Skip to main content

Titkos fegyver

Khauth Gyuri

Múlt héten hallottuk Ernőt beszélni a Modern kor leplezetlenül - Van-e jövőd az új világrendben című sorozatunkban (MP3 letöltése) Volt-e alkalmad meghallgatni / elolvasni? Javaslom, tedd meg újra és újra. Én megtettem, és nekem Pál figyelmeztetését juttatta eszembe:

1Tim 2:1-3  1Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, 2Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. 3Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt

Azt hiszem, Isten arra akar minket felbátorítani, hogy lássuk ennek a jelentőségét. A szívünk tűzben égjen a hazánkért, tűzben égjen az emberekért, akiket Isten rendelt arra, hogy vezessék. Ezt tudjuk Róma 13 szerint. Ez olyan dolog, amin nagyon sok múlik. Igazán jelentőségteljes. Hála Istennek, hogy erről beszélt Ernő. Ez ott van a szívünkön - sokszor hallhattátok korábban is -, hogy nyugodalmas és csendes életet élhessünk istenfélelemmel, Istent tisztelve, Istent nagyra tartva, 1Tim 2:1 szerint.

Nem tudom kihagyni a következő verset sem. A mi megmentő Istenünk ...

1Tim 2:4  ... azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.

Minden ember. Hallhattuk Szabó Petitől, hogy más vallásokban, más szisztémákban kizáró rendszerek vannak, amelyek csak gnosztikus tudást adnak, azaz csak egy szűk csoport fér hozzá. Erről Ernő is beszélt, hogy gyakorlatilag az az irányzat is olyan.

Egyedül a mi Istenünk ilyen, hogy Ő azt akarja, ez mindenki része legyen. Ez egy nagyon nagy különbséget tesz, hogy mindenki részese legyen. Amikor a találkozóra jöttetek, nem kellett ahhoz kvalifikáció, nem kellett ötven kérdéses kérdőívet kitölteni, ugye? :-) Nem vizsgáltak át titeket detektorokkal. Nem félünk. Ezt mondtam a muszlim barátomnak is, aki készülődött - most nem tudom, hogy ki ellen készülődnek, egy másik ország ellen -, hogy az én Istenem hatalmas arra, hogy megtartson minket, és megőrizzen minket. Ilyen bizodalma, bizonysága nem sok embernek lehet. Hiszem, csak annak, aki ismeri a mindenható, megváltó Istent, Jézus Krisztust, mert más isten nincs rajta kívül.

Nincs más isten Rajta kívül. Nincs senki más, aki ilyen garanciát ajánlana, mint amit Ő ajánl neked. Senki nincs rajta kívül. 1Tim 2 Ő azt akarja, hogy minden ember megismerje Őt, mindenki üdvözüljön, aztán azt mondja, hogy jó és kedves dolog Őelőtte, ha imádkozunk emberekért.

Jézus a Hegyi beszédben azt mondja, hogy imádkozz az ellenségeidért. Ő nem azt mondja, hogy szemet szemért fogat fogért, hanem azt, hogy imádkozz az ellenségeidért. Ez egy jellemformáló tett, vagy inkább azt mondom, a jellem megnyilvánulása, amit Isten tud kimunkálni benned. Az a hatalmas Isten, Aki annyira hatalmas, hogy Neki nem kell, hogy te tegyél, nem kell, hogy te fizess Neki, ő már mindent kifizetett. Ezért tudunk megbocsájtani is, ahogy Sanyitól ezt hallottuk.

Egy rövid gondolat van még a szívemen. P. Kende beszélt az előző istentiszteleten az egyszerű életről (20110216 DU PKende A legegyszerubb dolog a vilagossagban jarni). Elgondolkodtál-e ezen az üzeneten? Isten ebben egy hihetetlen módon bátorított, és „leestek" dolgok.

Nekem nagyon a szívemen van, hogy mondjam, amit hallasz a pásztorodtól, amit hallasz itt a találkozókon, azt azért hallod, mert Istennek egy célja van vele az életedben. Be akar tölteni egy űrt, hidat akar építeni Ő és te közted. Aztán azt akarja, hogy teljes életet élj, és alkalmazd, amit hallottál. Ezért kritikus, hogy a mi részünk az ott kezdődik, hogy elfogadunk, aztán ott folytatódik, hogy ezen elmélkedünk. Nagyon-nagyon fontos.

Zsolt 1 felteszi a kérdést, hogy ki az áldott ember, és megadja a választ. Áldott akarsz lenni? Mi, hívők áldottak akarunk lenni. „Én akarom, hogy áldott legyen az életem." Hogy lehet áldott az életed? Értékeld nagyra Isten Igéjét és gondolkozz rajta minél többet. Éjjel-nappal gondolkozz róla! Át fogja formálni az agyadat, fizikailag. Az idegkapcsolódásokat át fogja alakítani az elmédben, és meg fogja gyógyítani a gondolkodásod. Ha gondolkozol rajta.

Ott kezdődik, hogy hallasz, és ott folytatódik, hogy forgatod az elmédben, vagy mai népszerű szóval azt mondhatjuk, hogy meditálsz róla, elmélkedsz róla, gondolkozol róla, amit hallottál. Azt nagyon jó céllal hallottad. „Olyan jó lenne Istenről gondolkodni, Istentől hallani gyakrabban!" Fogd azt, amit hallottál itt vagy az istentiszteleten, olvasd el, jártasd rajta az agyad, és csodákat fogsz tapasztalni. Ezt bizonyságként mondhatom.

Függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagy - kórházban fekszel, vagy egy nagy jelentőségű üzleti tárgyalásra készülsz, vagy a gyerekeiddel vagy otthon -, olyan mélyen átformálja a legmélyebb motivációnkat, amit a Biblia szívnek hív, ahogy semmi más, mert Isten Igéjének van hatalma erre. Hiszem, hogy ti is ezt érzitek, tudjátok, és ezért is jöttök.

Amit itt hallotok, az valami természetfeletti. Ilyet nem hallasz máshol, hiszem. Ez Isten. Ő használja Sanyinak az ajándékát, a megtörtségét, és mi ebből a megtört cserépedényből - ahogy 2Kor 4 mondja - táplálkozunk. Az Ő gazdagságából ad nekünk. Amit Isten adott a Sanyinak, azt ő továbbszórja nekünk, és mi is egymásnak. Ez nem csak annak a kiváltsága, aki a pulpitusnál beszél, hanem mindannyiunkban ott van.

Csak tudd, mert Isten rajtunk keresztül fogja elérni ezt az országot, rajtunk keresztül fog változást előidézni. Ez minden pozitív módon lezajló forradalomban így volt, hogy a változás mindig „alulról" indult. Soha nem egy vezetőtől, vagy egy hatalmon lévő embertől egy személyben, hanem mindig a szívekben indult el, emberekben, ahogy terjedt és elfogadták.

P. Kende beszélt az egyszerűségről. Annyira jó, hogy egyszerűen tarthatom, hogy egyszerűen élhetem az életemet. Az orvosok megfigyelték, hogy a pszichoszomatikus betegségek, és a fiziológiás betegségek is visszavezethetőek lelki eredetű problémákra. A legtöbb azért van, mert túlbonyolítom az életem.

Sanyi használta azt a képet, hogy a bolondot engedem, hogy üljön a trónon, és irányítson. Ha van még hat és fél milliárd másik bolond, aki szintén irányítani akarja, akkor nagy bajban vagyunk. Nagyon-nagyon bonyolult az élet így. Nagyon sok fejfájást és nagyon sok szívfájdalmat okoz. Ha engedem, hogy az igazi Király üljön a trónon, az egyetlen, aki erre méltó, aki erre bölcs, akinek van bölcsessége irányítani, ez Jézus Krisztus, akkor olyan egyszerű lesz minden. Olyan egyszerű - ez a képe -, mint amikor felkapcsolják a villanyt.

Jézus azt mondta: aki sötétségben jár, annak nehéz az élete. Az bonyolult. Tapogatózni kell, nem tudod mi vár rád. Aki viszont világosságban jár - ez a te döntésed, hogy mit követsz -, a világosságot követi, az olyan egyszerű. Akkor látsz. Látod, mit kell kikerülni, mit kell átugrani. „Arra nem megyek, mert ott szögesdrót van, azt kikerülöm." Viszont aki sötétségben jár, az megsérül. Ez akkor történik, amikor én akarom iránytani az életem minden részét. Nem akarom átadni, nem akarok bízni Istenben, hanem csak magamban. „Én majd megoldom. Ez az én királyságom, nem kell irányítani." Viszont nem kaptuk meg erre a hatalmat, hanem egy sokkal kisebb területre kaptuk meg a hatalmat: a két fülünk között, és ez nagyon egyszerűvé teszi az életet.

Steven M. Covey, Stephen R. Covey (A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása) fia. Írt egy könyvet, amelynek címe: Speed of trust (A bizalom sebessége). Ez megint egy nagyszerű példa az egyszerű életre - ő üzleti életről beszél -, de mindenre igaz. Hogyha van bizalom, hogyha nem bonyolítod agyon az életedet, akkor minden gyorsan megtörténik.

Gondolj egy olyan üzleti megállapodásra, ahol a felek egyáltalán nem bíznak egy másban. Szerintem csak ilyet látni. Sok ügyvéd megnézi. Olyan szövege van, hogy senki nem érti az ügyvéden kívül, vagy még az sem. Mindenre gondolni kell, különben beperelnek, és a gatyádat is elveszik, és az egész hercehurca hónapokat vesz igénybe. Aztán gondolj bele, hogy mi van, ha megvan a bizalom légköre. Mi lenne? Cégen belül lehetséges. Lehet, hogy cégek között nem olyan egyszerű ebben a világban.

Akárcsak a te lelkedben, a te belsődben, mi van, ha megvan a bizalom? Mi van, ha megvan a bizalom Isten felé, és a dolgok csak leegyszerűsödnek? Nem kell húszoldalas jogi szerződéseket kötnöd emberekkel magadban ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhess velük, hanem tudhatod, hogy igazából mindent Isten irányít. Mindent. A te részed, hogy együttműködj Vele, hogy kilépj a világosságba. Merj bízni! Merd kinyitni a szemed!

Lehet, először félelmetes, mert nem tetszik, mert „ott már nem én ülök a trónon", de annyival egyszerűbb az élet, és annyival tisztább minden, és annyival gyorsabb! Egyszerűen csak dolgok meg fognak történni. Kapcsolatok épülnek, vállalkozások épülnek. Emberek felépülnek ez által. Az egyszerű élet hihetetlen! Gondolkozz ezen, tényleg!

 

 


 

Schlingloff Sanyi   (hanganyagban: 21:50-től)

Eféz 4:32 (MBT) Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Három gondolatom van:

-          az egyik a megbocsátásról,

-          a második arról, hogy kicsoda is Isten,

-          a harmadik arról, hogy vajon mit és mennyire vesz Ő komolyan? Mit és mennyire kellene nekem komolyan vennem?

