az egyházban, akkor lehetnénk hozzájuk kritikusak, mert minden, ami tönkreteszi Jézus Krisztus áldozatát és a kereszténység üzenetét, az egyaránt gonosz. Függetlenül attól, hogy ezt hívő vagy pogány emberek csinálják. Ha ezzel a szenvtelenséggel néznénk végig, akkor egy sátánista liturgia, vagy egy áldozat éppen olyan gonosz, mint egy katolikus inkvizíció. Nem azért gonosz mert katolikus, vagy nem azért gonosz, mert sátánista, hanem egyszerűen azért, mert a sötét oldal.

Nem egyszerű dolog ebben a tekintetben úgy lavírozni, hogy az ember ne legyen nagyon kritikus, de mégis realista legyen. Sajnos, ha a középkort illetően realista voltál, akkor kritikus is vagy. Együtt jár a kettő.

Aztán beszéltünk arról, hogy a keresztény egyház, ahogy kilépett a medréből - abból a szerepkörből, amit Isten szánt neki -, és elment valamilyen irányba, azután a hatalma, ill. katonai és politikai ereje a Római Birodalom meggyengülésével meggyengült, majd széthullott alapvetően eltérítődött egy irányba és törvényszerűen létrehozta a saját kiegyensúlyozóit, amik megint csak „kitérített" kiegyensúlyozók voltak. Nem a kijelölt úton mentek, hanem a ló túloldalán. Voltak mozgalmak, amik megpróbálták a katolikus eltolódást egyensúlyozni, viszont ezek legtöbbször nem voltak biblikusak.

Eljutottunk oda, hogy ezek között az egyik a reneszánsz volt , amely alapvetően nem keresztény megközelítésből reagált a korra, hanem filozófiai alapon. Megpróbálta azokat a régi római, görög kulturális, illetve okkult elemeket újra előszedni, leporolni és kifényezni, amikről beszéltük, hogy ezek nagyon erőteljesek voltak a Római Birodalom idején és azelőtt is. A reneszánsz ezeket szedte elő, mely folyamat alapvetően pogány, okkult, újraélesztése volt a rendszernek.

A reneszánsz egyik mozgatórugója a humanista gondolatok megjelenése volt. Tehát a humanizmus alapgondolata a reneszánszból indult ki. Az egyház teljesen letaglózta az emberi értéket. Az emberi test és az ember mindenhogyan rossz. Ebben az időszakban az emberi élet teljesen értéktelen volt. A görög kultúra az ember körül forgott, az ember kiteljesedéséről, jólétéről szólt. Ezt a gondolkodást élesztette fel a reneszánsz, a humanizmus ezt karolta fel. Az Isten-központúság helyett - amit az egyház képviselt a szónak ilyen eltolt értelmében - próbálta visszaállítani az emberközpontúságot, és az embert helyezni a középpontba. Ezt se nem vallási, se nem bibliai alapon tette, hanem egy spirituális racionális alapon, furcsa módon.

Ez a humanista gondolkodás végigkísérte utána a századokat, és a mai napig rendkívüli módon meghatározó. Az eltorzult egyházi tanításban nem azt adták, amit mi tanulunk, hogy Isten az életét adta az emberért. Egy másik megfogalmazásban Jézus Krisztus szerelme a miénk - nem ezt képviselte az egyház, hanem valami teljesen mást. Erre a fajta eltorzulásra reagált a reneszánsz és a humanizmus, és létrehozta a másik oldalt.

Sátánnak az egész történelmen végighúzódó és kifinomult módszere az „oszd meg és uralkodj!" Eltolja a rendszert pl. jobbra, létrehozza a baloldali ellenpólusát, így kontrollálni tudja az eseményeket. Hol az egyiket erősíti, hol a másikat erősíti, kezében tartja az eseményeket. - Isten „dolga" vagy középen megy, vagy sehol. - A gondolkodás, a filozófia lényege ez.

A reformációra találtam egy jó megfogalmazást, ennél én sem tudnék jobbat. A reformáció a XVI. században Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával, és hibáira való válaszként indult mozgalom. A XV-XVI. századokban végbemenő gazdasági-, társadalmi-, politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott az egyház bírálata.

Luther Márton a megfogalmazott 95 tézisével hívta fel a figyelmet a hibákra. A reformáció ezen az alapon indult. Luther képviselte a Scola Scriptura-t,- vissza az Igéhez-, és nagyon radikálisan, erőteljesen kiállt az Ige igazsága mellett. Abban a korban ez nagyon erőteljes állásfoglalásnak számított. Ő nem csak a saját egyházával szemben mondta ezt, hanem a Római Egyházzal szemben, ami egy birodalom volt. (Ez olyan, mintha ma valaki az Egyesült Államokban a CNN-en fél órát beszél Barack Obama ellen, vagy pl. az amerikai nép ellen.) Volt benne jelentős kockázat.

Eljutottunk a reformációhoz. Azt gondolom, fontos, hogy Isten ezekben a korokban is mindig tudta használni a történelmi eseményeket arra, hogy az ügyét továbbvigye. Az első tíz századi szellemi-keresztény történésekről nem sokat tudok. Azt viszont tudjuk, hogy a reformáció után felpezsdült a szellemi élet, és Isten az Igének a tekintélyét egy módon helyreállította. A reformációból tudjuk ma már gyökereztetni legtöbb mai élőhitű gyülekezetnek a múltját, túl azon, hogy a reformáció is, a Luther féle mozgalom is nagyon gyorsan kisiklott a szónak abban az értelmében, hogy a megjobbító szándékot - amit ő képviselt - eltérítették egy politikai irányba. Mozgalommá szerveződött és óriási háborúkhoz, vallásháborúkhoz vezetett.

