Skip to main content

A modern kor leplezetlenül. Van-e jövõd az új világrendben 02. - Összeesküvés 4000 évvel ezelelőtt

Schlingloff Sanyi

A kaposvári konferencia után vagyunk. Ez egy nemzetközi keresztény konferencia. Mi ez? - lehet a kérdésed. Valakinek ezt írtam chat-en: sok nagyszerű ember, a legtöbben barátok, sok-sok szeretet. Amire visszaírta: jól hangzik.

Szerintem P. Szűk Bendegúzé volt a vezérüzenet ezen a konferencián. Nem mintha P. Schaller, P. Kende, vagy bárki üzenetei ne lettek volna meghatározóak, építőek és nagyszerűek. Személyes életemre nézve P. Bendegúz üzenete sorsfordító volt. Amikor valaki lényegre törően, mindenféle mellébeszélés nélkül, hihetetlen illusztrációval - ami minden részletét, és szinte minden mélységét annak az üzenetnek érthetővé és tapinthatóvá teszi -, ez volt az ő üzenete.

A konferencia hanganyagát meg lehet kapni.

Az üzenet lényege, magja - az életünk kulcsa. Olyan egyszerű, olyan mindent megválaszoló, olyan mindent betakaró és mindent feloldó üzenet és kulcs, amit röviden meg akarnék ismételni: Náladnál nagyobb jóm nincs ezen a Földön.

Zsolt 16:2 Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. 

Ebben két kulcsgondolat van. Az egyik: Te vagy az Uram. (Erről beszéltünk Kaposváron egy Eredményes Élet Találkozón.) Nem olyan egyszerű azt mondani Istennek, hogy Uram. Mondani egyszerű, de azt is mondom, amit ez jelent? A modern embernek nincsen ura. A modern ember a maga ura. A modern ember nem is érti, mi az, hogy valakinek hatalmat ad önmaga felett. Ez nem létezik a mi kultúránkban, a mi XXI. sz-i életfelfogásunkban. Ha úr van fölöttem, akkor az elsődleges célom megszabadulni tőle, lázadni ellene. Semmiképpen nem szívet melengető gondolat az, hogy: Uram vagy.

Ez vízszintesen érthető is, mert nagyon kevés a jellemes ember. Nagyon kevés az olyan ember, aki méltó arra, hogy ura legyen bárkinek. Ez a vers azonban azt jelenti, hogy megértettük, hogy Isten Isten. Megértettük, hogy Ő kicsoda. Megértettük, hogy mi kik vagyunk: gyakorlatilag elveszett szomjazó lények, akiknek se bölcsességük, se erejük nincs rá, hogy a maguk urai legyenek. A teljes függőség tudata, és az az igény van ott ebben a versben, hogy szükségem van valakire. Benne van még valami: az emberi méltóság; az, hogy tudom, hogy ennek ellenére szabad vagyok.

Tudom, hogy elmehetnék. Tudom, hogy választhatok. Tudom, hogy én megálljt parancsolhatok a mindenható Istennek, legalábbis ami az én életemet illeti. Tudom mindezt. Viszont elvégeztem a számítást, és rájöttem, hogy nekem szükségem van, és rájöttem, hogy Te méltó vagy, és ezt mondom Neked: Uram. Uram vagy nékem, és Te vagy az én Uram. Boldog vagyok emiatt, hálás vagyok emiatt. Nem vagyok egyedül, nem vagyok magamra hagyva. Van egy Uram.

Ha van egy Urad, és az Jézus Krisztus, a mindenható, teremtő Isten, akkor egy másik valóságban élsz, mint e nélkül. Egy másik nagyságrendbe lépsz. Elmélkedsz-e rajta, hogy ez mi mindent jelent? Isten nem csak Úr a világmindenség felett - mert Ő az. Ő az, aki a valóságot fenntartja. Ő az út, az igazság és az élet. Ő a módszer, Ő a valóság teljes egésze, nincs alternatív valóság Istenen kívül. Az Ő levegőjét szívod. Az Ő anyagát - az anyag, mint metafizikai jelenség - használod.

A viccet ismeritek? A modern tudomány kihívja Istent. „Most már mi is tudunk embert teremteni. Miért te vagy Isten? Lehetnénk mi is azok. Csináljunk ember-teremtő versenyt! Felkészülni, vigyázz, rajt!" Tudósok mennek, kezdenek port gyűjteni. Mire Isten megszólal: Állj! Használjátok a saját porotokat! :-)

Nincs olyan! Isten valóságában élünk. Ő az út, Ő a módszer, bármit el akarsz érni, azt csak Rajta keresztül lehetséges. Az Ő valóságában, ahol Ő az élet, azaz a Vele való kapcsolat minden. Ez így van akkor is, ha te nem hiszed. Ez így van akkor is, ha te nem állsz be ez alá. Ez így van akkor is, ha te úgy teszel egész életedben, mintha nem így volna, és csodálkozol rajta, hogy az életed erejét a széllel szembeni köpdösés viszi el. Mert ezt teszi. „én Uram" és a szél már nem fúj szembe.

A másik: Náladnál nagyobb jóm nincs nekem. Ez a leggyorsabb problémamegoldó recept, amit valaha életemben hallottam. Náladnál nagyobb jóm nincs nekem. Egyrészt, ha ez nincs így, akkor ne próbálj úgy tenni, mintha így lenne. Ha neked Isten jelenleg nem jelent túl sokat, a vallásodnak a része, és valamiféle reményt vetettél abba, hogy Ő majd mégiscsak megcsinálja, amit te szerettél volna, de nem tudtál, és ilyen módon jobb kereszténynek lenni, mint nem. Igaz? „Próbáltam a dzsinnt is, az nem működött; próbáltam mindenféle vallást, az sem működött; hátha a Mindenható megcsinálja végre, amit kérek." Akkor Isten neked nem jelent semmit. Akkor neked jobb lenne, ha Isten nem lenne személy, mert akkor csak megtekernéd itt, megtekernéd ott, és megtenné, amit akarnál. Egy gép kezelhetőbb, mint egy szabad akarattal bíró személy.

Nagyon sokan semmi mást nem várnak Istentől, csak annyit, hogy valósítsa meg az elképzelésüket az életről. Ám Isten ennél jóval több, mert ezt Ő sokszor megteszi. Ha viszont csak ennyit vársz Tőle, csak ennyi az élet keresztényként, akkor a lényegről lemaradtál, mert Isten személye maga - anélkül, hogy bármit is adna - a legnagyobb jó, ami történhet velünk. Ez egy rejtély, amit fel kell fedezni. Hidd el, ahogy ezt látod, abban a pillanatban minden problémád más színt vesz fel, minden élethelyzeted más színt kap. Minden megváltozik. Miért? Sok oka van, de ....

Voltál már úgy nyaralni, hogy tudtad, hogy mész, nagyon vártad, és amikor elindultál, jobb volt, mint gondoltad? Azt mondtad: bárcsak sose ébrednék fel ebből az álomból? Voltál már így nyaralni? El tudod képzelni az élményt? Képzeld el, ezen a nyaraláson vannak problémáid is! A víz nem elég hideg; a szoba nem elég nagy, ... , a problémák meg tudják-e keseríteni - úgy mond - az életedet ott, abban a remek nyaralásban? Ha igazán bolond vagy, akkor igen. Néhányan képesek vagyunk erre. Viszont az élmény nagysága amúgy ezt háttérbe szorítja, lényegtelen részletté zsugorodik minden. Kit érdekel a víz? Kit érdekel a szoba? Ne viccelj! Megyek és úszom az óceánban, vagy bármi.

Az ember úgy lett megteremtve, hogy az örökkévalóság, örökkévaló kategóriák: a végtelen, a teljes, a tökéletes, az isteni képes csak betölteni azt az ürességet, amiben amúgy él. Nem találhat nagyobb jót Istennél, és semmi, ami kisebb Istennél, nem tudja őt megelégíteni. Az ember egyik válsága a földi életében az értékrendjének a felborulása: a rosszat mondja jónak, a jót rossznak, a nagyon jót közepesnek és a jót kiválónak.

Az értékrend felborulása teszi tönkre az ember életélményét. Ez a vers az alapüzenet, mindent helyére tesz. Érdemes meghallgatni P. Bendegúz üzenetét, és persze a többit is.