A megbocsátásról hadd beszéljek még. A megbocsátásról azt mondtuk, hogy ez Isten országának a ragasztója, a titkos fegyvere.

Képzelj el egy családot, olyat, mint az enyém. Van benne egy önző kicsinyes, rosszul kommunikáló férj. Ott van egy asszony, az én gyönyörű feleségem, aki csodálatos asszony - én szerencsés ember vagyok -, de neki is van régi bűnös természete. Képzeld el, hogy össze vagyunk zárva, egy házban lakunk. Van 3 gyerek is, akiknek szintén van szabad akaratuk, erősebb, mint bármelyikünkké :-). Régi bűnös természetük is van. El tudod képzelni a háborút, ami zajlik? A megbántásokat, az idegtépést? Az elveszett reményeket?

Ott ülsz a három gyerekkel. Ők legalább 16 órás üzemmódban működnek. Én 6 óra után nem bírom. A feleségem 12 órát simán lenyom, de az utolsó 4-ben az ember csak ül, és azt kérdezi: mikor leszek újra szabad? :-) Egy rabbi mondta ezt: amikor az utolsó gyerek is elköltözött és a kutya is megdöglött, akkor újra szabadok leszünk. :-)

Hogyan éljem az életem? Az én régi álmaim, amiket álmodtam - az én önző álmaim, de régen azokat nem így hívtam, hanem az én álmaimnak hívtam, még a könny is kicsordul a szememből, volt egy elképzelésem az életről, úgy gondoltam, hogy egyszer szabad leszek, lesz pénzem és időm, és nagy dolgokat fogok tenni -, és most itt ez a három gyerek és a feleség, és mindennek vége. Ők meg engem okolnak, mert ők is ezt gondolják. „Itt van, apa nem csinálja, amit mondok neki. Itt van anya, az sem csinálja." „Itt a férjem - mondja a feleségem -, és nem csinálja, amit mondok neki." „Tönkretettétek az életem." - ezt mondjuk mind.

Elkezdődik a háború. Tudom, hogy ti nem így éltek. Tudom, hogy ti nem így gondolkoztok. Csak gondoltam, kicsit szórakoztatlak titeket. :-) Hogy lesz ebből megoldás? Valahogy rá kell vennem a gyerekeimet, hogy hagyjanak békén. El akarok menni a feleségemmel moziba. Szórakoztassátok egymást! „El akarok menni a haverokkal focizni - sose akartam focizni, ez egy nagyon jó példa -, hogyan veszem rá a feleségem, hogy elengedjen?" Érted?

Háború. Csendes, földalatti ellenállás, partizánakciók. „Igen drágám, persze." „Igen, drága férjem." Közben a háttérben partizánakciók indulnak. Háború van. „Mert az én világomat te sérted, nem szolgálod. Ott is aratsz, ahol nem is vetettél. Van nekem, adok neked, de mindennek van határa. Úgy értem, nem ismered a határt. Valami járna vissza is. Hol a mérleg? Gyerünk, pakoljunk. Én pakoltam az egyikbe, te mit teszel a másikba?" Mérek, és háború van.

Háborúztál már így? Istennek van egy csodafegyvere. A II. világháborút ezzel meg lehetett volna nyerni. Van egy titkos fegyvere: a megbocsátás. Amikor megbocsátasz, szabadon engeded a másikat, hogy élhessen, és közben te szabadulsz meg, hogy te élhess. Az élet, amire vágytál, nem létezik. Az élet, amit a világ hazudott, az egy álom, egy fikció. Egy rémkép igazából, mert az édes álom, amit egész életedben kergetsz, de arra van ítélve, hogy sose valósuljon meg, azt rémképnek hívják. Tönkretesz téged, és haragszol rám, Istenre és a világra, hogy az álmaid nem valósultak meg. Pedig csak bolond vagy.

Elhittél egy hazugságot, hogy a világ körülötted fog forogni, hatmilliárd szabad akarat előtted fog meghajolni, és téged fog édesen szolgálni, de a hozzád legközelebb álló 4 ember sem teszi meg, és a körülötted lévő 50 sem. Az egész egy illúzió, olyan módon, ahogy azt a világ hazudja a modern embernek. Önpusztító vagy, ha elhiszed ezt az álmot, és elvárásként teszed magad elé. Közben tudom, hogy élni szeretnél, hogy tele vagy vágyakkal, hogy csillapíthatatlan szomjúság van benned igazi élet, igazi szeretet, igazi szabadság iránt. Ez létezik is, de az út, amin keresztül beleléphetsz, az a megbocsátás.

A szabadság nem az, hogy minden úgy lesz, ahogy te akarod, hanem a szabadság az, hogy minden úgy van, ahogy Isten akarja, és te ebben elégedett lehetsz. Meg kell bocsájtanod! Meg kell bocsátanod magadnak, Istennek. Bár ez csak egy látszat-megbocsátás. Ő sosem volt igaztalan előtted, Ő sohasem vétkezett ellened, de a te lelkednek, ha nincs más megoldása arra, hogy Isten miért nem tette meg, amit parancsoltál neki, akkor a megbocsátás egy jó út. Aztán meg kell, hogy bocsáss nekem. Aztán azt találod, hogy szabad vagy. Szabadságot találsz.