A Luther c. film nagyon tanulságos volt arra nézve, hogy mennyire nem szabad a palackból kiengedni a szellemet, mert kicsit kihúzod a dugót, akkor nagyon csúnya dolgok történhetnek. Amikor egy közösségben vagy, és elkezdesz kritikussá, majd pólussá válni, akkor abban óriási veszélyek vannak a környezeted számára, a gyülekezeted számára. Luther mégis döntött és képviselte azokat az értékeket, amelyeket képviselnie kellett. A Reformáció „mellékhajtásai" miatt a mai nem keresztény világ nem feltétlenül beszél pozitívan a reformációról.

Miközben nézegetjük a történelmet és azt kommunikáljuk, hogy az ókorban a görögök, a perzsák, a babiloniak milyenek voltak, mit csináltak; kicsit olyan érzésem van, mintha alapvetően arról beszélnék, hogy mindenki milyen rossz és milyen rosszat csinál. Persze ez igaz - egy módon.

Kritikával beszélünk a korról, a katolikus egyházról, a létrejött mozgalmakról. Azt mondjuk, hogy eltolódott és létrejöttek az ellenmozgalmak, és azok esetenként milyen borzasztó dolgok voltak. „Megértem az embereket, hogy nem tértek meg. Én nem akarok ilyen lenni." A több ezer éves történelmen keresztül mindig megtalálhatjuk azt, hogy felmentsük az embereket, hogy miért nem volt az a kor megfelelő arra, hogy Istent válasszák.

Elgondolkodtam azon, hogy a kor bármelyik részében - emeljük ki a reformációt - mégiscsak amikor a Szentírás tekintélye helyreállt és embertömegek újjászülettek és képviselték Isten Igéjét, mégsem volt az olyan ütős mozgalom, hogy a fél világ megtért volna. Beszéltünk arról, hogy az ember ösztönösen keresi Istent, és hol ide nyúl, hol oda nyúl, és „sajnos nem tudott a zsidó néphez nyúlni, mert a zsidó nép bálványimádásban volt, sajnos nem tudott a katolikus egyházhoz nyúlni, mert a katolikus egyház ilyen-olyan volt". Mindig megtaláljuk, hogy ki miért nem tudott megfelelő megoldásokat találni az életére, de ott volt a reformáció, amiben nagyon sok ember megtért, és ebben a közegben nem az történt, amit várnál, hogy végre itt van az élő Isten, ki van jelentve a földön és az emberek tömegesen Hozzá térnek, hanem ez helyett a reformációval párhuzamosan létrejött egy sor világi mozgalom.

Magyarul a reformációt arra használták fel az emberek, hogy megteremtsék és megerősítsék a saját értékrendjüket, hitvilágukat, és a saját istenképükben továbbmenjenek. Azt szeretném kiemelni, hogy nem igaz az, hogy az emberek azért nem térnek meg, mert nem hallják az igazi üzenetet. Persze, ha nem hallják, természetesen nem térnek meg. Viszont az emberek rendszerint akkor sem térnek meg, ha hallják az igazi üzenetet. A történelem nem azt bizonyítja, hogy minden más lenne, ha a kereszténység jobban a helyén állna. Persze, minden más lenne, ha a kereszténység jobban a helyén állna.

Viszont az istentelenség az egész történelmet végigkísérő jelenség. Ezt azért fontos tudni, mert a mai kor meghatározó hozzáállásában abból áll, hogy mindenki tud már valakire mutogatni. Hihetetlenül kifinomult a mutogatási rendszer. Olvastam a New Age mozgalom szellemi hátteréről, gondolkodásáról, a mögötte álló emberek művei tucatját végigéztem. Bámulatos szintre vitték a mutogatást: ki mit csinál rosszul, a kereszténység így, a zsidóság úgy, az iszlám amúgy. Ugyanakkor saját magukkal nem foglalkoznak ilyen kritikával és értelemben.

Talán azt gondoltuk, hogy a reformáció megoldhatta volna  a világ problémáit. Megoldotta Isten népének a problémáit, de a körülvevő világ nem úgy reagált rá, ahogy erre reagálhatott volna. Persze, benne volt az is, hogy nagyon gyorsan „forradalom" lett belőle. A katolikus egyház erre erővel reagált, létrehozta az ellenreformációt, és még sok mást is. Borzasztó időszak következett. A Sátánnak pont ez a dagonya jó, hogy egyik hívő üti a másikat, utána vissza, aztán az egyik kettészakad, és akkor már hárman vannak. Minél tovább tart az ellenségeskedés, annál kevésbé megy előre Isten ügye.

Ha értjük ezeket az elemeket, ezeket a szellemiségeket, akkor sokkal jobban el fogunk igazodni a mai korban. Kerestem és gondolkodtam azon, hogy az ateizmus mikor jelent meg. Az ókorban nem volt ateizmus, mert akkor mindenki hitt 1-2-100-200 istenben. Akkor az ateizmust abban mérték, hogy pl. az erőteljes római vallásrendszerhez hogyan viszonyult valaki. Ha nem tudott beilleszkedni, akkor valószínűleg azt mondták, hogy istentelen.

A középkorban az ateizmus azt jelentette, hogy mindenki ateista volt, aki nem fogadta el a római egyház tanításait, teljesen mindegy, hogy milyen alapon. Az inkvizíció arról szólt, hogy aláveted-e magad ennek a rendszernek. Ha igen, akkor hívő voltál; ha nem, akkor eretnek voltál. Az eretnekség gyűjtötte magába az ateista gondolkodást is. Canterbury Szent Anzelm egyszer megemlítette, hogy lehet, hogy nincs Isten, de ezt csak azért tette, hogy be tudja bizonyítani, hogy van. „Játszunk el a gondolattal, hogy nincs". Ez az egy „ateistás" mondat maradt fenn az egyház oldaláról.

