Skip to main content

Efézusi levél 47. - Szabadíts meg valakit! Megbocsátás.

Khauth Gyuri

A mi szabadságunkon gondolkodtam. Mennyire van ott ez a gondolataid között, hogy mennyire szabad vagy, hogy Isten menyire szabaddá tett? Élsz-e ezzel a szabadsággal, és mennyire élsz ezzel a szabadsággal? Ez az egyik legnagyobb kincsünk. Ez az egyik legnagyobb ajándékunk, amit kaptunk.

Akkor érzékelem, amikor van összehasonlítási alapom. Az ember érzékelése ilyen. A pszichológusok, pszichiáterek is tudják, hogy két inger közötti különbségnek van egy érzékelhető távolsága. Ezért tud az ember gondolkodni úgy, ha látja a két ellenpólust. Nagyon érdekes, hogy a világban ez ott van. Isten így alkotta meg. Van nappal és éjszaka, van jó és gonosz.

Van döntési szabadságunk, nem robotokat teremtett Isten. Ennek nagyon sok köze van a szabadsághoz. Ennek a szabadságnak az egyik megnyilvánulása az, hogy Isten nem egy vallási rendszert akart kiépíteni. Erről sokat hallottunk már Szabó Anti sorozatában, hogy az ember által Lucifer hogyan építi ezeket a vallási rendszereket. Ott van benne, és ott van bennünk is, a bukott természetünkben az, hogy kontrollálni akarunk.

Mi olyan környezetet akarunk, ahol mindent az irányításunk alatt tudunk tartani. Van egy atomerőmű, annak van egy nagy irányító központja, és ott mindenre figyelnek. Mert ha baj van - mint láttuk Csernobilban is -, ha valamelyik műszer bajt mutat, akkor abból nagyon nagy baj is lehet. Isten azt mondja, hogy a mi életünk nem olyan, mint egy atomerőmű. Nem kell minden részletét milliméter pontossággal figyelned, sőt nem is tudod. Így van megcsinálva. Úgyhogy, ha nem tudod kontrollálni, akkor ne aggódj rajta, mert ez szándékosan van így. Ennek sok köze van a szabadságunkhoz.

Gondolkodtál-e már a szabadságról úgy, hogy te mennyi szabadságot adsz egy másik embernek? Ez nagyban tükrözi a te szabadságról alkotott fogalmaidat. Mekkora szabadságot adsz egy másik embernek? Házastársadnak? Gyerekeidnek? - A gyereknevelés az egy külön kategória, de ott is van ennek szerepe. - A barátságban? Munkatársakkal kapcsolatban? Mekkora szabadságot adsz egy másik embernek?

Fontos gondolkodni erről, hogy neked mekkora szabadságod van. Isten ezt adta nekünk. A szabadság - szerintem ezzel nem mondok újat - nem az, hogy kiengednek minket a nagy óceánra egy kis lélekvesztőben, aztán menjél, szabad vagy - ez gyilkosság -, hanem a szabadság az, amikor egy nagy, de jól meghatározott területen vagyok szabad, és a saját döntéseimmel az csinálok, amit akarok.

Másrészt vannak következményei. Azt nem szeretjük. A szabadságnak azt a részét nem szeretjük. Szeretném, ha szabad lennék, de a következményeket már nem szeretném. Pedig a kettő együtt jár. Nincs egymás nélkül. Így van megalkotva a világ.

Sok dolog elveszi a szabadságunkat. Az egyik az, amit úgy hívunk: bűn. A bűn a céltévesztés, amikor nem úgy éljük az életünket, ahogy kellene, nem a valósággal összhangban éljük az életünket. Ez olyan, mintha láncokhoz lennénk kötözve. Mennénk, de igazából a lánc nem enged. A szabadság az, amikor felfedezem, hogy azok a láncok nincsenek is ott. Csak én képzelem oda, de Valaki fel kellett, hogy nyissa a szemem. Ez Isten volt.