Beszéltünk erről, hogy a megbocsátásnak van jogi oldala. Az igazságérzetünk sérül. Aztán beszéltünk erről, hogy a megbocsátásnak van emlékezés alapja. Sokszor azt gondoljuk, ha megbocsátok neked, akkor el kellene felejtsem, amit tettél velem. Ez jót tenne, hisz Krisztus is így bocsátott meg nekünk, a háta mögé, a tenger fenekére vetette a bűneinket. Úgy döntött, hogy nem emlékszik rá. Azt gondolod, hogy Ő szenilis lenne? Gondolod, hogy Ő úgy felejti el a bűnt, hogy megszűnik az információ létezése a számára? Lehet, hogy nem. Ezt nem tudom, nem kérdeztem még Tőle és a Bibliából sem derült még ki számomra.

Úgy képzelem, hogy Ő fel tudná sorolni a bűneinket. Azonban Ő úgy döntött, hogy nem emlékszik rájuk. Ő úgy döntött, hogy nem rója fel nekünk ezeket. Ő úgy döntött, hogy nem gondol velük, nem veszi elő. Ott van a tenger feneke, ahonnan bármikor előhozhatná, mert Ő a mindenható Isten. Ott van a háta mögött, bármikor megfordulhatna, de úgy döntött, hogy nem fordul meg, nem halássza ki. Ő úgy döntött, hogy nem listázza ki minden nap. Ő úgy döntött, hogy nem emlékszik rá.

Érted-e a különbséget? Az egyiket amnéziának hívják, a másikat jellemnek, szeretetnek, irgalomnak és kegyelemnek. Nem mentes a fájdalomtól, mert amikor mégiscsak előkerül, akkor ugyanúgy ott van a fájdalom, ugyanúgy ott van a sértett igazságérzet. Ott van minden, ami miatt ölhetnénk is egymást, de a jellem, ami ott van benned, újra elvégzi a kalkulációt.

Az igazságérzetem nem sérül, mert az Úr kifizette, Ő halt meg ezért, és én úgy döntök, hogy nem rovom ezt föl, és én úgy döntök, hogy nem emlékezem meg róla. Ha jön a transzparens, akkor nem nézek rá, nem olvasom el újra. Különben most is ugyanúgy fáj, mint régen. Úgy döntök, hogy nem emlékszem rá. Ha elém dugod, akkor sem olvasom el. Eldobom a papírt, amire rá van írva, mert úgy döntöttem, hogy nem emlékszem rá. Könnyű ezt csinálni? Nem. Ez egy elmebeli fegyelem. E mögött gerinc van, e mögött jellem van. E mögött az az ember van, aki irgalmas és kegyelmes, és úgy döntött, hogy megbocsát.

Eleinte nagyon nehéz. Azért, mert én 20, 30, 50 évig gondolkoztam úgy, hogy nem bocsátottam meg. Ez a fajta gondolkodásmód, az önigazságom rendszere olyan mélyen beégetődött az elmémbe, hogy döntés nélkül tudom végrehajtani. Feltétlen reakcióként jön az ítélkezés, jön a bosszúvágy, jön a sértettség. Az idegpályáim be vannak erre állva. 5 sávos autópályáim vannak erre a gondolatrendszerre az agyamban.

Ha mutatsz egy citromot, akkor nem csak a nyálam kezd el csorogni, hanem citrom-üzemmódba állok azonnal. Egy darabig nagyon nehéz leállítani a citrom-üzemmódot. Jön a citrom-üzemmód, az agyam eldurran, az érzelmeim eldurrannak, a szívem eldurran, a kezem görcsbe rándul, és közben azt kell mondanom: én ezzel nem értek egyet.

Nekem megbocsájtottak, neki megbocsájtottak, én tartozom ezzel, és újra meg újra végiggondolom. Nem 10-ig kell számolnod, hogy megőrizd a nyugalmad, hanem 15.000-ig. Meddig? Fél évig, egy évig. 1 év után, ha minden alkalommal elszámoltál tizenötezerig és végigcsináltad ezt a kalkulációt, akkor utána új gondolatmintáid lesznek. Új gondolatmintáid lesznek, de addig az ár, amit fizetsz a megbocsátásért, az a te döntésed, a te harcod a saját érzelmeiddel, a te harcod a saját önigazságoddal. Te fizeted az árat a megbocsátásért. Ezt érted?

Azt gondoltad, ha az Úr adna megbocsátást, akkor csak úgy megbocsátanál, édes érzések töltenének el. „Dicsfény jelenne meg körülötted, azonnali áldás jelenik meg, és Isten azt mondja: milyen nagyszerű vagy, hadd adjak egy kis pénzt." Semmi ilyen nem történik! Csak ugyanaz a keserű érzés, ugyanaz az eldurranó agy, de a helyes dolgot teszed. Amikor a helyes dolgot választod, akkor Isten ott van, betölt téged és természetfeletti nyugalom, békesség, és ölelés vesz körül. Megtörténik ez is, de az első élményed az, hogy te fizeted az árát.

Ahogy ezt teszed, ahogy egyre mélyebben gyúr téged ebben Isten, úgy kialakul egy új szokásod: rögtön az elején nem ítélsz. Nem listázod be az emberek újabb adósságait, hanem elengedő üzemmódban vagy. Valaki megbánt és azonnal lemosod. Valaki méltánytalanul bánik veled, és gyors vagy abban, hogy ezt a helyére tedd. Isten ad erőt, gazdagságot, nagylelkűséget arra, hogy elengedj embereknek. Azt veszed észre, hogy a megbocsátani való egyre kevesebb.