Volt egy ilyen mozgalom, hogy „Szabadgondolkodó Felebarátok" mozgalma. Összesen egy embert találtam, Löfflert, aki olyan módon volt ateista, ahogy ma már nagyon sokan. Őt máglyára vitték, és onnan még azt kiabálta: soha nem lesz annyi fátok, hogy a véletlent, ami a világot uralja, elégessétek. Ő ott megfogalmazott valami olyat, amivel ma már tele van a világ. Ő azt látta, hogy az egész mögött nincs Isten, hanem a véletlenek uralják. Ez a panteizmushoz vezető  gondolkodás egyik módja.

A következő szakaszban, a reneszánsz végén már megjelent az ateizmus. A reneszánsz a régi kultúrákat vette elő, ahol a panteizmus teljesen normális dolog volt. Mivel megerősödött a reneszánsz, előjött ez a gondolkodás. Voltak felélesztett antik filozófiák: sztoicizmus, szkepticizmus, epikureizmus, panteizmus.  Tehát ezeknek a filozófiáknak, mozgalmaknak a gyökere a reneszánszban van. A reneszánsszal megkezdődött a nyíltan hirdetett ateizmus, megközelítéseiben a katolikus egyház torzulásai voltak  fókuszban. Azonban még nem célozták meg az ateista gondolkodást, mert nem volt elterjedt.

Tehát hova jutottunk? Van egyszer egy római egyház. Van egyszer egy reformáció, ami visszaállítja az Ige tekintélyét. Megerősödött az ateizmus. Emellett természetesen - a reneszánsz idején - megerősödött az okkult. Voltak pogány vallások, amik kibújtak a katolikus kontroll alól - nem integrálódtak, hanem máglyán végezték vagy pincékben bujkáltak -, ezek is a felszínre jöttek. Így létrejött egy sokszínűség egymás mellett. Ez azért nagyon fontos, mert a felvilágosodásnak és az 1900-as évekig tartó mozgalmaknak ez volt a légköre. Mások is voltak, de én ezeket tettem most a fókuszba.

Készül egy új világrend, ami a múltból táplálkozik. Ennek az alapja - ahol lebetonozták az alapot - ebben a korszakban volt a humanista gondolkodás megjelenésétől. Akár ezt az ágat nézzük, akár a katolikus egyház ágát, magában hordozza az ókori kultúrákat, erről beszéltünk az aranyszobor esetében.

Gyorsan átugrunk századokat. A sokszínűség és az egyház hatásvesztése elindított egy olyan folyamatot, amiben az emberek a maguk gondolkodásában megerősödtek. Ez vezetett valójában a felvilágosodáshoz, ami az 1700-1800-as éveket 1900-ig nagyon meghatározta. A felvilágosodás alapgondolatai:

-          Merj gondolkodni! (Horatius mondta, a Felvilágosodás jelmondata lett.)

-          A világ megismerhető.

-          A természetben vannak elrejtve a társadalom és a gondolkodás törvényei.

-          A tudás forrása a megfigyelés és a tapasztalat.  - Nem a hit, nem az, amit az egyház képvisel; és legkevésbé Isten.

Magasztos erkölcsi nézeteket hirdetett, ami a humanizmusból táplálkozik:

-          Jóság. Igazság. Testvériség. (Ebből lett a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!)

-          Az emberi jellemnevelés.

-          Az egyén és a közösség érdeke összehangolható. (Addig diktatúra volt, vagy erőuralmi rendszer.)

-          Minden vétek és bűn a tudatlanságból ered.

-          A munka mindenki számára erkölcsi követelmény. (Ha nem dolgozol, ne is egyél!)

Hitünk szerint a humanizmus egészségtelen módon emeli fel az embert. Ez hozta be gyakorlatilag azt a gondolkodást is, hogy az embereknek különböző értékük van. Ha felemeled az embert, és az ember van a középpontban, akkor nagyon gyorsan eljutsz oda, hogy elkezded súlyozni az emberi értéket. Ez megtanítja az embereket arra, hogy valaki „a dolgokat" jól csinálja, van, aki rosszul csinálja. Az a szellemiség, hogy annyi az értéked, amennyit hozzá tudsz adni a környezetedhez, a társadalomhoz, az alapvetően ebből, az eredetileg az ember felemelésén fáradozó gondolkodásból ered.

Ha az ember értékét nem Isten adja, akkor az ember értékét úgy kell összerakni darabokból. „Egészséges vagy? Jó, akkor értékes vagy. Férfi vagy? Akkor nagyon értékes vagy, mert tudsz dolgozni, háborúba menni. Nő vagy? Értékes vagy, mert tudsz gyerekeket szülni." Ha sok nő van, és kevesebb férfi, akkor a nők fölösleges része nem értékes, mert nem tud mit kezdeni velük a társadalom. „Tanult vagy? Akkor hasznos vagy."

A humanista gondolkodás - ami a mínuszból próbálta felhúzni az embert - nem állt meg a „nullán", hanem felemelte az embert a pluszba, és így jött be társadalmi mértekben ez a fajta gondolkodás, ami ma a világot jellemzi. Ahányan vagyunk, annyi féle értéket képviselünk. Ha osztályozni kell, akkor én kapok egy kettest, ha téged osztályozunk, kapsz egy ötöst. Amikor társadalmi szinten megerősödik ez a gondolkodás, akkor valóban az emberek ezt így gondolják.