Utolsó gondolat, erről beszéltünk Kaposváron: Az egyik legnagyobb kérdés az életedben, hogy mit vársz az élettől. Hol van a siker vonala? Hol van a megelégedettség vonala? Hol van a cél? Neked mi a célod az élettel? Mit vársz az élettől? Minek kell megtörténnie, hogy azt mondd: teljességre jutottam? Nem egy maximalista befejezettségre - elérhetetlen idealista tökéletességre - gondolok. Te mit gondolsz az életről? Mit vársz az élettől? Amikor nem vagy elégedett, akkor miért nem vagy elégedett? Amikor elégedett vagy, miért vagy elégedett? Hova teszed a gólvonalat? Azért annyira fontos kérdés ez, mert ha a gólvonalat úgy helyezed el az életedben, hogy nincs köze a valósághoz, akkor biztos boldogtalanságra ítélted magadat.

Semmi drámának nem kell történnie az életedben, csak annyinak, hogy rossz elvárásokat támasztasz vele szemben és biztosan boldogtalan vagy, leszel, és nincs is más lehetőséged. Miért? Mert valami olyasmit vársz, ami nem következik be, nem következhet be; vagy ha be is következik, nem azt hozza, amit reméltél tőle. Mi az elvárásod az élettel? Ez az egyik legfontosabb döntésed. A szabad akaratod, amit használnod kell, az ezen a döntésen teszi az egyik legnagyobb, majdhogynem a legnagyobb különbséget. Ezen a döntésen. Átgondoltad ezt? Vagy csak hagytad, hogy a kultúrád megtanítsa, a környezeted, a reklámok, az álmaid, a vágyaidra adott esetleg felszínes válaszok mondják meg neked igazi tudatos felülbírálás nélkül, hogy mit kéne várnod az élettől. A legtöbben így élünk - nem kötekszem.

 A zsoltáríró azt mondta, hogy: Uram vagy nekem, és Nálad nagyobb jóm nincs ezen a földön. Sokszor azon kapom magam, hogy semmi nem oldhatja fel a feszültséget, csak ez, hogy Istenem van, és Ővele elégedett vagyok. Istenem van, és ha Ő van nekem, akkor megvan mindenem. Isten + ... , és amit ideteszel (+ jel mögé) az fogja megkeseríteni az életedet. „Sanyi, ez nagyon fanatikus duma! Ez azt jelenti, hogy lemondunk mindenről?" Dehogyis. Isten teremtette a mindent is. Nem te találtad ki a szükségeidet, a vágyaidat, az álmaidat; hogy férjet / feleséget szeretnél. Ezt nem te találtad ki, ezt Isten találta ki. Isten van az első helyen - hidd el - Ő tudja, mit hova rakjon. Ha egy anya tudja, hogy mire van szüksége a gyerekének, és megad neki mindent, ami kell, amennyire csak bír; mennyivel inkább Isten, akinek még nagyobb kreativitása van, és valamivel nagyobb hatalma is, mint egy anyának, vagy egy apának?

Mit vársz az élettől? Én ezt a kérdést egyre gyakrabban teszem föl magamnak. A gondolkodás megváltozása az egyetlen, ami segíteni tud rajtunk.

A „Mit várok az élettől?" című kérdésre azt a kérdést kell föltenned válaszként: „Miért, mit várhatok? Mik az alternatívák? Mert te most itt mondtad nekem, hogy volt egy zsoltáríró, aki Istent szeretné megkapni az élettől, és Ővele elégedett. Nem tudom, mennyire jön ez be? A világ mutatott nekem sok olyan alternatívát, ami nagyon jól van marketingelve; sok sikersztorit ismerek, amúgy is mindenki erre hajt. Mik az alternatívák?"

Nem tudom, Anti fog-e alternatívát mutatni, de egy dolog biztos, hogy amikor valaminek a valóságát meg akarjuk érteni, akkor nem biztos, hogy a reklámfilm mondja el a legteljesebb üzenetet róla. :-) Amit te a világról tudsz, az reklámfilm. Te csak azt láttad eddig és Szabó Anti próbálja megmutatni a színfalak mögötti valóságot.

Szabó Anti

Egy pár szó a téma aktualitásáról. Több oka van annak, hogy ez aktuális. Az egyik, hogy szemmel láthatóan teljesednek be bibliai próféciák, szemmel láthatóan változik a világ. A másik, hogy a világ önmaga, a világ szereplői önmaguk fölvállalják ezt a fajta változást.

Konkrétan arra gondolok, hogy tizenéves korom óta foglalkozom az utolsó időkkel, mindig is aktuális volt, mindig is érdekelt, de soha nem tudtam elképzelni, hogy ez hogyan fog kinézni, egészen addig, amíg szembe nem jöttek konkrét dolgok.

1990-ben dolgoztam egy helyen, bejött oda egy úriember, aki egy filmstúdiónak volt a vezetője. - Ez a rendszerváltás után volt közvetlenül. Zsiguli Kombival jártam, még élt bennem az előző időszak. - Az úriember barátként elmondta, hogy a történelmet nem mi magunk alakítjuk, hanem emberek ülnek le egy asztalhoz, és döntik el, hogy mi fog történni. - Ő egyébként hitetlen ember volt, de viszonylag reálisan gondolkodott. - Elmondta, hogy Magyarországnak azt a sorsot szánják, hogy része legyen egy nagy európai uniónak; el fognak tűnni az országhatárok, meg fog szűnni a nemzetek, népek közötti elválasztófal; lesz egy közös pénz; Magyarországból depo államot csinálnak - ez azt jelenti, hogy megfojtják mind az iparát, mind a mezőgazdaságát, és a nyugati javak közvetítője lesz kelet felé -; határátkelőnek szánják Nyugat és Kelet között.

Többen hallgattuk ezt az embert, és azon gondolkodtunk, hogy kidobjuk-e, elküldjük-e, rendőrt hívjunk-e? Nem tudtuk eldönteni, hát meghallgattuk. Az érdekessége a dolognak, hogy - függetlenül a hittől, függetlenül mindentől - amit elmondott, az egyszerűen bekövetkezett. Nem volt Isten prófétája, nem is mutatkozott be annak, nem is hitt Istenben, és sajnos hamis próféta sem volt - a szónak abban az értelmében, hogy nem volt hatással senkinek az életére, csak nekünk beszélt -, mégis amit elmondott, az megtörtént. Akkor kezdtem kapizsgálni, hogy a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi azt halljuk.

Számtalan ilyen élményem volt még utána is, és amikor egy éve elkezdtem intenzíven foglalkozni ezzel a témával, akkor ezen a nyomon indultam el. Rájöttem, valóban így van: a történelmet az emberi szándékok formálják Isten akaratán belül.

Másik kis sztori: sokat gondolkodtam azon, ha én lennék a nagyfiú - természetesen nem lennék hívő, viszont beleszólásom lenne a politikába, a gazdaságba, a katonaságba és mindenbe -, mit csinálnék; hogyan lehetne a legnagyobb kontrollt alkalmazni az emberek felett. Azt gondoltam, tudomásul kell venni, a keresztények száma elképesztően nagy a világon, a keresztényeknek van Bibliájuk, és a keresztény emberek eleve hisznek egyfajta történelemben, ami le van írva a Bibliában. Azt kell mondanom, hogy a keresztények várják a világ végét, a keresztények várják a nagy nyomorúságot, a keresztények várják, hogy elpusztítsák őket, a keresztények annyi mindent várnak, hogy semmit nem is kell csinálni, tele vannak olyan elvárásokkal, amin keresztül lehet őket manipulálni.

Ez a gondolat sokáig forgott bennem: vajon élnek-e ezekkel az emberek. Aztán elvetettem, hiszen az USA vezetői keresztények, Anglia vezetői keresztények, mindenki keresztény, imádkoznak, mielőtt háborúba mennek. Biztos legbelül az iszlám vezetőkre gondolok, akik így csúnyán visszaélnének ezzel a dologgal.