„Nem bántottál meg. Mondod, hogy ne haragudjak, de nem is emlékszem, hogy mire gondolsz." Nem is emlékszem rá, mert megbocsátó üzemmódban vagyok. Nem hagyom, hogy bevésődjön. Nem hagyom, hogy keserűség legyen belőle.

Hogyan dolgozik rajtad Isten? Hogyan gyúr téged Isten a megbocsátás dologban?

„Persze meg kell bocsátani, ez olyan szép tan a kereszténységben. Kinek kell megbocsátani? Az ellenségemnek? Jó, az a szomszéd. Az mindig puffog, mert a lábtörlőm az övé előtt van. Mindig puffog, megbocsátok neki." Mi van azonban azzal az emberrel, aki elgázolja a gyerekedet? Mi van azzal az emberrel, aki kisemmiz az üzletedben? Mi van azzal az emberrel, aki nem hibázott, hanem tényleg gonosz?

Mi van azzal, aki olyan veled, mint amilyenek mi emberek voltunk Istennel? Mi van azzal, aki téged megfog, és úgy megver, hogy a hús leszakad rólad? Mi van azzal, aki kitépi a szakálladat, a hajadat, aki töviskoronát üt a fejedre, és aztán felszögez egy fára, széttöri a csuklódat, lábfejedet egy vastag szöggel, és mint egy bogarat felrak egy póznára, és megvárja, amíg megdöglesz?

„Olyan szép gondolat a megbocsátás. A kereszténység egy szép vallás." Hol vannak a te határaid? A te képleted hogy néz ki? Mi fér bele és mi nem? Az Úrnak belefért ez is. Az Úrnak te belefértél. Az Ő világában, az Ő tisztaságában te egy gyilkos vagy, egy parázna vagy, egy bálványimádó vagy. Te valaki olyan vagy, aki számára egy átlagos igazságérzetben nincs kegyelem, nincs megbocsájtás. Hol van a te határod? Az Úré olyan messze van, hogy még én is belefértem. Nekem megbocsátott.

Hogyan dolgozik rajtunk Isten a megbocsátás terén? Úgy, hogy két dolgot tesz. Minket bűnössé tesz. Olyan helyzetbe tesz, ahol nem tudsz igaz lenni. Ahol szembesülsz a saját bűnöddel, szembesülsz a saját gyarlóságoddal. Ahol szembesülsz azzal, hogy te vagy az az ember, akinek nincs más esélye, csak ha megbocsátanak neki. Te vagy a házasságtörő asszony. Te vagy a bálványimádó farizeus. Te vagy a tolvaj, te vagy a csaló; te vagy az, aki ítélet alatt van. Aztán megengedi, hogy irgalomért kiálts, és irgalmat ad. Megengedi, hogy kegyelemért kiálts, és kegyelemet ad.

Hogyan gyúr Isten? Olyan életben tart, ahol szükséged van a kegyelemre. Pálnak Isten adott egy tövist: Sátánnak egy angyalát, hogy ököllel verje. El tudod képzelni? Egy démon, aki gyűlöl téged, bármit megtenne azért, hogy megölhessen, aki kéjes élvezetet érez akkor, ha megkínozhatna. Egy ilyen engedélyt kap Istentől, hogy az Ő egyik legnagyobb emberét elkapja. Isten megengedi, hogy egy démoni hatalom ököllel verje Pált. Tövis. Isten egyetlen válasza erre Pál számára a kegyelem volt.

A másik mód, ahogy Isten gyúr minket, az, hogy hoz olyan embereket az életedbe, akiknek meg kell bocsátanod. Valószínűleg a kettőt felváltva csinálja. Ez az Ő gazdasága, az Ő rendszere. Ez az Újszövetség. Bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten megbocsátott nektek a Krisztusban, Kol 3:13. Örülsz-e ennek?

A megbocsátás nem mindig jár érzelmi felszabadulással. Ne gondold, hogy te nem tudsz megbocsátani, ha érzelmileg nem szabadultál meg. Ne gondold, hogy nem bocsájtottál meg, ha nem tudod szeretni azt az embert. Isten nem a fileó, nem az erosz, nem a sztorgé szeretetet várja, hanem az agapét. Nem kell, hogy vonzódj hozzá, nem kell, hogy kedveld őt, de az kell, hogy úgy dönts, hogy 1Kor 13 szerint fogsz viszonyulni hozzá, elengeded, és a többit Isten megteszi.

Ne gondold, hogy a megbocsátásnak együtt kell járnia érzelmi katarzissal. Megtörténhet, de nem feltétlenül. Mert lehet, hogy az az ember nem változott meg. Lehet, tényleg bűnös. Lehet, hogy tényleg csak a megbocsátás segít rajta, mert teljesen „gáz" az illető. Megbocsátasz, és ő még mindig ugyanolyan „gáz" maradt. Semmi hasznod nincs belőle ilyen módon. A hasznod az, hogy te nem teszel rá nagyobb terhet, rajtad Isten dicsőségét látja, és te nem mész Isten ellen, hanem hű maradtál Hozzá, és Ő dicsekszik veled.