Ez azért lett fontos, mert az új világrendben ez a típusú gondolkodás határozza meg az ember értékét. Ha hasznos vagy a társadalom számára, hasznos vagy az új rend számára, mert hozzá tudsz adni valamit, akkor kellesz. Ha nem vagy hasznos, és nem tudsz hozzáadni, akkor nem kellesz. A népességszaporulat kérdése is ilyen.

Beszélgettem valakivel, aki azt gondolja magáról, hogy nagy humanista és felelős a világ sorsáért. Ő azt mondja, hogy muszáj valamit kitalálni Kína esetére, mert olyan mértékben szaporodnak, hogy néhány évtized alatt minden második ember kínai lesz. Erre összeültek az okosok Európában. Komoly tudóscsapatokat raktak össze, hogy mit lehetne ezzel csinálni.  kidolgoztak egy világra szóló programot, ami a népességszaporulatot szabályozni fogja. Bemennek Kínába, felvilágosítják az embereket, nyomják ezeket és hasonló manipulatív dózisokat, és ennek az a következménye, hogy a szaporulat csökkeni fog. A pornográfia, a sokféle vallás, amit a média tud közvetíteni, az mind lerombolja azt a kultúrát, amiben ők élnek.

Az egyik oldalon azt mondom, hogy ez tényleg komoly kérdés,és kell vele foglalkozni. A másik oldalon viszont azt mondom, hogy azért, mert neked Magyarországon rezeg a gatyád, hogy a kínaiak elszaporodnak a földön, milyen jogalapon szólsz bele radikálisan egy nép életébe, és milyen alapon változtatod meg manipulatíve a kultúráját társadalmi, katonai, és politikai módszerekkel? Miért nem állunk meg ott, hogy elmondjuk, amit gondolunk; vagy tartanak egy felvilágosítást, és hagyják az embereket, hogy saját maguk döntsék el a sorsukat.

A humanista gondolkodás egyik másodlagos következménye ez, hogy jogot formálok arra, hogy beleszóljak a te életedbe, aztán a családod életébe, aztán az ország életébe, egy szomszéd ország életébe, egy távolabbi ország életébe, aztán a világ életébe. Én úgy gondolom, hogy erre nincs jogunk.

Ha azt veszed észre, hogy már nem találsz munkát három éve, mert 40 fölött vagy, és felveszik helyetted a 19-20 éves embert, mert 50e ft-tal kevesebbet kér, az ebből a gondolkodásból származik, hogy a te értéked nem több, mint amit az asztalra teszel. Ez a humanizmusban gyökerezik. Ettől a humanizmus nem rosszabb a szónak abban az értelmében, hogy még mindig jobb ez, mint ami volt a középkori egyház miatt, ahogy teljesen földbe taposták az embert. A nulla fölé emelése az embernek viszont már a Sátán felségterülete, és azt gondolom, hogy ezen az alapon hihetetlen hatékony tud lenni.

Folytatva a sort: teljes optimizmus jellemzi, az igazság megismerését követi a megvalósítás.

Jogok.  A középkorban nem voltak polgári jogok. Ha túlélted a napot, vagy a következő hónapot, akkor ünnepelhettél. Semmi féle jogod nem volt, létjogod sem feltétlenül.

Az alapvető polgári jogokat követelik és küzdenek is érte. Jogok: a törvény előtti egyenlőség, szólás-, gondolat-, sajtószabadság; szabad tulajdonbirtoklás - ezek mind vívmányok, nem voltak azelőtt. Nekünk meg már teljesen természetes. A legfontosabb politikai nézet: mindenfajta társadalmi rendszer az emberek megállapodásának eredménye, ezért megváltoztatható. Ez nagyon fontos dolog. Ez a gondolkodás teszi azt, hogy gyakorlatilag teljesen leszakad a nemzetek gondolkodása az isteni elvről. A kor jelszava: Merj gondolkodni!

Ebben a közegben - 300 éve - ezen az alapon indultak be a nagy változások. Ezekből lettek a nagy forradalmak. Amikor az egyház elvesztette az egyeduralmát és a meghatározó mozgalmak megerősödtek, ezen a ponton, amikor látták emberek és csoportok, hogy az egyház megkerülésével - az egyház csak tényező lett az életben - tudják képviselni a saját gondolkodásukat, akkor nemcsak fellélegeztek és azt mondták: végre szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok; hanem nagyon komoly mozgalmakat szerveztek.

1800-1900-as években már azt látjuk, hogy sokféle egyház van, az okkult hihetetlen módon megerősödött, bár még a keleti vallások nem jöttek be, azok csak a  múlt században kezdtek beszivárogni. A katolikus egyház több száz éven keresztül - és a mai napig is - az egyik zászlóvivője volt annak, hogy az Európai Unió létrejöjjön, vagyis újra egyesüljön Európa a régi Római Birodalom mentén.

Az álló szobornak két lábfeje van. Az egyik a Nyugat-Római Birodalom, a másik lábfeje a Kelet-Római Birodalom. Az egyház nagyon erőltette, hogy létrejöjjön az Európai Unió - erről beszél a prófécia is igazából -, de nem csak ők akarták ezt, illetve az egyesített világot, hanem olyan mozgalmak is, amelyek a katolikus egyház torzulása miatt, vagy jelenlétére való reakcióként jöttek létre.

 

 

Három komponenst fogunk megnézni:

-          A Szabadkőműves mozgalomnak mi volt a szerepe az elmúlt 300 évben?

Ma is jelen van az élet legtöbb területén.  Ez az egyik kulcskérdés, nehéz kérdés, kérlek, ti is óvatosan közelítsétek.