Galátziai levélben Pál tanít erről. Ott egy olyan helyzetbe kerültek, hogy megtanították őket arra, hogy mi a szabadság, mint amikor itt tanítunk valamiről, és utána azt mondanánk, hogy így és így kell viselkednetek, különben nem jöhettek be ide többet, és elkezdenénk előírásokat tenni. Ez valószínűleg furcsa lenne nektek, és villogna a piros lámpa: itt valami csúszás van! Ugyanez történt régen is. Próbálták az embereket visszavinni a törvényhez, visszavinni ahhoz, hogy te csak akkor vagy Isten számára elfogadható, ha körül vagy metélve - a zsidóknál ez alapfeltétel volt -, vagy az összes vagyonodat beadod a közösbe, ... Ez mind-mind ennek a szabadságnak - amit kaptunk, ami rendelkezésünkre áll - a korlátozása. Ezek újabb láncok, kötelékek.

Pál azt mondja Gal 5:13-ban - ez a gondolatom magja -, hogy tanuljatok meg élni ezzel a szabadsággal, és ne engedjétek, hogy más újra igába hajtson titeket. „Ti szabadságra lettetek elhívva, ez Isten kijelentése." Szabad vagy. Látjuk az áldásait ennek, és mert minden ember szabaddá lett téve, látjuk a következményeit is ennek.

A mi természetünk miatt vannak káros következményei.  Valaki kiakad rád, és leordítja a fejed, akkor nem csap bele a villám, és nem hal meg azonnal. Valaki rosszat tervel ellened, akkor nem kerül egyből Isten ítélőszéke elé. Szabad minden ember, és ez a szabadság el tud minden egy határig. Ugyanígy a jó dolgokra is szabadok vagyunk.

Gal 5:13 ...csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek ...

- a bűnös természetnek. Nagyon jók vagyunk abban, hogy ezt ürügyként használjuk a gonoszra, az ostobaságra, az ostoba viselkedésre.

Gal 5:13 ... sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. 

Aztán hozzátesz egy nagyon fontos gondolatot:

Gal 5:14 Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, Róma 13. A szabadsággal való élés csatornája a szeretet. Szeresd magad, aztán szeress másokat. Keresd a másik javát. Keresd azt, ami neked a legjobb, és keresd azt, ami a másiknak legjobb. Így tudod elkezdeni megélni az igazi szabadságot. Erre vagyunk teremtve, erre vagyunk elhívva. Ha valaki ettől meg akar fosztani, akkor a piros lámpa villogjon, és ne engedd!

Sokszor az emberbe bejön ez a vallásosság: én akkor vagyok Istennek elfogadható, ha így meg így viselkedek, ilyen meg ilyen szókincsem van, ennyiszer járok gyülekezetbe, ezt teszem, és amazt teszem. Azt mondja: nem! Te Isten számára elfogadható vagy, mert Ő az életét adta érted, és te erre egyszer az életedben mondtál egy igent, innen kezdve Isten elpecsételt, megjelölt: elfogadva, megigazítva örökre. Aztán tanulunk ezzel élni.

Az út, ahogy ezt tudjuk élni, az a szeretet, mert az nem tesz rosszat a másik embernek. A világban az ok, okozat alapelve működik. Ha valakinek rosszat teszel, akkor lehet, ő is rosszat tesz veled. Sőt, lehet, anélkül tesz rosszat veled, hogy te nem is csináltál semmit. Akkor te mit csinálsz? Azt adod vissza, amit ő adott? Ez szabadság? Ha rögtön reagálsz, az szabadság? Az nem szabadság, hanem az érzelmeid foglya vagy. Ez nehéz, mert az érzelmek hangosak. Néha bájos hangon szólnak, mint a szirének - Odüsszeusz történetéből ismerheted -, szép a hangjuk, de az eredmény halálos. Ott kő kövön nem marad, ha az érzelmeid kezdenek el vezérelni. Amilyen kedvesek tudnak lenni, olyannyira tudnak gonoszak is lenni, mert azok csak hajtódnak ide-oda. Ők nem a fej, hanem a motor, de ha nincs kormány, akkor hova megy? Egy motorcsónakot lapát nélkül tegyél vízre, és adj teljes gázt, és nézd meg, mit csinál. Ugyanígy az érzelmeidnek nincs vezérlője. Ez megint a szabadság.

A szabadság az, amikor dönthetsz, hogy merre mész, erre vagy arra. Dönthetek arról, hogy reagálok, visszavágok a gonoszra, vagy értem a szeretet alapelvét, és tudok úgy dönteni, hogy van ennél több is, van annál fontosabb is, minthogy én jól érezzem magam, mert visszavágtam.