Kicsoda Isten? „Látni akarod az arcomat? Nézd meg azt a hívőt, és az Én arcomat fogod látni. Az Én nevemben éli az életét, járja a napjait. Ebben a sötét világban, ahol sose látott Engem színről színre, ahol igazából semmi haszna nincs belőle, hogy Én vagyok az Istene, mert elrejtőztem, de megismerte a nevemet, felismerte azt, Aki tényleg vagyok, és visszatükröz Engem. Ő az Én emberem. Lesz egy nap, ahol ennek a világnak az igazi urai meglátszódnak. Amikor sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első. Lesz egy nap, ahol az Én hűségeseim elnyerik a méltó jutalmukat, ahol óriások fognak előtűnni a semmiből, és azok ti lesztek. Azt fogod kérdezni: mit tettem én, ki vagyok én, hogy ide emelsz Magadhoz? Az vagy, aki a sötétségben ismert Engem, aki bízott Bennem, aki Énmellettem döntött. Te vagy az egyetlen, aki Velem volt. Te vagy az egyetlen, aki szeretett Engem. Te vagy az egyetlen, aki az Enyém, és akié Én lehettem."

Érted? Isten gyerekeket keres, barátokat keres, szövetségeseket keres; olyanokat, akik megismerik Őt, az Ő oldalára állnak, és hűségesek lesznek hozzá. Amilyen Ő is veled. A te oldaladra áll, az életét adja neked, és hűséges lesz hozzád. Isten igazi kapcsolatot keres, szövetséget. Valamit, ami több annál, mint amit a világ ismer, több az érdeknél, a haszonnál, az önigazságnál. Isten egy családot épít. Olyan szövetséget, ahol a tagok közé nem fér levegő. Ahol az életünket adjuk egymásért. Ahol azt mondjuk: vagy Veled, vagy sehogy, mert én a Te embered vagyok, és Te vagy az én Istenem.

A világ ezt nem ismeri, hanem azt mondja: én belőled fogok hasznot húzni; amíg tudok, maradok, aztán lecseréllek.  „Isten, lehet hasznom Belőled? Teljesíted a vágyaimat? Amíg van reményem rá, maradok. Ha már nem, akkor agyő, keresek másik istent." Ez is egy fajta kapcsolat, de nem tudom, ha te lennél a király, kit ültetnél a trónodra? A haszonlesőt, vagy azt, aki a szívében szövetséget kötött veled? Isten dolgozik rajtunk. Igazi embert formál belőlünk. Bajnokokat, vitézeket formál.

Olyanokat, mint Dávid vitéz férfijai. Dávid Isten szíve szerint való férfi. Olyan ember, aki tetszik Istennek. Nem értem, mit tetszik Neki benne, de ezt írja a Biblia. Ő fog ülni az ezeréves királyságban az Úr trónján.

Dávid nem tökéletes ember. Ha kívülről nézed az életét, akkor gázos fickó volt. Lehet, nem akartad volna, hogy a haverod legyen. „Persze, végrehajtott valami hőstettet, mázlis módon óriási karriert csinált, bebulizta magát a király mellé. Állítólag megölte az ellenséget, valami Góliátot, és megmentette az országot, de bebulizta magát. Ott volt rögtön a nagyok között. Aztán elszúrt valamit. Biztos csalt, vagy lopott. Valamit elszúrt, mert egyszercsak az egész királyság őt üldözi. Bekapcsolod a TV-t és az egyik közellenség Dávid. Dávid képe van mindenütt, és „Körözés alatt" feliratú plakátokkal van tele a város, és tudod, hogy valamiféle maffiózó társaságba keveredett. Bűnözők szövetségével bujkál valahol, és ő a közellenség."

Ez Dávid sztorija. Eladósodott, félig kiközösített, félig bűnöző emberek gyűltek köré. Az akkori kultúra és társadalom szemében nem az elithez tartoztak. Nyomorult emberek, akik menekültek a rendszertől. Odagyűltek köré, és találtak valamit. Találtak egy királyt. Megtalálták a királyukat. Azt az embert, aki szerette őket, aki megértette őket. Azt az embert, aki csapatot kovácsolt belőlük. Azt az embert, aki olyan volt, mint ők, és aki ismerte az Istenét, aki bízott Benne. Olyan közelről ismerte az Istenét, az ő Királyát, hogy a törvényét is áthághatta anélkül, hogy bűnt követett volna el. Dávid megette a szent kenyereket, és Jézus dicsekedett vele, Mát 12:4.

Dávid bement a Szentek Szentjébe, ott szeretett imádkozni. Isten agyonütötte ott az embereket. Oda a pap évente csak egyszer mehetett be egy olyan szertartás után, aminek a végrehajtása során én infarktust kaptam volna. Kötél volt a lábán, hogyha Isten agyonütné, akkor ki tudják húzni, mert senki nem ment volna be utána. Dávid azonban oda járt be imádkozni. A maffiózó, a kiközösített, aki az ország jogos királyának a haragja elől menekült.

Neki lettek vitéz férfijai, akik nyomorultak, üldözöttek voltak. Olyanok, mint te vagy én. Akiknek csak irgalmuk volt és kegyelmük. Akik megbocsátást nyertek Isten előtt, és a király szemében Dávid előtt. Ezek az emberek örök hűséget fogadtak Dávidnak. Ezek az életüket adták Dávidért. Ha Dávid kimondott egy kívánságot, akkor ezek az emberek akár az életük árán azt meg akarták tenni. Ők voltak a szövetségesei.

„Ki vagy te?" „Én Dávid egyik embere vagyok." - és ott a csillanás a szemükben. Nem haszon, nem érdek, hanem valami több. Isten országa, abban az én helyem és minden dicsőségem. Hol ismeri ezt a világ?