-          New Age mozgalom szellemisége, célja, hatásai és hogyan működik.

Talán ez az a mozgalom, ami a legtöbb olyan dolgot okozta, melynek a mai szellemi életben gyakorlati következményei vannak. Találkozunk mozgalmakkal, filozófiákkal, szellemiségekkel, ami már a New Age-ből  eredeztethető.

-          A 300 év gazdasága-politikája: honnan jövünk, hol vagyunk, és hova tartunk.

Ezekről a témákról nagyon sokat lehetne beszélni, nem egyszerű. Nem célom, hogy röntgenképet adjak róluk, csak a fő irányokat fogjuk vizsgálni.

1;

Mi is a szabadkőműves mozgalom? Nagyon nehéz leírni, megfogalmazni. Egyszerűen azért, mert hosszú, 300 éves - sőt 500 évre visszavezethető - gyökerei vannak. Másrészt azért, mert soha nem volt egységes. Ez mellett gyakorlatilag titkos és zárt.  Amikor elindult, nagyon gyorsan szétterjedt. Franciaországban, Angliában, ill.  Észak-Amerika benépesülése után elterjedt a teljes USA-ban. Nem egyszerű feltárni.

Közös szellemisége volt, de mindhárom területen teljesen más módon nyilvánult meg, és talán soha nem volt egységes. Ez azt is jelenti, hogy például az angol ágon feltétel a bibliai istenhit, az amerikai ágnál is, bár más módon, a francia ágon ez nem volt feltétel. Egész Európát - a magyarországi vonalat is - a francia ág fedi le. Ez két olyannyira különböző „dogmatika", ami akár teljesen ki is zárja a másikat.  A gyakorlatban nagyon másképp működhet a kettő.

Harmadrészt úgy indultak, hogy nem politizálnak. Az angol és az amerikai ág ezt némileg tartotta, a franciák egyáltalán nem, ott abszolút és gyakorlati módon politizálnak. (Nem a Szabadkőműves szervezetek politizálnak, hanem a tagjaik, céljaik gyakorlati megvalósításáért, mégpedig erőteljesen, esetenként radikálisan és a legfelsőbb politikai-társadalmi színtereken.)

Leírni azt, hogy pontosan mi a szabadkőművesség, szinte lehetetlen.

Azt azért nagyon szeretném megfogni, hogy miben közösek. Van egy elv: a kutyából nem lesz szalonna, vagyis ha elkezdesz egy folyamatot az elejéről nézni, és hagysz neki időt, pl. 300 évet, akkor már biztosabban látod, hogy amiket mondtak magukról, vagy amiket mások mondtak róluk, vagy amit én véltem róluk, az mennyire állta meg a helyét. Én most itt fogom meg a dolgot. Mik azok, amiket biztosan ki lehet jelenteni róluk, illetve a történelem mérlegén biztosan megállják a helyüket?

 

Ezek a következők:

-          a humanizmus eszméi alapján épült fel

-          a katolicizmusra, illetve az akkori egyházra adott erőteljes ellenmozgalom

-          célja, hogy mindenki a maga társadalmi idejében, a maga országában, a maga helyén - anélkül, hogy pl. rendszeresen összeesküvéseket szőnének egymás között, -, mindenki a maga területén terjessze a szabadkőműves szellemiséget, pl. a  Szabadság, egyenlőség, testvériség elveit! Sok más elvük is van, amelyekről fogunk még beszélni.

Alapvetően „szabad államért" küzdenek, ahol minden ember egyenlő, szabad vallásgyakorlás van, vagyis egyetlen vallás sem kerülhet monopolhelyzetbe. Nyilván ezért is lett „céltábla" a katolikus egyház, mert a nagyegyház domináns szerepet vett, minden más vallást leírt, illetve összefonódott az állammal. Ezért is volt célja a szabadkőművesség helyi mozgalmainak, hogy a katolikus egyház hatalmát „megdöntse" a maga országában.

A realitás az, hogy nagyon sokféle ember van egy társadalomban,  különböző erőteljes vallások vannak jelen, a rendet pedig fenn kellett tartani valahogy. A rendet - ők úgy gondolják - kétféle módon biztosan fent lehet tartani:   pl. demokráciával vagy alkotmányos monarchiával, ahol van egy vezető, aki gondosan körülírt szabályok mentén uralkodik. Uralmi rendszer mindenki akaratával, mint a római példa, ahol volt egy erőskezű vezető, akinek önként alávetették magukat.

Nagyon szűken ezek voltak az alapeszmék, amiket a szabadkőműves szervezetek a maga útján kezdtek megvalósítani.

Franciaországi Szabadkőművesség. Az európai történelemre ők vannak a legnagyobb hatással. Visszatérünk rájuk.

Az angliai ág oda fejlődött, hogy igazából az egész angol uralkodói háznak, benne a Lordok Házának szerves és meghatározó része a szabadkőművesség, függetlenül attól, hogy nem mint szabadkőműves szervezet vesznek részt a politikában. Mégis azt a szellemiséget valósítják meg az uralomban, amit „egyénileg" képviselnek.

Anglia érdekes jellemzője, hogy amikor a római egyház megpróbálta kiterjeszteni a hatalmát ott, akkor egy darabig hagyták, aztán kiszálltak a függésből, és létrehozták a maguk rendszerét. (VIII. Henrik ) Ezt azt jelenti, hogy létrejött az Anglikán egyház. Az egyház és a törvényes  uralkodó egy „cég" lett, és megcsinálták kicsiben szinte ugyanazt, mint a pápaság nagyban.

Ma - azt hiszem - a királynő az egyház feje (is) valamilyen módon. Náluk egy kézben van az Anglikán vallás, a gazdaság és a politika.