Aztán amikor belemélyedtem, észrevettem, hogy minden hajszálpontosan úgy történik, ahogy a Bibliában le van írva. Ennek két oka van: az egyik, hogy Isten, amit mond, az úgy lesz; a másik oka, hogy - akármennyire furcsa - az egész világtörténelem és a gondolkodás - a politikai vezetők, a gazdasági vezetők, vallási vezetők gondolkodása - ezen a gondolatmeneten megy végig, amit a Biblia leír. Amikor ezt észrevettem, akkor kezdtem úgy igazából belelkesedni, és amikor utánajártam, beláttam, hogy hajszálpontosan az a törekvés van, amit a Jelenések könyve, Dániel könyve leír. Tudatosan ezen a módon, ezzel a gondolkodással, a bibliai meneten építik a világot. Természetesen nem gondolják, hogy a vége az lesz, amit a Biblia leír: Isten a keresztényeket elragadja, megítéli a népeket, és vége lesz a Földnek - ezt nem gondolják, azon kívül mindent.

Amit a múlt alkalommal mondtam (nagyon summásan): igazából ma teljes biztonsággal látni lehet és tudni lehet, hogy már nagyon régen - legalább ötven évvel ezelőtt - döntés született arról, hogy lesz egy új világrend. Ez azt jelenti, hogy lesz egy centralizált, magántulajdonban lévő pénzügyi központ, lesz egy centralizált világvezetői (politikai) központ, lesz egy centralizált világvezetői kézben lévő katonaság, és ahhoz, hogy ez az egész működjön, szükség van egy közös vallásra.

Ez a döntés megszületett és tengernyi anyagot lehet róla találni, ami ezt bizonyítja, alátámasztja. Ezt most csak így bejelentem, de valószínű, hogy ezt már sokan tudjátok is, ez tény. Úgy hívják ezt, hogy Új világrend, ennek az előhírnöke a New Age mozgalom volt, amiről már többet tudtok talán, de az új világrend megalapítása, megvalósítása és fenntartása a cél. Ami a tizen-, huszonéves élményemmel kapcsolatos, hogy döntés született az Európai Unió megalapításáról, ez már ennek a dolognak a része volt, és folyik tovább a dolog. Van egy Amerikai Egyesült Államok, van Európai Unió, és tervezik ezeket az uniókat kiterjeszteni, kiszélesíteni, és lefedni a Földnek lehetőleg minél nagyobb részét, és ez maga lesz az új világrend.

Én legszívesebben azt mondanám, menjünk bele, kezdjük el megnézni mik is ezek a dolgok, de sokat gondolkoztam, és imádkoztam arról, hogy vajon tényleg azt az értéket tudom-e átadni, ami e mögött van, ha egyszerűen csak elmondom, amiket tudok; vagy inkább húzzuk egy kicsit hosszabbra (több alkalomra) ezt a beszámolót, és menjünk vissza kicsit mélyebbre. Utóbbi mellett döntöttem. Türelmeteket kérem, de azt gondolom, hogy izgalmas lesz.

Azt tudtuk, hogy Sátán építi a birodalmát; azt is tudtuk, hogy a világ népén akar uralkodni; azt viszont nem biztos, hogy mindannyian tudjuk vagy komolyan vesszük, hogy ezt meg is csinálja.

Zsolt 2:1-12 1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: 6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. 10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik ő benne bíznak!

Zsolt 2 beszél arról, hogy Isten hogyan gondolkodik erről; tudja, hogy a népekért a harc folyik. Azt mondja Jézusról: 8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9Összetöröd őket vasvesszővel... Ez az egyik oldal. Isten tud erről, és nyilvánvaló az Igében, hogy a népekért harc folyik. Az alábbi is ezt támasztja alá:

Ef 6:12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Krisztus akarja a népeket, és a Sátán is akarja a népeket. Erről szól a történelem igazából.

Erről mondanék pár gondolatot. Jómagam meggyőződtem arról, hogy minden dolgot igazán akkor lehet megérteni, ha elmegyünk a kezdetekig. Ezt is a kezdetekben lehet megérteni. Ha csak az 1Mózes lenne a Bibliában, teljes értékű tudósítást adna az Evangéliumról, mindenről. Ha csak Ábrahám története lenne a Bibliában, az is teljes körű lenne. Így, hogy az egészet egyben látjuk, sokkal többet tudhatunk, de a lényeg a kezdetben van. Méltó lenne, hogy erről sokkal szélesebben beszéljünk. Tudjuk azt, hogy amikor Isten megteremtette az embert, akkor volt egy motivációja ebben. A Példabeszédekben van leírva:

Péld 8:23-24  23Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. 24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Péld 8:29-31 29Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: 30Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. 31Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem[et] [lelve] az emberek fiaiban.

Ez a kulcs, azt gondolom. Amikor meg lett teremtve az ember Jézus Krisztusban, Ő általa, Őreá nézve teremtetett meg. Azt gondolom, hogy amikor olvassuk Ádám és Éva történetét, ott van egy olyan pont, ami nagyon megérintett. Az, amikor Isten kiveszi Ádámból Évát, és Ádám élete van Évában, és Ádám azt mondja, hogy: Ez már csontomból való csont, és testemből való test ... és ragaszkodnak egymáshoz (1Mózes 2:23-24). Szellemi értelemben ugyanez volt a terv Jézus Krisztussal, hogy az emberrel ilyen kapcsolatban legyen; olyan közösségünk legyen Vele, amit kicsiben megmutat Ádám és Éva kapcsolata.

Azt gondolom, hogy amikor Sátán megtámadta Évát, akkor - vulgárisan fogalmazva - lenyúlta Jézus Krisztus elől az emberiséget egy nagyon határozott mozdulattal. Ahelyett, hogy egy Vele való közösségben élhetnénk az életünket; ahelyett, hogy az Ő élete bennünk lenne, ahogy Évában benne volt Ádám élete; ahelyett úgy jártunk, ahogy jártunk. Az Evangélium üzenete pedig pontosan az, hogy ezt állította helyre Isten. Sőt, nemcsak helyreállította, hanem elvégezte azt, ami az Édenben sem volt: amikor valaki újjászületik, akkor egyszerűen behelyezi Jézus Krisztusba és magunkban hordozzuk az Ő életét és Ő dicsőül meg mibennünk, ahogy Ádám dicsőült volna meg Évában. Ezt azért mondtam el, mert fontos megérteni, hogy miről is szól igazából a világtörténelem harca.

Sátán azt állítja, hogy Jézus Krisztus nélkül is van élet. Ez a harc a teremtettség és a születettség közötti harc. Ezt úgy értem, hogy Sátán is úgy lett megteremtve, vagy Lucifer úgy lett megteremtve, az angyalok úgy lettek megteremtve, hogy Isten dicsőségének a közvetítői, szolgálói és hordozói legyenek. Nem élhetnek önálló életet Isten nélkül. Az ember is így lett megteremtve. Gyakorlatilag Sátán azt akarja bizonyítani a történelem során, hogy ez nem így van, és élhetünk önállóan, autonóm módon Isten nélkül.

Ez kis kitérő volt, de fontos abból a szempontból megérteni, hogy ha meg akarjuk érteni az Evangéliumot, és meg akarjuk érteni a másik oldalról azt, hogy Sátánnak mi a célja, akkor ezt tudni kell.

Van egy érdekes rész Jézusról:

Kol 1:16-17 16Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; 17És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Ez azt jelenti, hogy Lucifer is így lett megteremtve. Azért használtam azt a szót: lenyúlta a teremtményt, mert Lucifer hajszálpontosan tudta, hogy mi volt a Teremtés célja és szándéka. Jézus Krisztusról lehet olvasni Péld 8:12-36; Luciferről Ezék 28:12-18; Sátánról Ezék 28:12-18 és Ézs 14:9-27.

Mi Sátán egyértelmű célja? Elképesztő mennyiséget hazudik az emberiségnek, néha igazat is mond, de a 6000 éves történelemben már nagyjából kiszámítható, hogy mit akar. Két dolog ezek közül: pusztítani Isten munkáját - ez teljesen egyértelmű, igazolható. Az elejét már említettem, aztán Káin és Ábel esete, Ézsau és Jákob esete, ... Az egész történelmet, ha nézitek, mindig megjelenik egy szereplő, aki Sátánt képviseli az értékrendjében, a gondolkodásában, az Istenhez való viszonyulásban, a születettséghez való viszonyban, mit jelent elsőszülöttnek lenni; és mindig van egy másik, aki Isten szellemiségét viszi tovább. Sátán egyértelmű célja Isten munkájának pusztítása.