Volt három ember. Dávid egyszer azt mondta, úgy inna egy kis vizet abból a kútból, amit az ellenség birtokol. Arra gondolt, milyen szégyen, hogy az ellenség betette a lábát az ő országába. Dávid, a bujdosó, hazafiasabb volt, mint a király, aki akkor uralkodott. Az a három férfi fogta magát, és azt mondta: igyon az én királyom abból a vízből. Elmentek a kúthoz. Ez nem úgy volt, hogy vidéken volt egy kút, ahova oda kellett lopózni valahogy. Hanem a kút az ellenséges tábor közepén volt. Ott van tízezer katona, őrséget állnak.  Ők az ellenség.

A kút meg ott van a parancsnoki sátor mellett. Jön három fickó. Az őrök nézik őket: „Mit akar ez a három? Szerintem azok zsidók! Eldobom az agyam. Mit akarnak ezek?" Aztán előveszik a kardjukat, úgy slattyognak tovább azok hárman. Kivont karddal jönnek. Előjönnek egy páran, ezek meg csak sétálnak. El tudom képzelni, mi történhetett. Elkezdtek harcolni. Levágtak egy filiszteust, aztán még egyet. Azok nem értették mi történik, nem hittek a szemüknek. Meg akarták ölni őket. Azok hárman meg harcoltak vállvetve, egymásnak háttal. Vágták az ellenséget, nem férkőztek közel hozzájuk. Emberfeletti, szinte lehetetlen harcba kezdtek. Mint a taekwondo mesterek, akik végigharcolnak egy napot, egyik ellenfél után jön a másik, és mindegyiket megverik. El tudom képzelni, hogy megsebesültek, sok sebből véreztek. Átverekedték magukat a táboron, a végén biztos tömeg volt. Odaértek a kúthoz, kettő védi, a harmadik merít, és utána kiverekszik magukat, aztán el. Kifújják magukat, és hozzák a vizet a királyuknak. Dávid vitéz férfijai.

A világ ezt nem érti. Ezek az értékek nem léteznek, de neked igen. Te vagy az egyik!

Mit és mennyire vesz Ő komolyan? Mit és mennyire kellene nekem komolyan vennem? Isten, amikor visszajön, vagy amikor elvisz minket a halál vagy az elragadtatás által, akkor nem csak egy természetfeletti lénnyé alakít téged, amikor megkapod az új testet. Az ember nem arra lett teremtve, hogy örökké por legyen. Egy nap megdicsőült testünk lesz. Olyan lények leszünk, akik a hatalmuknál fogva is, minden fölött állnak, nem csak a helyzetüknél fogva.

Jelenleg minden a talpunk alatt van. Mi Krisztusban vagyunk, és Krisztus a király. Ha mi Őbenne vagyunk, és minden az Ő lábai alá vettetett, akkor minden a mi lábaink alá is vettetett. Egyetlenegy dolog van felettünk: a Sz.Sz. és az Atyánk. Ők nem fölöttünk vannak, hanem Jézus azt mondja: „Én vagyok az elsőszülött sok testvér között. Nem mondalak titeket szolgáimnak, hanem a barátaimnak. A szolga nem tudja, hogy mit tesz az ura, de ti tudjátok. Mert elmondtam nektek."

Egy nap olyan tested lesz, ami éli azt a hatalmat, ami most helyzetileg a tiéd. Volt-e már gondod náthával? Milyen az, amikor lázas vagy? Mekkora a hatalmad 41°-os lázzal? Ha elveszem a ruhád, ha elveszem a tetőt a fejed fölül, ha elveszem a pénzedet és kiraklak valahol, akkor mekkora a hatalmad? Mekkora a túlélő képességed? Mekkora az erőd arra, hogy az igád alá hajtsd az ellenséged? Nyomorultak vagyunk, semmik vagyunk.

Nem vagyunk alkalmasak arra, hogy egy nap uralkodjunk, mert nyomorultakként és semmikként képzi ki Isten a jellemünket. Most tesz minket alázatossá, megtörtté, szelíddé, olyanná, aki később birtokolhat hatalmat anélkül, hogy visszaélne vele. Viszont értsd meg, egy nap olyan tested lesz, amelynek hatalma lesz. Ha egy lény, aki leszel, most eljönne a világba, akkor a szuperhős filmek új kategóriáját kellene elkészíteni, mert aki vagy, túlmutatna az összes eddigi elképzelésen. Csak amiatt, hogy vagy, de még nincs semmi rangod, nincs semmi hatalmad, csak aki te vagy. Ha akarnád, olyan lényként, ami leszel, uralhatnád ezt a világot.  Csak egyszerűen közölnéd, hogy mostantól én vagyok a góré.

Hatalmad lenne a teremtett világ felett. Nyílván nem lenne nagyobb hatalmad, mint amennyit Isten ad, de a lény, aki te vagy, felette állna az anyagnak.  Sose fáznál, nem tudnának lelőni, bezárni, sőt, ha Isten megengedi, amit kimondasz, megvalósul. „Némulj el!" - és emberek elnémulnak. Azt mondanád, hogy csend, és az egész világon csend lenne. Amíg nem mondanád, hogy szóljatok újra, addig csend lenne. Sose csinálunk ilyet, mert szerető lények vagyunk.