A szabadsághoz kell erő, hogy éljünk vele. Ez az erő egy kapcsolatból jön, Istennel való kapcsolatból. Mert szeretet nincs bennünk - ezt mondja a Biblia. 1Kor 13 is elmondja. Isteni szeretet kell, hogy bennünk legyen, és ezt csak Róma 5:5 szerint a Sz.Sz. által kerül kiöntésre belénk. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor lesz erőnk arra, hogy igazán éljünk azzal a szabadsággal, amink van, és ne irányítani próbáljunk másokat, ne a körülményeket próbáljam az irányításom alatt tartani.

Az ember tényleg azon dolgozik, hogy mindent az irányítása alá vonjon, Isten pedig azon dolgozik, hogy az embernek kikerüljenek a dolgai az irányítása alól. Milyen érdekes?! Isten ezen dolgozik, bármilyen furcsán hangzik, de mindent a mi javunkra tesz. Ő a szeretet Maga, és Ő nem akar rosszat nekünk. Tehát ha ezt csinálja, akkor ennek van valami nagyon jó oka. Ha te nem így látod, nem így gondolod, akkor lehet, hogy a valóságtól van egy kis elcsúszás. Lehet, a két kép nem fedi egymást. Nem egyezik.

„Miért akarja Isten elvenni tőlem az irányítást?" Isten akarja, hogy éljünk, hogy jól éljünk ezzel, de azt akarja, hogy Vele összefüggésben, a nagy képben legyünk a helyünkön. A nagy kép az, hogy Isten irányít mindent, Övé minden, én mindent úgy kaptam - 1Kor 4:7 -, akkor miért büszkélkedjek, hogy ez az enyém? Legyek a helyes kapcsolatban Vele. Ezt kaptam, kaptam felette sáfárkodást, kaptam felette felelősséget, elszámoltatható vagyok vele, és meg kell tanulnom élni vele.

Csak akkor fogok megtanulni élni vele, ha felismerem, hogy szabad vagyok. Nem a dolgok irányítanak engem, nem a körülmények, nem az anyagi jellegű, materiális célok, hanem Aki engem igazán vezérel, az egy Személy egy kapcsolaton keresztül. Érdemes Rá hallgatni, mert Ő tényleg szabadságot adott nekünk.

Ennek egy példája az Édenkert. Miután Isten megteremtette Ádámot, odarendelte elé az állatokat. Mit mondott? „Ádám, ez egy macska, ez egy kutya, ez egy zsiráf, ..." Nem! Azt kérdezte: Ádám, te hogy hívnád őket? Ez szabadság? Isten meghallgat minket. Isten kíváncsi a véleményedre, kíváncsi a gondolataidra, akkor is, ha az ellentmond Neki. Ő kíváncsi rá. Meg fog hallgatni. Ez szabadság.

Az arab világban most jól látunk önjelölt embereket, akik leuralták az embereket, és nem hallgattak meg senkit, és mindenkit kihasználtak, szó szerint rabszolgaságban tartották őket. A mai világban ez sok szinten így van a nyugati világban is. Az embereknek ebből elegük lesz, mert nem erre vagyunk teremtve.

Mi szabadságra vagyunk teremtve, de egészséges határokkal. Igazi nagy szabadság az, hogy Isten minket meghallgat és szeret. Neki elmondhatok mindent, aztán Ő válaszol, és megtanít arra, hogy éljek is ezzel a szabadsággal. Éljek azzal, amit kaptam, tanuljam meg - ez az én felelősségem.

Schlingloff Sanyi

Olyan sok vallás van, olyan sok korlátolt nézet van, ami Istent berakja egy dobozba, amely Istent is valamiféle uralom alatt próbálja tartani. Kevesen vannak, akik merik megérteni, mit tesz Isten tényleg; akiknek nem kell extra védelmet tenni Isten köré amiatt, hogy „rég kicsúsztak a dolgok az Ő kezéből". Gyuri egyike azoknak, akik ha tanítanak, akkor valamit az alapokból, a legmélyebb mélységekből érthetsz meg. Ha nem éreztél valami egészen különlegeset az üzenete kapcsán, akkor hallgasd /olvasd újra.