Sátán másik célja: építi a birodalmát. Amikor visszafelé nézzük a történelmet, akkor - mivel a Biblia eléggé sokat ír erről - ebben képzettek vagyunk. Látjuk, hogy mi történt, voltak ott uralkodók Asszíriában, Babilonban, itt-ott, akik nyíltan bevállalták, hogy világhatalomra törekszenek illetve meglegyintette őket az, hogy „Isten vagyok, ezt én csináltam." Aztán a Római Birodalomban a császárok egyenesen kimondták, hogy ők istenek; nem beszéltek mellé. Ebből teljesen egyértelműen látszott, hogy a rend, amit ők felépítettek; a világrend, amit létre akartak hozni, annak a célja sátáni volt. Ez a fajta gondolkodás a középkorra eltűnt.

Mi úgy nőttünk föl, hogy nem tudtunk, nem tudunk ilyen uralkodókról, akik azt gondolják, hogy ők istenek; olyanról sem, aki imádtatni akarja magát. Olyanról, aki sok pénzt szeretne, hatalmat és uralmat ezen a Földön, olyanról elég sokról tudtam. Ha majd elérünk oda, hogy a mai korokat átnézzük, észrevesszük, hogy Sátán semmit nem változott. Pontosan ugyanaz van, mint régen, amit visszaigazol Dániel könyve, Jelenések könyve, ahol már nyíltan beszél a Fenevadról, az Antikrisztusról, aki uralkodik a népeken, aki imádtatja magát a népekkel, aki ezt nem szívességből tetteti, hanem egyszerűen azt mondja: ha ezt nem teszed, akkor nem vagy benne a csapatban. Annyira egyértelművé válik a végidőkben Sátán gondolkodása, ami a népeken keresztül és a politikai vezetőkön keresztül történik, hogy egyetlen jóérzésű embernek sem lesz kérdése, hogy kivel áll szemben és miről is van szó. Ez Sátán célja.

Arról nem beszélnék, hogy mi Isten célja, és mi Jézus Krisztus célja, mert arról sokat hallunk egyéb fórumokon, az EÉT-en is, és alapvetően ismerjük az Evangélium üzenetét.

Azt gondolom, hogy van egy dolog, ami nagyon-nagyon fontos. A Bibliában újra és újra előkerül Babilon neve. A Bábel torony megépítésekor, ami az özönvíz után volt közvetlenül, ott kezdődött a Ős Babiloni Birodalom alapjainak a lerakása. Nimróddal kezdődött, megalakult Bábel, Babilon, megépítették Bábel tornyát. Ez az első Babilon. A történelemből tudjuk, hogy volt Új Babilon, aztán az megbukott. Jöttek mindenféle korok.

Érdekes módon a próféták is sokat beszélnek Babilonról, nem csak visszafelé az időben, hanem előre is, és aztán a Jelenések könyve, meg Dániel próféta újra el kezd beszélni Babilonról, sőt, a végidőkről azt mondja a Jelenések könyvében talán az angyal, hogy: leomlott a Nagy Babilon és a népek rendkívüli módon sajnálják. Tehát Babilon, mint szereplője a történelemnek, nagyon fontos dolog. Azt gondolom, hogy szemléltetésben a Bábel torony eseménye rendkívül jó esemény, illetve a történelemben fontos, hogy ott mik történtek. Elképesztő dolgok történtek ott. Ha megértjük ezt a sémát, akkor sokkal könnyebben tudjuk napjainkat kezelni.

Amikor az özönvíz után az emberek, Noé családja elindult, akkor Istennek az volt a parancsa, hogy széledjenek szét a Földön. Nimród elkezdte megalapítani a városokat, ezek közül az első talán Bábel volt, de ő alapította Ninivét is. Fel van sorolva az Igében pontosan, hogy ő miket alapított. Ha odaérünk, akkor majd mondom az Igehelyeket. Összeszedte az embereket, és azt mondta: szerezzünk magunknak dicsőséget. Építettek egy hatalmas tornyot, ami az „égig ér" - ez volt a céljuk. Megalapították az első globalizált társadalmat.

Teljesen nyilvánvaló célja volt ennek az építkezésnek: az Isten elleni lázadás. A történelem nem igazolja vissza, hogy Nimród volt az egész értelmi szerzője, illetve az ottani főpap, de én 99%-ig biztos vagyok ebben. A Gilgames eposz erről a dologról beszél. A történészek zöme egyetért abban, hogy Gilgames volt Nimród. Ha erről akartok olvasni világi irodalmat, akkor a Gilgames eposzt ajánlom. (Nem tudtam még magyarul megszerezni, csak az arról készült leírásokat olvastam, számomra eléggé meggyőző, de igazából nincs jelentősége.)

A kis babiloni társadalom volt a ma létező összes okkult, vagy nem keresztény vallásnak a megalapítója. A Bábel torony környékén kialakult és a Babilonban, Bábelben kialakult társadalom - ami ott folyt, amit ott csináltak -, ez alapozta meg az egész földi történelmen végigvonuló pogány vallásokat. Ezt világi irodalomból, világi művekből tudjuk. Ez azt jelenti, hogy azok az istenek, amik a babiloni misztériumvallásban megjelentek - igazából teljesen mindegy, hogy kinek van igaza; ki volt a főszervező, és ki nem volt; mert ezekről elképesztő viták folynak a történészek körében; de egy dologban mindenki egyetért, hogy megszületett a babiloni misztériumvallás; sok dologban van ellentmondás, de  a lényegi dolgokban nincsenek -, ez pedig azt jelenti, hogy ott Babilonban szinte minden megszületett, ami a mi számunkra és a történelem számára fontos volt.

Példák: Megszületett az egyszemélyes közvetítő intézmény az istenségek és az ember között. Ez a Pontifex Maximus, nem a bibliai értelemben vett főpap. Van egy ember, aki kapcsolatban van a külvilággal és közvetít az emberek felé. Ő van a piramis tetején. Summázva, megszületett a piramis-elv: van főpap, van politikai vezető.

Nimród azt mondta: gyertek az én hatalmam alá, megóvlak titeket, mert Istenben nem lehet megbízni, mert Ő elpusztította a Földet az özönvízzel. Nyílt lázadásra tanította az embereket, cserében védelmet, tanítást, biztonságot ígért. (Josephus Flavius, zsidó történetíró nagyon részletesen beszél erről a dologról.) Olyan diktatúra alakult ki, ami vallási alapú volt, Istennel való szembeszállás alapján az özönvíz miatt. Politikai diktatúra volt. Ez azt jelenti, hogy az engedelmesség létkérdés volt. Piramis rendszer működött, ahol mindenkinek megvolt a helye a hierarchiában.

Nimródról az Ige úgy beszél, hogy nagy vadász volt Isten előtt. Tehát Nimród tudott „valamit" abban az időben. Kapásból alapított hét várost, köztük olyan, mint Ninivé. Ezek a történelem jelentős helyei voltak. Nimródot nem szabad alábecsülni. - Ma már valahogy mindenki, aki számít a Kárpát-medencében, Nimródtól származtatja magát, ez a jövő divatja. :-) - Nimród a Biblia szerint is nagy ember volt.

Josephus Flavius beszél arról, hogy Nimród pontosan miket csinált ott. A történelem vitatkozik Nimród személyén, de nem ez a lényeg. Bármennyire furcsa, a babiloni misztériumvallások lényege, hogy volt Nimród, a férfiisten, Szemirámisz volt a nőisten, és Tammusz volt a gyermekük.

Babilonban, Bábelben voltak, akik figyelték a csillagászatot, megfigyelték, hogy állandó, változás nélküli körforgás van. A primitív vallások innen veszik a tanukat, hogy az élet öröktől fogva örökké való, és mindig megújuló, el nem múló, végeláthatatlan körforgásokból álló dolog. Bármennyire furcsa, de az ateizmusnak is ez az egyik gyökere. Abból indulunk ki, hogy amiben vagyunk, az egy időtlen, számunkra értelmezhetetlen idők óta létező valami.