Amerika szabad ország volt. Angliából, Franciaországból és egész Európából rengeteg ember vándorolt ki. Erős hatással volt rá a francia és az angol háttér. Amerika történelme jelentős mértékben erről szól. Volt egy hatalmas forradalom, amikor megpróbálták magukról ezt az igát lerázni és meg is történt az államalapítás.  G. Washington, ill. az államalapító atyák - akik megfogalmazták az alkotmányt és lerakták az alapokat - 98.5%-a szabadkőműves volt. Talán aki megfogalmazta, és aki beterjesztette, azok nem, de rajtuk kívül mindenki más igen.  Új világ, szabad világ. Ez volt Amerika jelszava.

Mindhárom vizsgált nyomvonalon rendkívül meghatározó a szabadkőművesség szerepe. Nem feltétlenül az övék az összes társadalomformáló szerep, de nagyon fontos szerepük van.

Amikor arról beszélünk, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia, vallásszabadság, egyenlő gondolkodás, egyenlő esélyek - ezek mind olyan szép és jónak tűnő gondolatok -, akkor tudnunk kell, hogy ezeknek volt és van ára is.

Például az, hogy a katolikus egyház egyeduralmát megdöntötték. Szétválasztottak az államot a vallástól, és utána szépen leépítették szerepvállalását például az oktatásban. Nemsokára az egész keresztény szemlélet eltűnik az oktatásból.  -"A keresztény világ nem lehet több, mint egy elem-. „ Igazából azok, akik tevékenyen drukkoltak azon, hogy a katolicizmus pusztuljon, azok egyben ezt a szekeret is tolták, de ennek a következménye és a mellékterméke az lett, hogy maga a kereszténység, Istennek, az Igének a tekintélye, és a kereszténység image-a is ment és megy lefelé.

Összegezve:

-          Ez a mozgalom alapvetően szépnek tűnő, de nem biblikus célokat tűzött ki.

-          Az általunk ismert mai világ szellemiségének jelentős részére nagyon komoly behatással vannak.

-          Ha szellemi értelemben nézzük, akkor úgy tudnám összegezni, hogy a jó és a gonosz tudásának, a tudásnak, a munkának, a teljesítménynek, a hozzáadott értéknek a mozgalma; (hasznos tagja legyél a társadalomnak, a világnak.)

-          A humanizmus eszméinek a megvalósítása társadalmi méretekben, ahol az ember fel van emelve. Nem isteni abszolút, hanem az ember relatív nézőpontjából tekintünk a világra. Így a hit és a vallás is csak relatív dolog.

-          Mivel ez az egész mozgalom a világ szellemi befolyásolására épül, és egy általuk egészségesnek tartott módon arról gondolkodik, nyilván magába is kell gyűjtenie a nagyvilág értékrendjeit és vallásait. Az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy minél több ember, minél több vallást, minél több szellemiséget tudjon önmagába gyűjteni, és egyesíteni.

 

 

Mivel a kereszténységre, az Igére, Isten országára is úgy néznek, mint- egy a sok közül-, ezért hosszútávon nem kell mást tenniük vele, mint kivenni belőle a lényeget. Akkor lehet a kereszténységet begyúrni ebbe a rendszerbe, akkor tud kompatibilis lenni, ha elvonatkoztatunk attól a ténytől, hogy van egy élő Isten, aki abszolút tekintély, és elvonatkoztatunk attól, hogy a zsidóság és a kereszténység ezt, az élő Istent képviselő közösség.

Amikor azt látod ma, hogy a kereszténység image-a lement, és az élő hitű kereszténység is csak egy lett a sok közül, akkor tudd, hogy ez azért van, mert ez a szellemi áramlat nem tud és nem is akar különbséget tenni  „jó" és valós értékek között. Nem akarnak válogatni abban, hogy megkülönböztessék a kulturális keresztényt az élő hitű kereszténységtől.

Tehát ezen a három nyomvonalon fogunk majd továbbhaladni:

-          szabadkőművesség

-          New Age

-          Gazdaság és politika.

 

Kérdések és válaszok:

Kérdés: Pszichológia tudománya és a keresztény élet hogyan viszonyulnak egymáshoz? Keresztény ember hogy álljon a pszichológushoz? A pszichológus milyen hasznot vagy kárt tud tenni egy keresztény emberben, ha elmész hozzá?

Anti: Én azt gondolom, hogy a lélek, amiben a pszichológia búvárkodik, az csak olyan, mint a számítógépen a monitor. Egy felülete, egy eredménye a lényünknek, a belső világunknak. Olyan ember, aki nem ismeri Istent, csak a saját világa szerint tudja értelmezni. Nem gondolom, hogy a pszichológusok tudnak segíteni egy keresztény embernek. Talán ilyenekben: „Nem aludtam 72 órája." „Akkor aludj!" Ezt megteheti, vagy ad rá gyógyszert. Esetleg a konfliktuskezelésre tud valami ötletet adni: „Férjem minden este megver."- „Zárkózz be, vagy költözz el!" Valamit tud vele kezdeni, de nem fog tudni alapvető változásokat okozni a belső világában.

Viszont azt mondom, hogy nagyon óvatosnak kell velük lenni, mert hihetetlen bátrak, és hihetetlen erőteljes tanácsokat tudnak adni. Mint tudjuk, az ateizmus is vallás. Értékrend. Amikor én segíteni akarok egy ember lelki problémáiban, akkor ezt az értékrendet fogom átadni. A pszichológia nem egy száraz tudomány - kapcsold be a gombot, vegyél el belőle kettőt -, hanem az sokkal mélyebb valami.