Mi jók vagyunk abban, hogy lefaragjunk egy parasztbicskával abból, amit Isten csinál, és hozzácsapjunk valamit sárból. Aztán van egy rendszerünk, egy vallásunk, aminek semmi köze nincs ahhoz, amit Isten csinál. El sem hiszed, hogy mindannyian milyen mély képességgel bírunk arra, hogy ezt megtegyük. Ezért vagyok hálás a P. Schaller, P. Brian, P. Kende munkájáért, mert ők olyan emberek, akik az igazságot keresik. Harcba szállnak önmagukkal, az emberrel, a vallással, mindennel, ami hozzá akar tenni, vagy el akar venni Istenből. Hálás vagyok azokért az emberekért, akik ugyanezzel a szívvel - akár önmaguknak ellenségévé válva - mindenáron az igazságot, Istent keresik.

Vidd el ezt a hírt az embereknek. Ne mondd azt, hogy én csak egy kicsi fogaskerék vagyok a gépezetben. Fontos vagy! Alázd meg magad, te nem egy pici, apró pont vagy. Ha ezt mondod, akkor büszke vagy, a saját véleményedet Isten fölé magasztalod. Te az Ő fia / lánya vagy, egyike vagy a bajnokoknak, egyike vagy a hatalmasoknak. Vidd el a hírt!

Ebben a világban az emberek nem élnek szabadon. Senki. Istennek kell tennie valamit, hogy úgy élhessünk. Veled ezt már megtette. Te már szabad vagy. Ám mi van a többiekkel? Mi van azzal az emberrel, aki te voltál 20, 30 évvel ezelőtt? Emlékszel még rá? Aki el volt veszve, aki zuhant. Aki azt hitte, hogy él, de nem volt reménye. Emlékszel még arra az emberre?

Valakinek jönnie kellett, és el kellett hoznia a hírt. Elhozta a Szabadító hírét. Ez nem a mi dicsőségünk. Mi azok az emberek vagyunk, akiket Isten megszabadított, meggyógyított. Azok az emberek vagyunk, akik csak hallottunk Róla, és akik elvihetik ezt a hírt még egy emberhez. Ne vidd el százhoz, ezerhez, vidd el egyhez. Mert az az ember lehettem volna én, lehetett volna a férjed / a feleséged, a gyereked; valaki, aki ugyanolyan fontos, mint te vagy én.

Még egy ember. Most csak egy arc a tömegben. Valaki, akiről nem is tudunk. Egy senki, aki ugyanolyan, mint te, és ugyanúgy el van veszve, ahogy te el voltál, és ugyanúgy ÉLHET, mint ahogy te most élsz. Te nem vagy egy senki, hanem az eljövendő korok egyik bajnoka vagy. Uralkodó. Élj a hatalmaddal, vidd el a hírt még egy embernek. Kérlek, élj azzal, amid van. Légy erős, és bátor! Tartozol ezzel.

Ezzel tartozunk. A szeretettel tartozunk.

Egy rövid gondolat a megbocsátásról:

Efézusi levél

Eféz 4:32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. 

Bocsássatok meg egymásnak. „Oh, Sanyi, mondj már valami fontosat! Beszélj egy kicsit a lényegről! Miért ezek a részletek? Irgalom, jóságosság, miért nem a lényeget mondod?" Egyrészt, mert nem én beszélek itt. Az Ige kell, hogy beszéljen. Isten kell, hogy beszéljen. Mit számít, hogy én mit mondok? Ki vagyok én? Viszont az Úr azt mondja: ez a lényeg. A folytatás azt mondja: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Ez az üzenet.

Ez az élet teljessége. Ez minden. Isten odaadott neked mindent. Gazdag vagy, a helyzeted megkérdőjelezhetetlen. Eljövendő uralkodó vagy. Minden le van rendezve. A jelenünk, a jövőnk biztos, csak nincs a kezedben, nem te uralod. Minden le van rendezve. És azért, mert ennek kell, hogy legyenek következményei, mert ennek van folyománya, ezért a lényeg másik szintre kerül. Nem kell harcolnod azért, hogy légy valaki, mert már valaki vagy.