Innen született az, amikor az égitesteknek nevet adtak és megmondták ki kicsoda, és milyen szerepe van az időjárásban. Aztán felruházták ezeket istenséggel, és kialakult a napkultusz, aminek az volt a lényeg, hogy a Nap, a Hold, és az összes ismert hét bolygó mindegyikének tulajdonítottak egy szerepet.

Ha utána megnézzük a történelmet, a Babiloni Birodalomban, a Méd-Perzsa Birodalomban, egészen a Római Birodalomig, akkor azt látjuk, hogy amikor Isten szétszélesztette Bábelt, akkor ezek az emberek mentek szét a világba és népesítették be a földet, és elvitték magukkal az ott szerzett ismereteket.

Bármennyire furcsa, a szentháromság intézménye ott született meg. Nimród, Szemirámisz és Tammusz a három megtestesítője az istenségnek valamilyen módon, három különböző személyben. Tammusz a legenda szerint úgy született, hogy Nimród már nem volt a képben, már meghalt, Szemirámisz szült egy gyereket, és meg kellett magyarázni az embereknek, hogy honnan lett a gyerek. Ő azt mondta, hogy a férje nélkül fogant, az istenek ajándéka volt a méhében a Tammusz nevű gyerek. Vagyis a szűztől születés intézménye megszületett ott.

Tehát a Sátán bevitte a történelembe az összes olyan kelléket, ami kell a pogány istenhithez, és amivel majd az idők folyamán mi keresztények találkozni fogunk. A szentháromság, a főpap, a keresztség - a napimádó vallásokban volt egy olyan gyakorlat, hogy alámerültek az emberek a Napba, és ezáltal tisztultak meg -, és legelképesztőbb dolgokat lehet megtalálni, amik emlékeztetnek a keresztény dolgokra.

Mire Jézus megszületett, addigra a pogány világ azt mondta: „Hah, és ebben mi az újság? Láttam már annyi szűztől születettet, hogy Dunát lehet rekeszteni vele; szentháromság: ez egy új verzió, csak egy új a sok között". Ez mind Babilonban született meg, ott és akkor.

Új babiloni hármas: Anu, Enlil, Enki; római hármas: Jupiter, Junior, Minerva; szemita hármas: Atya, Fiú, Anya. Vannak homogén hármasok, mint a hindu Brahma, Visnu, Siva; perzsa hármas istenség: Ozmar, Mithras, Ariram; Egyiptom: Osiris, Isis, Horus; a káldeusoknál, Mithras vallásban; aztán több jelentős ókori egyiptomi isten: Amon-Mut-Honszu hármas; Ptah-Szahmet-Nofertum hármas, Hnum-Szatet-Anuket hármas.

Ezek a dolgok ott megtörténtek, ezekhez komoly szellemi háttér volt kapcsolva, és - szintén a történelemből lehet tudni - az ókori Babilonnak elképesztő csillagászati ismeretei voltak. Ők már tudták, hogy gömbölyű a föld; tudták, hogy mekkora a kerülete; tudtak olyan dolgokat a csillagászatból, amelyeket ma kezdenek újra felfedezni és ezeket megtalálták leleteken. Ha Nimród volt ez a valaki, aki kapcsolatban állt a Sátánnál, rajta keresztül elképesztő mennyiségű információt hozott be a földre az ördög. Luciferről leírja az Ige -abban a részben, amit az előbb említettem -, hogy mi volt a feladata: az arányosság, gyakorlatilag a teljes teremtettség ismeretének birtokában volt. Mindet tudott a teremtettségről, legalábbis csillagászati szempontokból.

Végezetül: ebben a témában még fontos, hogy Nimród hajszálpontosan tudta, hogy a gonosszal van kapcsolatban. Hajszálpontosan tudta, mert amit csináltak, az lázadás volt Isten ellen. Mai nyelven: hajszálpontosan tudta, hogy az ő mentora Lucifer, aki a világosság atyjának mondja magát, és aki az ismeretet - a teremtettségről, a világmindenségről, az életről, az emberről - szeretné átadni az embereknek rajta keresztül.

Tehát amikor az tanultuk az iskolában, hogy voltak ilyen-olyan vallások, primitív- komolyabb, ... nézegettek távcsövekbe, megnézték, hogy a Fiastyúk hányat tojik egy évben, ... ezek nem így voltak soha. Nem úgy volt, hogy a nulláról elkezdtek emberek ilyeneket kutatni, hanem ez már Babilonban megszületett. Nagyon komoly tudással rendelkeztek. Amikor Isten ezt megelégelte, akkor ezt elvitték magukkal az emberek.

Az teljesen természetes, hogy nagyon sokat torzultak ezek a tanítások. Ezer év múlva már alig lehetett ráismerni valamelyikre. Ha összehasonlítod a szentháromság tekintetében említett vallásokat - azon kívül, hogy három, hogy istenség és egynek gondolják - nem sok közük van egymáshoz. Mindenki átírta a maga kénye-kedve szerint, de a dolog lényege ez: hozzákötötte az embereket, a vallásokat Luciferhez; hozzákötötte az általa való kinyilatkoztatásokhoz.

Az embernél sokkal nagyobbra való figyelés, ami a világegyetem, a csillagok, az összefüggések, amin keresztül mindig is el tudta kápráztatni az embereket. Ma is el tudja, mert nagyon keveset tudunk az Univerzumról. A hierarchia, ami a lefele való közlésben kell. Az, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe. Az ókori államokban egyenesek és gerincesek voltak, azt mondták: én vagyok a pap és én vagyok az államvezető egy személyben, és diktatúra volt. Minden államvezetőnek volt egy vallása, ő képviselte a vallást az országában, és ő képviselte a hatalmat is. Nimród ugyanilyen volt: ő képviselte a vallást, ő képviselte a hatalmat az országában.

Múlt alkalommal mondtam, hogy a globalizmus miniatűr példája a Bábel torony, akkor nem vicceltem. Valóban így van. A globalizmus lényege - amit az elején megpendítettem -, hogy központi kézben legyen a gazdaság, a politika, és a vallás. Ezt nem lehet szétválasztani, mert egyik a másikból következik, és ha ezt nem tudjuk egy kézbe fogni, akkor nem lehet uralkodni a Föld népein. Jelenleg a politika és a gazdaság különálló, a vallás különálló (látszólag), de a cél az, hogy egyesítsék, egy team kezében legyen, mert akkor lehet igazán kontrollálni az emberiséget.

Van még egy érdekes rész Jel 2-ben - amikor ezt megtaláltam, kirázott a hideg -, a pergamoni gyülekezetnek mondja:

Jel 2:13 Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.

Tehát „tudom, hol a Sátán királyiszéke" és ezt Pergamonhoz köti.

Olvastam a történelmi vonalakon egy nagyon érdekes dolgot. Pergamon egy görög város volt. A Római Birodalom előtt az óbabiloni misztériumvallás központja Pergamonba költözött! Pergamon királya, amikor a Római Birodalom megerősödött, gesztusból ajándékba adta ezt a várost a rómaiaknak. Örökségül adta, nem volt örököse. Amikor a Jelenések könyve Pergamonról azt írja, hogy ott a Sátán királyiszéke, aki olyat mond, amit meg kell jegyeznünk. Babilon újra felbukkan ott, akkor. A Jelenések könyvében lévő Nagy Babilon bukása megint csak azt jelenti, hogy Isten szempontjából az egyik legfontosabb a babiloni nézőpont, amikor szemléli Sátán kiterjedését a Földre, és a sátáni hatalom gyakorlását. Az ókori babiloni nézőpont, a pergamoni babiloni nézőpont, a misztériumvallások nézőpontja, és majd a mai Babilon.

Ma az egész okkult vallásban és az egész politikai okkult háttérben a legnagyobb szerepet a babiloni misztériumok játsszák. Az egész mai világ vezetésének okkult hátterében a babiloni misztériumok a meghatározóak.

Egy egyszerű példa segíti a megértést: Van egy olyan, hogy sátánista vallás. Ők általában egyértelműen beszélnek. Nem beszélnek mellé, megmondják, amit akarnak. Sátánhoz imádkoznak az uralmáért, stb. Van egy társaság, akiket régen úgy hívtak, hogy Lucifer Trust - most átkeresztelték őket Lucis Trust-nak, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló - ez az Egyesült Államokban létező szervezet.