Inkább menj egy lelkipásztorhoz, vagy lelki gondozóhoz, vagy bárkihez a testvéreid között, akiben erre látsz ajándékot. Ha olyan dolog van, ami gyógyszeres kezelést igényel, akkor pszichiáter kell, de nagyon óvatos légy a kitárulkozásban. Válogass bölcsen közöttük, van néhány újjászületett keresztény pszichiáter. Csak ajánlással!

Azt gondolom, hogy minél szárazabb az orvostudomány, minél inkább biológiai, fizikai, fitiológiai, ill. kémiai alapokon áll, annál jobb. Aki „tudományosan" műveli a lélekbúvárkodást, azzal nagyon kell vigyázni. A pszichiátriai betegségeknek mindig vannak biológiai tünetei. Az alap orvostudomány ezeket a tüneteket kezeli, ad rá gyógyszert. Az igazi belső problémákat nem ismeri. Például azt sem tudja, hogy ha most meghalna, akkor elkárhozik. Fogalma nincs arról, hogy Isten mit gondol róla. Az Istent nem ismerő orvos, vagy lélekbúvár nem hiszem, hogy túl sokat tud neked segíteni a mély dolgokban. Ha pedig „véletlen" ad egy karmás-csakrás megoldás receptet, azzal nem mész előrébb, sőt!

Soós Attila: Egy gondolat a katolicizmusról: 2007-ben az első városmisszión a Szent István-bazilikában adott elő Ralph Martin, a detroiti szeminárium teológiaprofesszora. Arról beszélt (velunkazIsten.hu-n Hit és evangelizáció címmel megtalálható), hogy már a II. Vatikáni Zsinat leszögezte azt, hogy „evangelizálnunk kell a katolikus országokat is, mert megtanítottuk neki, hogy mi az engedelmesség, de nem tanítottuk meg az evangéliumot". Azóta az összes pápa leírta, hogy ezt meg kellene csinálni. II. János Pál '83-ban, vagyis 27 évvel ezelőtt beszélt arról, hogy ezt meg kellene tenni.

Ebből is látszik, hogy milyen a katolikus egyház szervezete. A „főnök" kiad valamit, és az milyen „gyorsan" jut el az alsó szintekre. 27 év alatt nem jutott el, mert azóta sem beszélnek erről. Ralph Martin beszélt arról, hogy az Efézusi levél ott van, kegyelemből van ..., mindennek a lényege, a legfőbb parancs: Krisztust kell hirdetnünk mindenkinek.

A fiam alig fél évvel ezelőtt beszélt egy gyerekkel, aki azt sem tudta, hogy van Efézusi levél, és kiderült, hogy most végzett a katolikus hitoktatói iskolában.

Anti: Nekem az az érzésem, hogy semmilyen szervezet, ami világméretekben gondolkodik, nem tud gyakorlatban jól tekintettel lenni az egyén érdekeire. A katolikus egyház a kereszténységet képviseli a világon, de nem tudja képviselni az evangéliumot, az örömhírt, az életet. Nem is lehet. Istennek soha nem volt az a terve, és az útja sem, hogy az állam és az egyház forrjon össze, terjedjen el az egész világon, aztán töltse fel tartalommal azt a rendszert, amit csinált. Az evangélium és az élet mindig fordítva terjed. Az egyéntől indul, lentről épül felfelé, és nem föntről lefele.

Nekem az az érzésem, hogy az egyházvezetők célja mindig is a világra való komplex hatás -világuralom-  a világra való legnagyobb hatás volt. A népnek - aki az egyházba tartozik -, az egyénnek a célja lehet az evangelizáció és a megújulás. Ez ritkán fog találkozni a vezetők érdekeivel, mert a vezetők érdeke az uralom és a befolyás, az egyénnek az érdeke, hogy megélje a hitét és hasson más emberek sorsára. Éppen ezért van az, ha megnézed a katolikus egyházat, mint szervezetet, talán ők végzi a földön a legtöbb karitatív dolgot: a szegénység az éhezők; és sok olyan dolgot csinál, ami szép és jó, csak alapvetően nincs benne az evangélium.

Viszont ahol az Ige van és emberek is vannak, ott mindig megvan a lehetősége, hogy az ember keresi az igazságot és keresi Istent. A Sz.Sz. dolgozik minden ember életén, hogy megnyissa magát Isten munkája előtt, és ebben nem személyválogató. Hiszem, hogy katolicizmus ide vagy oda, semmivel sem fektet Isten kevesebb energiát beléjük, mint belénk.

Egy egyházról nem lehet azt mondani, hogy teljesen elveszett, azért sem,  mert akkor alábecsülnénk Istent. Viszont, ha mint szervezetet nézzük őket, muszáj megállapítani ezeket a dolgokat. Ha valaki kérdezi tőlünk, hogy milyen bizalmat szavazzon ezeknek a szervezeteknek, akkor nyilván nem bíztathatod arra, hogy csak menjen bátran, mert a Sz.Sz. majd munkálkodik az életében. Ha a saját családod tagjait nem küldenéd oda, és nem bátorítanád arra, hogy ott legyen, akkor mással se tedd, mondván,  majd az Úr gondot visel. Ne tedd! Viszont ne ess abba a csapdába sem - amibe a történelem során olyan sokan beleestek -, hogy „fegyvert fogsz" a másik keresztényre, és végső soron a Sátán munkáját erősíted az „Oszd meg és uralkodj!" projektjében.