Nem kell harcolnod azért, hogy a kezedben tartsd a dolgokat. Valaki, Akinek van hatalma, irgalma, szeretete, bölcsessége és jósága, Ő már kezében tartja a dolgokat. Nem kell, hogy te létrehozó legyél. Egy visszatükröző kell, hogy legyél. Nem kell, hogy több legyél, mint ami már vagy, mert ami vagy, az mindaz, ami csak lehetsz.

Isten gyermeke vagy. Ennek egyenes folyományaként a te tusakodásod egy másik szintre kerül. A hit harcát kell harcolnod; a gondolatokét, amelyek ragaszkodnak az igazsághoz; a gondolatokét, amelyek egyfajta nemességgel, egy fajta megértéssel mást tükröznek már, mint az elveszett, az életéért kapkodva küzdő, maga körül harcoló ember élete tükröz. Bocsássatok meg egymásnak!

„Hogyan? Először is, az sem biztos, hogy értem, mit jelent megbocsátani.  Persze, értem, de ahogy a gyakorlat szintjére viszem, valami lehetetlennel találkozom. Hogy bocsássam meg azt, amit elkövettek ellenem? Hogyan bocsássam meg azt, ami ébredés után belém mar? Hogyan bocsássam meg azt, amit kitörölhetetlenül bennem van? Hogyan engedhetek el olyan gonoszságot, olyan bántást, olyasmit, ami történt, amit láttam? Hogyan engedhetem el? Akarom. Jó! El kell engednem, de nem megy! Akkor is ott van. Akkor is forr bennem valami! Igazságot akarok tenni, düh ébred bennem. Harag, sőt gyűlölet. Hogyan bocsássak meg?"

És mert nincs megoldás, azt mondom, hogy jól van, megbocsátok. Az egész egy cinikus válasz, mert ott belül azt mondom: „Na, nem! Majd jó képet vágok hozzá. Összeszorítom a fogamat. A feleségemhez is majd odamegyek így, hogy bocsásson meg."

Inkább ne bocsáss meg, így ne! Hanem állj oda Isten elé és mondd: „Én nem tudok, de hiszem, hogy ez lehetséges! Hiszem, hogy Benned van olyan élet, taníts meg rá! Nekem nincs ilyenem, mint ahogy nincs 1Kor 13 szeretetem sem. Olvasom azt a felsorolást és kárhoztat. Sose leszek ilyen." És Isten azt mondja: „Ámen. Te sosem leszel ilyen. Te nem vagy ilyen. Én vagyok ilyen, és az Én életem van ott benned. Alázatot kérek tőled, amely ezt elfogadja. Ami megengedi ezt a természetfeletti szimbiózist." Isten betölt, és olyan életet kezdesz el élni a sajátodként, amely az Övé. Amelynek van olyan gyümölcse, amilyet te sosem teremtél volna. Nem vagy szerető ember. Te önző vagy, akár lány, akár fiú vagy.

Viszont van benned egy lény, aki tényleg képes szeretni, tényleg képes megbocsájtani. Ő az, a mi Istenünk. Honnan tudom? Onnan, hogy élek. „Hogy élhetnék másként? Taníts erről, hogy folyhassak Veled. Amikor a Te életed árad, akkor én ne állítsam meg. Megvan rá a hatalmam, hogy megállítsam, mert szabadságot adtál nekem. Elfojtom ezt az életet. Megszomorítom, megoltom a Sz.Sz-et. Ott van bennem Isten, áradna és tenne valamit, ami gyönyörű, de én azt mondom, hogy nem, mert nem áll össze a kép a fejemben. Taníts erről!"

Azt kérdezzük teljes joggal: hogyan bocsássak meg? Isten, azután hogy mondta a parancsot, mondja rögtön azt is, hogy hogyan. Tudja, hogy ez a logikus kérdés. Ha nem teszed fel ezt a kérdést, akkor tudja, hogy nem is vagy itt, nem is figyelsz, te is csak felszínes hallgató vagy. Nem akarsz cselekvője lenni, ha nem kérdezed meg, hogy hogyan. Ne bólogass, ha közben a szíved nemet kell, hogy mondjon! Mondj nemet, és mondd azt: taníts! „Uram, inkább hideg leszek, de langyos nem, mert igazi életet akarok. Semmi pótlékot, igazi életet."

Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Teljes definíciót ad ezzel. A megbocsátás bonyolult, Istennek egy embert kellett teremtenie, egy emberiséget kellett felnevelnie, egy bukott emberiséget. Az angyalok ezt nem értik: „Hogy nem tapostad el őket azonnal? Hogy engedted meg? Hogyan létezik ez? Kicsúszott a kezedből?" Lucifer ki is bukott, fellázadt: az öregnek hiányzik egy kereke.  Valami olyan bontakozott ki Isten tervében, amit nem lehet elmondani két mondatban: „Bocsáss meg! Kegyelem."

Az angyalok meg csak néznek: nem létező kategóriáról beszélsz. Mire Isten azt mondja: „Figyelj! Kövess! 7000 év múlva érteni fogjátok mi a megbocsátás." A teljes definíció ez: ahogy Isten is megbocsátott nekünk Krisztusban. Kezdjük el elemezni. Nem tudjuk teljesen, de néhány dolgot biztosan tudunk.

Az első, hogy a megbocsátás és a harag - a gyűlölet, ahogy szemben állnak egymással - egy igazságbeli, jogi kategória. A meg nem bocsátás el nem engedett bűnt jelent, el nem engedett adósságot, ami jogos. Valaki megbántott, valaki tett valamit, ami nem helyes, valaki szörnyű bűnt követett el és ezzel adósságot halmozott fel. Nem igazságos elengedni az adósságot. Nem igazságos meg nem történtnek tekinteni valamit, ami megtörtént.

„Hogy engedhette meg azt, ami a haláltáborokban történt? Hogyan lehet elengedni a tömeggyilkosnak? Hogyan lehet elengedni annak az embernek, aki bánt egy ártatlant?" Hogyan lehet elengedni azt, aki bántott téged? Hogy lehet? Nem igazságos! Nem fair! Hogy fér bele a rendszerbe?

Az első szint, ahol meg kell értened, az egy jogi szint. Az igazság szintje. Isten nem igazságtalan. Hidd el, Isten igazságérzete pontosabb, mint a tiéd! Nem csak mások bűnével szemben forr Benne indulat, hanem a tiéddel, az enyémmel szemben is. Egy olyan igazságérzet, ami előtt ember nem állhat meg. Olyan igazságérzet előtt, amely tökéletes, szent. Ez előtt ember élve nem állhat meg. Mind el kellene, hogy kárhozzunk. Mind zuhanunk. Mind reménytelenek vagyunk.

Ha igazságot akarsz, akkor mind elvesztünk. Szörnyű igazsággal, szörnyű joggal, szörnyű tisztasággal. Egyszerűen vége, nincs semmi alapunk megállni. Nincs semmi egy pillanatra sem. Reménytelenek vagyunk. Ha igazságot akarsz, akkor mind elvesztünk. Nincs semmi alapunk megállni, egy pillanatra sem.

Krisztus azonban emberré lett. Leélt egy tökéletes életet az Atya tervében, az Atya akaratában, és azt mondta: Én leszek a váltság. Az igazság nem engedi, hogy a bűnt elnézzük. Az igazság nem engedi, hogy a bűnt semminek tartsuk. Az igazság nem engedi, nem lehet. Létezik viszont jogi fogalom, létezik a helyettesítő joga, ami magára veheti, kifizetheti a másik helyett, és a másikat felszabadíthatja.

Én nem élhetnék, ha valaki más meg nem halt volna helyettem. Te nem élhetnél, ha valaki más meg nem halt volna helyetted. Érted ezt? És meghalt! És megtette! És kifizette! Úgyhogy szabad vagy. Nem csak te, hanem a másik is. Nekem ne sorold fel, hogy hány vétkét tudod! Nekem ne mondd el, hogy a listádon mi van felírva, mert az fel volt írva Isten listáján is, és Ő kifizette.

Ő kifizette. Nincs kettős számonkérés. Jogilag megengedhetetlen, hogy ha egy bűnért fizettek, azért újra számon kérjenek. Ha kiengedtek a börtönből és leülted, akkor nem zárhatnak be ugyanazért még egyszer. Ha egy adósságot kifizettél, nem követelhetik rajtad még egyszer. Krisztus meghalt a világ összes bűnéért. Mindért. Mindet kifizette. A hívőét és a nem hívőét is kifizette.