Teljesen nyíltan és egyértelműen beszélnek arról, hogy Lucifer a világosság atyja, Lucifernél van a tudás, Krisztus csak belepiszkított a dolgába. Felvállalják azt, hogy az Édenben senki nem nyúlt le semmit, csak elvette a saját jogos tulajdonát. Felépítik az egész hitelvüket arra, hogy mindennek az alapja, mozgatója, célja Lucifer. Beszéltem erről valakivel, azt mondta: most mit foglalkozol ezzel, egy kis sátánista közösség, vallás.

Igen ám, ha utánanézel, ki is ez a Lucis Trust, akkor megdöbbenten tapasztalod, hogy ez nem egy pici valami, hanem egy nagyon komoly szervezet, többek között ott van az ENSZ-ben. Többek között az ENSZ-ben van egy meditációs központ - amit a Lucis Trust hozott létre egy hatalmas kővel -, ahova beülnek az ENSZ emberei és imádkoznak a saját istenükhöz, akihez akarnak, bárki lehet az. „Véletlenül" ezt a Lucis Trust-ot és a törekvéseit olyan pénzügyi csoportok támogatják, akik ma a világ pénzügyeiben meghatározóak, mint például David Rockefeller konkrétan. Ő a Lucis Trust egyik alapítója.

Aztán kiderül, hogy a Lucis Trust felelős szinte minden olyan dologért, amit mi az újságokból olvasunk: az egyneműek házassága; a vallások eltörlése; az unikumság, az egyéniesség megszűntetése, vagyis a dolgok összemosása, stb. Vagyis ma az ENSZ-ben van egy olyan szervezet, amely felvállalja nyíltan, hogy mindennek az alapja a tudás, ami Luciferen keresztül jön be ebbe a világba, és amit egyesek vallásos megközelítésből, mások ismeret szempontjából kezelnek. Ez csak egy volt a talán 100 példa közül, amihez el fogunk érni. Minden onnan eredezik.

Egy másik példa: A Római Birodalom szembetalálta magát azzal a helyzettel, hogy házon belül volt a kereszténység. Konstantin császár bajban volt, mert három erőteljes vallás volt a birodalmában. Az egyik egy napimádó vallás, szinte ugyanazokkal az elemekkel, mint amiről Nimródnál beszéltünk illetve Egyiptomban, és az összes olyan helyen, ahol napkultusz volt; a másik a Mithras vallás, ami Nimródtól eredezett, amiben megvolt a szentháromság tan, az áldozati dolgok, a szűztől való születés gondolata - szinte minden, ami a kereszténységben van; és a harmadik a kereszténység. Konstantin zseniális vezér volt. Azt mondta: itt az ideje, gyúrunk ebből a háromból egyet. Ezt hívjuk ma Római Egyháznak, az akkorinak. Állítólag ő megtért, halála előtt látta Jézust, ennyi volt a bizonyságtétele. Így lett államvallássá a kereszténység.

Ami érdekes - én nem vagyok híve annak, hogy bármilyen vallásról bármi rosszat mondjunk, de ezek történelmi tények a katolikus egyház alakulásánál -, hogy az összes ókori babiloni misztérium elem bevándorolt a katolikus egyházba. A Pontifex Maximustól a botig, a süvegig, a trónig, ... minden, ami ott létezett, azokból az elemekből lett. A Karácsony, a Húsvét, Nőnap, Valentin nap, ünnepek végeláthatatlan sora, ezek mind pogány ünnepek voltak, amik bevándoroltak az Egyházba.

Az egészből azt akarom kihozni, hogy ami Babilonban történt, az nem volt akármi. Az, hogy szétterjedt a világon, nem volt akármi. Két gyűjtőhelyre érkezett, az egyik a kereszténység, amit mi ismerünk: a Római Birodalom és utána a történelmünk, a másik: szétterjedt teljesen a világban - akármilyen furcsa - ezek nem vesztek el, ezekkel ma szembetalálkozunk. Amikor azt látod, hogy az okkult teljesen megerősödött, ott van mindenhol - ha manapság nem érzel valamit, vagy nem csatornákon csinálod, az szégyen :-) - ezek nem a semmiből jöttek. Ez nem úgy történt, hogy valaki elment a könyvtárba, talált egy könyvet, és felolvasta a nyilvánosság előtt. Ezek mindig is ott voltak a történelemben, mindig is meghatározói voltak a pogány világnak, amiről mi a pápai uralmon keresztül egyetlen dolgot tudunk, hogy ez volt az, amit ki kellett irtani tűzzel-vassal. Hallottuk, hogy a pápaság és a katolikus vallás kiirtotta az eretnekséget, amilyen módon csak lehetett, és a pogányokat, amennyire lehetett; vagy tagot csinált belőlük.

Van egy nagyon fontos szerepe annak, amiért megemlítettem a Római Egyházat: a mai napig a Római Katolikus Egyházban ott vannak ezek az elemek. Ez az egyik megközelítésem.

A másik megközelítésem pedig, amit a saját hitemmel, a saját közösségünkkel, bármelyik egyházzal szemben mondok, hogy nem szabad alábecsülni Istent. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kicsavart egyházzal van kapcsolatunk, ahol a Biblia ott van -a kockázatok és mellékhatások tekintetében - megtérhetnek az emberek. Isten soha nem volt személyválogató, és azt mondta, hogy akinek elmegy az üzenet és befogadja a szívébe, oda Ő bemegy. Tehát óva intenék mindenkit - magamat is -, hogy amikor keresztény közösségekről lesz szó, akkor akármilyen bűnlajstromot sorolunk fel, nem az van bennem, hogy jól lehúzzam azokat, hanem csak a tényekről beszélünk, és fenntartom Istennek azt a jogot, hogy Ő dönti el, hogy kiért adta-adja oda az életét.

Válasszuk ketté Istent, a hitet és azokat a dolgokat, amik nincsenek rendben egy egyház életében. Mégis nagyon fontos szerepe van annak - milyen érdekes - a babiloni misztériumvallások összes eleme bekerült a Római Egyházba és ugyanezek az elemek szétszóródtak a világon. Ma, 2010-ben ezek találkoznak, és az idők végén, ahogy a Jelenések könyve írja, egyetlen dologról beszél Isten, az Babilon, a Nagy Babilon.

Szabó Péter

Ezek az elemek a babiloni vallásból összegződve bekerültek a Római Egyházba, és tovább a protestáns egyházakba. Ahogy te is említetted, óva intenék mindenkit, hogy ez alapján ítéljünk, Isten sem ez alapján ítél, se pro, se kontra. Se azért, mert egy katolikus egyházban túl sok ilyen elem van, se azért, mert valaki ezektől akarja távol tartani magát. A dolog nem erről szól. Nemcsak a Karácsonyt, a vasárnapot is Konstantin vezette be, és sok-sok dolgot, de én hiszem azt, hogy Isten a szívünket vizsgálja és csak azt. Ezek a dolgok a szívünkről szólnak, és nem a külsőségekről.

Szabó Anti

Van egy rendkívül érdekes vezérelv, ami a történelmet végigviszi. Két dolog. A Sátánnak van egy elve: oszd meg és uralkodj! - ez az egyik; a másik, hogy a Sátán teljes mértékben romlott, vagyis semmi jó nincs benne. Az angyalaiban - akik őt kiszolgálják a fejedelemségekben -, sincs semmi jó, vagyis teljes mértékben gonoszak. Mégis azt látjuk, hogy az ő módszere az „oszd meg és uralkodj!" Ez azt jelenti, hogy szerintem ez csak a mi olvasatunkban létezik, hogy az egyiknek igaza van a másiknak nincs, és ütik-vágják egymást. Mindkettőt ő csinálja, mert a vége az, hogy az egyik kinyírta a másikat. Ha jól képezte őket, akkor mindkettő kinyíródott.

Ez azért fontos dolog - majd fogjátok látni -, mert a katolikus vallás egy olyan mértékű botránykő a mai protestáns keresztény világban, hogy emberek, közösségek az életüket adták, hogy bebizonyítsák, az a valami, amit a másik képvisel, az rossz. Nem veszik észre, hogy maga a szellemiség, amit csinálnak, és az, ahogy ők megközelítik, és amiben ők hisznek, ahogy ők létrejöttek, ami őket befolyásolja, az ugyanolyan rossz; és a kettő gyilkolja egymást - megint a mellékhatások tekintetében - és a kereszténység ázsiója zuhan lefele. Mellesleg, aki bevándorol egy-egy ilyen közösségbe, lehet, hogy az újjászületésen kívül más biblikus élménye nem lesz.