Érdekesség:

A Jehova Tanúi  Antikrisztus képe és a 666 és szinte minden más rossz az a katolikus egyház és a pápa. A Hetednapi Adventizmus Antikrisztus képe hajszálpontosan ugyanez. A szabadkőművesség „antikrisztus" képének az ő rendszerükön belül szintén része a katolikus egyház. Mindenki, aki ellenzéki mozgalomból indult, sokszor ugyanoda jut, hogy életcélja ellehetetleníteni, eltörölni az ellenséget a földről, hogy ő maga érvényesülni tudjon.  Ezt semmilyen szinten ne csináljuk, de ne is legyünk ostobák, vagy igénytelenek, vagy szeretetlenek a másik ember iránt, akinek ezzel gondja van. (Ezek tárgyalására még visszatérünk.)

Szokták mondani, hogy van nagyon sok hithű, aranyos kedves, értékes újjászületett ember a katolikus közösségekben. Isten miatt nyilván így van. Ha vannak ilyenek, akkor őket Isten tudja vezetni. Ha tényleg ilyenek, akkor eldönthetik, hogy mit csinálnak.  Ha pedig a szervezet, és benne esetenként a tagok nem ilyenek, akkor ne mondjuk róluk, hogy ilyenek, hanem segítsük őket, és osszuk meg velük az életünket és a hitünket.

A pünkösdi-karizmatikus mozgalom megjelenése és lényege, valamint  szerepe is egy kérdés volt. Fogunk beszélni róla.

Egy másik tanulság. Beszéltem sokat az Édenről és arról a pontról, amikor az első emberpár elbukott, ott „elvágták a köldökzsinórt". Ha ott, abban az időben vizsgálod, akkor csak egy icipici rés volt a valóság és a következmény között. Ez olyan, mint amikor egy nagy jéghegy hozzá van nőve a parthoz, és egyszercsak elreped. Nem változik semmi, nem látsz különösebb dolgokat, de valami elrepedt. Ahogy a tenger mossa és mozog, a jéghegy egyszercsak elindul. A távolság először fél mm, aztán 1 mm, ..., de amikor elrepedt, akkor eldőlt a sorsa. Amikor arról beszélünk, hogy mivé lett az Istentől elszakadt történelem, akkor egy ilyen jéghegyről beszélünk. A vallások és minden más a nagy „katymazban",  ilyen következmény.

Két lehetőséged van, hogy elbánj a veled szembe jövő dolgokkal. Az egyik: összehasonlítod a hiteddel és az Isten-ismereteddel, a másik: ez mellett utánajársz és megnézed annak a mélységeit. Amikor összehasonlítod a sajátoddal, akkor csak annyit kell csinálni, hogy megnézed ezt a rést. Ez az, amit én Istenről tudok? Békességem van felőle? Isten Szelleme igent mond rá? A Biblia igent mond rá? Ha nem, akkor nyugodtan húzd meg a vonalat, és hadd ússzon el a jéghegy. Nincs közöd hozzá. Ettől nagyon egyszerű kereszténynek és hívőnek lenni. Ha bölcsességet akarunk ezekben a dolgokban, akkor viszont muszáj komolyabban utána járni.

G. Tomi: Érdemes nagyon óvatosan bánni más egyházakkal.

Biztos hallottatok már az Alfa-kurzusról. A mi gyülekezetünk is részt vesz benne. Franchise rendszerben működik. 10-12 előadásból álló sorozat. 10-20 ember: ismerősök, barátok összeülnek, és akár videóról, akár előadóval végigmennek ezeken a témákon: mi a hit; mi az egyház; mi a Szent Szellem, hogyan imádkozzunk, ... Azt gondolom, hogy én ennek köszönhetem, hogy itt vagyok.

Engem elhívtak egy szemináriumra hatásbeszélőnek. Itt olyanok voltak kb. százan, akik Alfa-kurzust akarnak indítani. Egyébként 80% katolikus pap, vagy lelkész, vagy vezető volt; kevés református, még kevesebb evangélikus, és szabad keresztények, mint mi. Voltak ott tőlünk is pásztorok. Ez azért érdekes, mert mi komoly evangelizációt végzünk, ők nem, nekik ez újdonság.

Beszélgettem katolikusokkal, református hölgy lelkésszel is, evangélistával is. Teljesen nyitottak, és tudják, hogy miről van szó. Biztos lesz meglepetés, amikor az elragadtatás lesz, hogy néhány katolikus pap is itt marad, és mások is, és nem tudják majd ezt megmagyarázni.

Mégis nagyon-nagy nyitottság van itthon, hála az Úrnak! Pont azokban az egyházakban, azokban a vonulatokban. Volt szerencsém valakivel beszélgetni, aki valamilyen témában segítséget kért tőlem, és azt mondta, hogy pedig ő már gyertyát is gyújtott és Máriához is imádkozott; erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy rossz felé imádkozik. Aztán kapott egy gyors evangéliumot 15 percben. Nemrég újra találkoztam vele, és le volt döbbenve, hogy Máriából hogyan csináltak bálványt. Megértette, hogy ez miről szól.

Kezeljük helyén a dolgokat! Amikor beszélgetsz valakivel, akkor próbáld megérteni őt. Először őt értsd meg, és ha megértetted, akkor fogsz tudni neki utat mutatni Krisztus felé és az újjászületés felé. Azt gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb.

 

Anti: A gyakorlati életben hogyan lehet hasznát venni annak, amiről beszélgetünk? Ne legyünk naívak! A világban alapvetően nem lehet megbízni. Nem szabadnak naivnak lenni abban, hogy a folyamatok nem tervezettek, nem nagyon-nagyon tervezettek, és hatalmas erőket képviselők. Tudjuk, hogy legtöbbjük régóta jön, nagyon messzire megy, és hihetetlen erőteljes.  Ne legyünk naivak! Folytatjuk.