Ettől a bűn kevésbé bűn? Ettől a fájdalom kevésbé fájdalom? Dehogyis! Ugyanolyan szörnyű. Ezért kellene a pokolra mennünk, mert a bűn szörnyű. Ő azonban kifizette. Ha ez megelégíti Isten igazságérzetét, megelégítheti-e a tiédet is? Ne mondd rá gyorsan, hogy igen, mert nem elégíti meg. Tudom, hogy nem. Csak azért nem, mert nem gondolod végig. Nem végzed el a teljes számítást újra és újra.

Csak azért nem elégít meg, mert Krisztus halála nem jelent neked igazán sokat. „Az egy vallásos emlék. A kereszténységünk édes meséje, amely ott van a közepén." Nem az! A valóság legmélyebb igazsága, hogy a mindenható, teremtő Isten Önmagának az élete árán váltott meg minket brutális, szigorú valóságként, amely térben és időben kifejeződött Krisztus életében, meggyötörtetésében, összetöretésében, és a végén a kereszthalálában. Kérlek, gondolkozz ezen! Kérlek, elmélkedj rajta! Ne engedd meg, hogy ez egy vallásos kép maradjon a fejedben a súlya, a valósága nélkül. Különben a lényeg nem fog jelenteni neked semmit.

Akkor a lényegről csak megvonod a vállad, és azt mondod: ja, a kereszt, Krisztus, tudom. „De a férjem / a feleségem, hogy tehette ezt?" Vak vagy és süket, ahogy én is az vagyok. Mert nem végezzük el a számítást újra és újra. Nem látjuk az árat, ami kifizettetett. A legdrágább, a legnagyobb, a legértékesebb lett eltiporva, lett semmivé téve azért, hogy te szabad lehess, hogy Isten igazsága megelégítessen, és az embernek elengedtessék.

Ne beszélj nekem az igazságról e nélkül, mert ez az Új Szövetség. Ez a magja mindannak, amiről beszélünk. Hanem bocsáss meg! Bocsáss meg!

Bocsáss meg ezzel a megértéssel! Ettől még nem könnyű. Ettől az érzelmek még forrnak bennem. Ettől még a minta, amit 20-30-40 éve gondolok, ennek a világnak az észjárása szerint még ott van a gondolataimban. A minta az azonnali reakció. Méltatlanul bántak velem. Ott van igazi ítélet nélkül. Ott van igazi megfontolás nélkül egy feltétlen reakció, amit kivált egy seb megérintése; kivált egy körülmény, ahol már ki voltál bukva egyszer. Amelynek az emlékei beégetődnek és azonnali reakciókat váltanak ki. Így működik a lelkünk.

Viszont szabadságot kaptunk. Választási lehetőséget. Ez a méltóságunk, hogy ilyenkor azt mondhatjuk: állj, az én kis lelkem mond valamit. Az én kis lelkem azonnal visszavágna. Az én kis lelkem anélkül, hogy gondolkozna, megbántaná azt, akit a legjobban szeret, a házastársamat, a gyerekemet, a barátomat. Az én kis lelkem fölül a maga trónjára, és ítél vakon és süketen, de megállíthatom.

Mielőtt ítélne, mielőtt kimondaná, mielőtt megtenné, elvégeztethetek vele egy további számítást: Jézus Krisztus életének és halálának a számítását, Isten számítását, Aki azt mondta: „Én láttam az összes vétket. Én láttam, amikor embereket elevenen megnyúztak. Én láttam, ahogy megkínozták őket. Én láttam azt a szenvtelen, lelkiismeret nélküli gonoszságot, amely eluralkodott. Én láttam minden szörnyűséget, aminek ha csak a töredékét is láttad volna te, nem aludnál éjjel. Az életed szétesett volna. Én láttam mindent, és Én mindet megfizettem a tiéddel együtt. Végezd el ezt a számítást. Az ár, amit fizettem, az nem valamiféle olcsó megbocsájtás, olcsó kegyelem."

A mindenható Isten a legdrágábbat adta, Önmagát, a Fiát valóságosan és örökre. Örökre! Jézus Krisztus nem úgy ment vissza a mennybe: minden rendben, semmi gond, elintéztem, nyomhatjuk tovább a bulit, csak egy rossz álom volt. Nem!