Tehát az nem egy mellékes dolog, hogy egy közösség miben hisz, még akkor is, ha ott van a Biblia. Ha eljutunk oda, hogy a mai keresztény mozgalmakat hogyan hozták létre és milyen befolyás alatt vannak, akkor meg fogjátok látni, hogy az másodrendű dolog, hogy a katolikus egyház miket hordoz magában. Az elsőrendű az, hogy szinte mindenki hordoz magában valami elképesztő dolgot.

Van valami, ami nekünk óriási érték: elhittük Istennek a teljes romlottság tanát. Elhittük azt, hogy semmi nem használható belőlünk. Az elolvasott Igékből kiderül, hogy azért, mert soha nem is így volt tervezve az ember. Soha nem úgy volt tervezve az ember, hogy önmagában megáll és Istennel társalog, hogy hogyan tudnának ketten együtt valamit összehozni. Mindig is az volt a terv, hogy az ember meg lett teremtve szabad akarattal, és Isten abból indult ki, hogy behívja az életébe, közösségben lesz vele, és Isten Fia megdicsőül a mi életünkben. Ez volt a terv.

Mi - akik tudjuk, hogy az ember ma a világba teljes romlottságban születik - tudjuk azt, hogy ez azért van, mert nem lehet bennünk semmi jó, ha nincs bennünk Krisztus, mert a jó és a rossz fogalma nem a mi erkölcsi mércénk szerint mérendő; hanem aszerint, hogy az életünkben ott van Isten, vagy nincs ott; újjászülettünk vagy nem születtünk újjá. Éva életében ott van-e Ádám élete, vagy nincs ott. Az egyházban ott van-e Krisztus élete, vagy nincs ott. Ez az egyetlen kérdés.

Ez azért nagyon fontos, mert amikor a vallásokat vizsgáljuk, ez az egyetlen kulcskérdés, amit figyelni kell. Azoknak az embereknek az életében, akiket vizsgálunk, ott van-e Krisztus élete vagy nincs. Ez az egy kérdés van! Ez az Édenben dőlt el. Sátán ezt vágta ketté, nem hagyta, nem jöhetett létre az, ami egyébként létrejött volna, hogy az ember egy soha szét nem választható közösségbe kerüljön Krisztussal és az egész történelem erről szóljon - elhanyagolható az a tény, hogy Isten ezt előre tudta.

Ami ott volt Ádámban és Évában, hogy kivette Ádám testéből, Ádám életéből élt, ugyanez van az anyaszentegyházzal, és a megváltással: Isten beletett minket Krisztusba és az Ő élete van bennünk, az Ő tulajdon élete - erről beszél az egész Újszövetség, az Evangélium - és amikor vizsgáljuk a keresztény egyházakat, vizsgáljuk a népeket, ez az egy kérdés van igazából, hogy ott van-e benne Krisztus vagy nincs. Ez alázatot is ad, mert amikor hozok ma egy döntést Őnélküle az óemberemből, a szabad természetemből, akkor semmivel nem vagyok jobb, meg rosszabb, mint az, aki egy másik szinten hoz egy ugyanilyen döntést. Így szemlélem bármelyik vallást. Nincs jogunk megítélni, mert ugyanaz a bajunk nekünk is, mint nekik, viszont az üzenet az, hogy Jézus itt van a szívünkben, az Ő élete van a szívünkben - ezt jelenti újjászületettnek lenni -, és ez nem kis dolog.

A bibliaiskolában, Jelenések órán tanultuk, hogy a nikolaiták tanították a piramis elvet, az egyszemélyes - világi értelemben vett - vezetői rend létezését az egyházban, bármilyen furcsa, már értem, hogy mit kerestek ők Pergamonban, mert ezt az egész szellemiséget Nimródtól hozták a babiloni misztériumvallásokba, ahol igenis van egyszemélyes vezető. Aztán le lehet ezt fordítani a hét gyülekezethez írt levélben, a katolikus egyházhoz írt levélben is megjelennek a nikolaiták, megjelenik Jézabel. Ha megnézitek, mi volt a Baál-kultusz lényege, Baál Nimród megfelelője. Baál azt jelenti úr. Jézabel meg Baálita, azaz úrnő, tehát a felesége.

Schlingloff Sanyi

Ez lehet nem az, amiért először jöttél ide, hogy „Sanyi, egy kicsit simogasd meg a lelkem, mert fáj!" - az kell, rendben van, de nem élhetünk vakon. Mi, keresztények nem élhetünk vakon. Olyan korban élünk, ahol a világ meghatározó eseményei egyre nyíltabbak, és ahol a manipuláció egyre intenzívebb. A behatolás a személyes életünket súlyosan meghatározó területekre egyre gátlástalanabb a világ részéről. Nem tudsz jó döntéseket hozni. Nem tudod annak értelmezni azt, ami van, ha nem látod, hogy mi az igazából.

Nimródról és Bábelről volt szó. Te szoktál néha hátrébb lépni? A keresztény nagyon könnyen megteszi azt, hogy mindazt, ami történik az életében, csak saját magára vonatkoztatja. Ez is a modern kor egyik vívmánya: megtanítottak minket végtelenül önzőnek lenni. Mindennek az értéke csak abban mutatkozik meg, amennyire hasznára van az én pillanatnyi személyes vágyaimnak, törekvéseimnek, gondjaimnak. Az a fajta felelősségtudat, amely kifelé néz, amely a nagy képet próbálja megérteni, amelyik nem csak énrólam, a most-ról, a szükségeimre gondol, az nem létezik, vagy legalábbis ritkán jön elő.

Szoktál-e hátrébb lépni és megpróbálni megérteni ezt a világot, a teremtést, Istent, és azt a környezetet, amiben felnövünk? A világrendszert. Ha ezeknek a szereplőit figyelembe veszed, Istent és a démonokat, szoktál-e gondolkozni arról, hogyan néz ki ez az ő oldalukról? Ha van egy ellenséged, aki megkeseríti az életedet, lehet, hogy érdemes gondolkozni rajta. Nem túl sokat, de valamennyit igen. Vajon ő hogy csinálja, hogyan próbálja azt csinálni, hogy engem kinyírjon? Ha ki akar nyírni, akkor én ezen gondolkoznék. Persze, Isten azt mondja: bízz Bennem, bújj el Mögém, és majd Én megcsinálom ezt a gondolkodást. Azért valamennyit Isten is tanít nekünk erről. Valamennyit akarnék érteni.

Bábel torony. Képzeljétek el, Isten megnyomja a RESET gombot az özönvízzel. Az özönvíz előtti időszakban a világ eljutott oda, hogy teljesen istentelen lett. RESET és újraindul. Erre azt mondja az ördög: „Basszus, első körben nem sikerült. :-), de gyűjtöttünk tapasztalatot. Jó marketingesként, itt vannak a teszteredmények, itt vannak az adatok. Indul a második menet, ezúttal jobban csináljuk." A második menetben egy hiper módon megszervezett, baromira átgondolt Bábel, Babilon építést látsz, amire azt mondjuk: OK, letöltjük a teljes programot, előkészítünk mindent és gyakorlatilag innentől már nem adhoc módon megyünk, ahogy az első körben, ahol mi sem tudtuk pontosan, hogy lesz ez; hanem egy nagyon átgondolt, nagyon intelligens, rendkívül magasan szervezett projektet hajtanak végre az emberiségen. Hihetetlen. Te ebben élsz. Én kétszer meggondolnám, mielőtt elhiszem a reklámfilmet. Csak ennyi.

Sanyi egy hozzászólás kapcsán:

Az ember idejön, vár egy kis feltöltődést, mert az élet amúgy is nehéz - mostanában különösen - részben ezek miatt: világválság van, legtöbben anyagilag gondban vagyunk, de a világi események intenzívebbé válnak. Egy démoni valóságról van szó, ami hat rád. Része annak, hogy egyre nagyobb a baj.

„Idejöttem és most megtudtam, hogy amiben eddig éltem, abból semmi nem igaz, és amiben kicsit bíztam, abban már egy kicsit sem szabad, mit csináljak?"A rituális öngyilkosság marad, vagy az, amit te is, én is választottunk: keresztényekké leszünk. Hogyan tovább, ha a valóság, amiben élünk ennyire elkeserítő? Szabad ezt kimondani?

Kérlek, ennek a fényében halljátok újra azt, amit eddig hallottatok. Hányszor könyörögtem, hányszor kiabáltam, hányszor mondtam, és ma reggel is ezzel kezdtem: Uram vagy nékem, Náladnál jobb nincs nekem. Ennyi. Ez az egyetlen válasz ebben a matató őrületben. Istent nem zavarja össze az ördög hihetetlen kifinomult világrendépítése. „Benne van a projektben. Én ezt tudtam! Mire Én végeztem veletek, addigra ránéztek az ördögre, és azt fogjátok mondani: ez az a fickó, aki megcsalta az egész világot?! Ez?! Ez valaki?! Ez egy senki!" Mire Isten végzett velünk, mire kiképzett minket, mire felismerjük, hogy kik vagyunk mi valójában, addigra az ördög kicsi hangya lesz a boly mellett, aki egy nagy kavicsot próbál nagy erőlködéssel arrébb vonszolni.

Most nem így éljük meg, de Isten - azt hiszem - szándékosan engedte meg, hogy a világ ilyen legyen. Mert ebben a világban látszik igazán, hogy kik vagyunk mi; és hogy mennyire szükségünk van az Evangéliumra, Isten személyére. És nem arra, hogy Isten a mi listánkat megvalósítsa, amely listát Babilon diktált nekünk, és ő tanított nekünk. A tudás. „Én tudom, hogy kell élni!" Ki mondta neked? Ez volt az Édenkertben is az első kérdés. „Ki mondta, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked, hogy kell élni? Nem Én mondtam! És te azt mondod, hogy azt a listát, amit Lucifer tanított neked a te életedre, azt Én valósítsam meg? Nem fogom! Nem fogom, de szeretni foglak. Megteszek mindent érted, ami a listádon esetleg nincs, de igazi életet hoz neked, örömet, akár boldogságot is - minél hamarabb, teérted."

Hogyan fut az ember a leggyorsabban? Ha van egy célja. Meg ha farkasok üldözik. :-) A kettő együtt nagyon jó. Azt hiszem, hogy most erre léptünk. Ostor és cukorka. Hétről hétre kapod, és nem tudod, éppen melyik következik. Hidd el, ahhoz hogy a lelkünk megformálódjon, hogy az a bizonyos „újuljatok meg az elmétekben és gondolkodásotokban", ami az Efezusiakhoz írt levélben a következő alkalom verse lesz; hogy ez megtörténjen, nagyon hatás kell annál, mint eljövünk és intellektuálisan duzzasztjuk az agyunkat egy kicsit.

Egy valóságkép-változásra, világkép-változásra van szükség, ha az én világképemet a „reklámfilmek" - vagyis, hogy amit a világ magáról mond, a világ saját verziója; amikor meg eljövök a gyülibe, az meg mindig az én furcsa kis vallásom, ahol egy picit szedegetek, hogy azért jobban érezzem magam - jobban befolyásolják. Ha ebből sosem lesz egy ilyen „a világ hazudik", és az én furcsa kis vallásom pedig az egyedüli igazság az életről, és mindarról, ami van; addig az igazi átalakulás a gondolkodásodban és a szívedben nem fog megtörténni, vagy túl lassan.

Én ezt szeretem! Anti, gyerünk! Ide lőjetek!

Szabó Anti

Bárki a beszél ilyen témákról, egyszerre kettő dolognak kell megfelelni. Az egyik: olyan embereknek mondani, akik ismerik Istent, tudnak Róla, keresztény emberek; a másik: olyan embereknek mondani egy időben, akik semmit nem tudnak Róla. Azt gondolom, hogy szinte lehetetlen egyszerre megfelelni mindkettőnek.

 Szívem szerint engednék annak, hogy beszéljünk csak az Evangéliumról, mert ennél üdvösebb nincsen. Viszont, azt kell mondjam, amikor jöttek az ószövetségi időkben a hadak, és felsorakoztak a várfal körül, akkor a próféta nem azt mondta, hogy gyertek most bibliaiskolára és beszéljünk a Jelenésekről, vagy jó volt-e Mózesnek; hanem: „Uram, nagy gáz van! Itt a hadsereg körülöttünk. Te megígérted, hogy velünk leszel és véghezviszed az ígéretedet, de perpillanat kétmillió katona itt toporog a vár körül."

A másik: amikor olvassuk a Jelenések könyvét és azt mondjuk - ezt nagyon őszintén mondom -, hogy eljön az idő, elkészül a gyülekezet, és mindannyian a mennybe megyünk, akkor ugrálunk majd örömünkben! Ez az egy, amiért élünk, és ha ma megkérdezik, mi a fő vágyam, akkor azt mondom, hogy ez: Egyszer láthassam Istent szemtől-szembe, MOST! De van egy rossz hír. A Jelenések könyve azt mondja, hogy ez megtörténik, de ilyen környezetben. Nem a Kánaánból fog kiragadni minket Isten az Ő színe elé, hanem egy ilyen környezetből.

Ez semmit nem csökkent azon, hogy Isten amit megígért, azt megteszi, fölépíti a gyülekezetet a Sátán orra előtt, és miközben fölépül ez a bődületes világ, amiről beszélünk, közben fölépül ez a gyönyörű test - a gyülekezet - és benne mi. Az egész semmi másra nem való, mint a Bárány dicsőségére és arra, hogy bebizonyítsa: a Nap a sötétben világít! Amitől mi félünk, amit mi látunk, az nem más, mint a sötétség.

Nem azért nézzük, hogy megvakuljunk, hanem azért, hogy még többet tudjunk Istenről, illetve az elveszettek miatt. Az emberek, akik körbevesznek minket, azt hiszik, ha jó helyre teszik a befektetéseiket, ha fizetik az adójukat, akkor boldog nyugdíjasként fognak meghalni egy csodálatos rendszerben, ahol teljesen mindegy, hogy ki milyen vallású. Tévedés. Nem így lesz, nem is volt soha erről szó. Lehet, hogy boldog emberként halnak meg, de hogy nem egy ilyen világban, az biztos!

Bátorításul annyit mondanék, hogy nem lehet egy ilyen előadáson megfelelni mindennek, minden igénynek. Nem lehet valakit szembesíteni a valósággal és közben egyszerre felépíteni. Nem lehet Evangéliumot mondani, és nem lehet ítéletet mondani. Ez lehetetlen.

Nemrég egy nagyon jó példát mondott valaki Dávid és Góliát esetéről. Dávid Isten nevében elment Góliát ellen és levágta a fejét. Aztán megfogta a hajánál fogva és vitte a király elé. Közben a fej megszólalt: Hé, én győztem! Erre Dávid: Tényleg, most, hogy mondod, te annyira félelmetes vagy. -  Ezt elvitte a végletekig, hogy mi jöhetett volna még ki ebből a sztoriból. - A Sátán milyen arcátlan! Levágott fejjel belemondja a szemedbe, hogy: Győztem!

Az ördög nyomulni fog és azt mondja: Látod, milyen nagy vagyok? Egy dolgot ne felejtsünk el, hogy a kereszten Jézus összetaposta a fejét. Góliát neve azt jelenti: lázadó, mint Nimródnak a neve. Dávid levágta a fejét.

A sztoriban Dávid válasza így folytatódott: Bocsi, de te most 3 méterrel rövidebb vagy, mint voltál. Szerintem én vagyok jobban, nem?!

Ha az Úrban vagyunk, ha hiszünk Benne, akkor ez a valóság. Csak van egy rossz hír, hogy abban a fejben is őrületes erő van. Akik nincsenek Krisztusban, akik nem hiszik el ezt a tényt, hogy a Sátán le lett győzve a múltban, az halálra rémül a legkisebb hírtől is. Így gondolkodjunk erről a dologról! Amikor erről beszélünk, ez a realitás, de a realitásnak éppen úgy megvan az az oldala is, amit Jézus elvégzett.