Az nem egy rossz álom volt, hanem a valóság. A Bárány a mennyben is olyan, mint egy megöletett. Én úgy olvastam a Bibliában, hogy a sebei örökre beszélni fognak. Isten a Maga létét örökre adta az emberért. Vigyázz, hogyan gondolkozol ezen! Vigyázz, el ne menjen melletted a szabadulás üzenete! Vigyázz, el ne menjen melletted a szabadulás ereje, mert ez az! Nincs más erő.

Igazán szabad vagy. Nem tudom, érted-e. Te vagy elsőnek igazán szabad. Te vagy elsőnek igazán ítélet alatt, és te vagy elsőnek igazán szabad. Aztán nézd meg a melletted lévő embert, ő ugyanolyan, mint te. Ugyanúgy ítélet alatt volt, de ugyanúgy elengedtetett neki. Végezd el a számítást! Aztán élj szabadon te. Aztán engedj szabadon másokat is! Engedd el nekik! Muszáj, ezt tenned! Tartozol vele.

Emlékezz a példázatra, ahol a király magához hívatta a szolgáit számadásra. Az egyiknek egy államadósságnyi tartozása volt. Börtönbe akarta vetni a király, de az könyörgött, és a király elengedte. Nem azt mondta, hogy kap részletfizetési lehetőséget, hanem azt mondta: felejtsük el. Gyönyörű, nem? Te vagy az, akinek elengedték a hibáit, a tartozásait. Tudom, hogy elszúrtad az életedet, én is az enyémet. Elengedték. Isten megbocsátott. Isten jóvá tett mindent. Minden rendben van. Érted ezt?

Aztán találkozol a szolgatársaddal, aki tartozik egy vacsora árával. Ő azt mondja: irgalmazz, most nem tudom megadni. Te fojtogatni kezded, követeled a vacsora árát. Méltányos ez? Illik ez? Ha te fogsz egy nap ülni az ÚR trónján, ha a te tetteid alapján fogják Őt ismerni, ha te vagy az Ő nagykövete ebben a sötét világban, akkor illik ez hozzád? Amikor fojtogatod a társad, akkor tényleg az Uradat látják?

Tényleg az Ő dicsőségét tükrözöd vissza? Vagy egy torz királyságot, aminek te ülsz a trónján egyedül? Méltó fojtogatni? Méltó követelni? A te rendszeredben igen, mert azt hiszed, hogy még mindig a betű igazsága alatt élünk, ahol téged is fojtogatnak, és te is fojtogatsz. Az azonban nem az Úr országa, hanem az ördögé.

Az ennek a világnak a rendje, amely kozmosznak, rendszernek a királya a nyelvével öli meg a saját embereit. Karddal öli meg a saját embereit. Ezt a rendszert akarod türközni? Ennek akarsz lenni a zászlóvivője? Micsoda gúny. „Keresztény vagyok, hadd fojtogassalak!"

Tartozol a megbocsátással. Tartozol nekem, és én tartozom neked. Mert az Úrnak ez a rendje. Mert Krisztus igazsága magasabb a betű igazságánál. Mert Ő megbocsájtott, elengedett nekünk, és ezzel igazságot szerzett. Így lehetünk szabadok.

A megbocsátás teljes egészének a megértésében ez csak az első lépés. Még van kettő vagy három ehhez hasonló súlyú. Az életünket tesszük pokollá, hogy nem engedünk el sem magunknak, sem a többi embernek. Az életünket sárba tapossuk a meg nem bocsátással. Ez az egyik legmélyebb és leggyakorlatiasabb üzenet.

Érdekes időket élünk mostanában, 2011 elején Magyarországon. Az adósság fogalma egyre több ember számára kézzelfogható és érthető. Egy jóléti társadalomban, ahol a legszegényebb közöttünk is úgy él, mint az elmúlt korok átlagembere, akkor nem értjük, miről beszél Isten. Nem is értjük, hogy mit jelent beszorítva lenni, mit jelent üldözöttnek lenni, mit jelent a lét perifériájára szorulni. Ezért nem is tudjuk igazán, hogy mit jelent megbocsátást nyerni, elengedést, újra szabadságot.

Lehet, hogy ezek a legjobb évek az életünkben. Mert nekünk, vakoknak megnyitják a szemét, hogy ne csak tudjunk, hanem lássunk; ne csak ismerjünk, hanem mélyen megértsünk. Ámen.