Viszont értsd meg, Isten visz valami felé. Mire ilyen hatalmad lesz, addigra olyan jellemed lesz, amely méltó ilyen hatalmat hordozni. Krisztusnak ilyen hatalma volt, de amikor megölték, nem nyitotta ki a száját. Mondták Neki: „Miért nem hívod ide az angyalaidat? Ha te vagy Isten, akkor szabadítsd meg magad ebből a helyzetből!" Ő azonban azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy megszabaduljak, hanem hogy meghaljak értetek. Én nem Magamért élek, hanem azt teszem, amit az Atyától látok és hallok, és szeretet motivál Engem." Te is ilyen lény leszel, akinek meg lehetne a hatalma bármire, de aki szeretetben szolgálni fog. Efelé haladunk. Ezt végzi Isten bennünk.

Eféz 5:1a Legyetek tehát Isten követői

Legyetek olyanok, mint Isten. Ne jónak és gonosznak ismerői, hanem alázatosak, megtörtek, szeretőek, irgalmasok, kegyelmesek, jóságosak. Legyetek Isten követői! Miért? Mert azok vagytok. Isten annak teremtett titeket, mert ez a méltóságotok, ez a dicsőségetek. Ez a szabadságotok, legyetek Isten követői, mint szeretett gyermekei. A legvégső tekintély, a legvégső klikk. Milyen klikkben akarsz benne lenni? Milyen előjogokat akarsz élvezni? Kinek akarsz az embere lenni? Kinek a hatalmában akarsz osztozni? Kinek a jellemét akarod birtokolni? Kinek a jellemét akarod visszatükrözni?

Hova tartasz? Isten azt mondja: „Az Én szeretett gyermekem vagy. A legmagasabb tekintély legbensőbb körébe tartozol. Nincs magasabb tekintély, nincs bensőbb kör. A szoros család, a gyermekeim." Te, mi, Isten.

Eféz 5:1-2 1Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2és éljetek szeretetben...

Éljetek szeretetben! Ez a parancs. Mit jelent ez? „Biztos azt, hogy szeretnem kell." Nem, hanem ez azt jelenti, hagyd, hogy Isten téged szeressen.

-          Hol élsz Sanyi?

-          A 2. kerületben, ... nem is tudom hol élek. Adósságban, stresszben.

-          Nem jó! - mondja Isten. - Élj szeretetben!

-          Hogy csináljam?

-          Úgy, hogy szeretlek!

-          De nem érzem.

-          Tudod, miért nem érzed? Mert nem hiszed. Azért, mert az a gondolat van benned, az a rögeszme, hogy Én is olyan vagyok, mint te, hogy Én is ítélek, hogy Én is aratok ott, ahol nem vetettem, hogy Én is csak egy ember vagyok. Szeretlek feltétel nélkül. Mit tegyek még? Meghaltam érted. Érted élek, az egész világot érted teremtettem, hogy téged megszülhesselek, hogy téged felnevelhesselek és aztán a jobbomra ültethesselek. Mit képzelsz? Alázd meg magad végre! Engedj végre az igazságnak! Az igaz, amit Én mondok. Én pedig azt mondom, hogy szeretlek. Élj szeretetben. Ne mondd többet azt, hogy nem szeret senki! Hazudsz!

A mindenható Isten szeret. Élj ebben a szeretetben. Ha elmondod mégegyszer, hogy „Engem nem szeret senki, és Isten sem szeret biztosan. A szeretete biztos valami szentimentális kötődés, ami csak addig tart, amíg a hasznára vagyok, de én már rég nem vagyok a hasznára, úgyhogy biztos utál!", akkor eldurran az agyam, mert nem mondasz igazat. A szeretett gyermeke vagy. Mit tegyen még, hogy elhidd? Mit tegyen még, hogy fejet hajts? Mit tegyen még, hogy végre lazíts, és azt mondd: „Köszönöm! Köszönöm, hogy élek! Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy jövőt adtál nekem. Köszönöm, hogy az ígéreteid igazak. Köszönöm, hogy a Te embered lehetek."

Legyetek Isten követői, mint szeretett gyermekei! Mert már az vagy. Nem az van, hogy „nem vagy a gyermeke, de tegyél úgy, mintha az lennél, mert hátha az lehetsz", hanem már az vagy. Az Ő gyermeke vagy. Élj szeretetben!  Szeretve vagy. Mint amikor én mondom a gyermekemnek: „Szeretlek. Élj szeretetben! Élvezd, hogy szeretlek! Légy szabad benne! Szaladgálj a nappaliban. Borítsd föl a TV-t. Élj szeretetben." Erre azt mondaná: nem, én csak ülök itt depressziósan, mert te biztos nem szeretsz. „Hozzatok egy pszichiátert!" :-)

Éljetek szeretetben, mint a Szeretet gyermekei. Isten adja a mintát is:

Eféz 5:2 ... ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."  

„Mennyire szeretsz engem, Isten?" Ahogy a Krisztus, ahogy áldozati ajándékul adta Magát. „Én vagyok az, Aki kifizetem. - mondja Isten. - Én vagyok az, Aki leteszem az életemet érted. Minden döntésemet, minden tettemet alávetem annak, hogy téged szeretlek." Persze, mert Ő a Mindenható, ez végrehajtható az Ő számára. Ám akkor is ez a hozzáállása, és azt mondja: „Élj ebben, szívd tele magad ezzel, mint egy szivacs. Legyen ez a viszonyítási rendszered."

Én vagyok az én Istenem szeretett gyermeke, és szeretetben élek. Abban a szeretetben, amely meghalt értem, amely él értem. Abban a szeretetben, amely mindezt tudta előre, és akart engem az örökkévaló múltban. A legnagyobb hatalom látta az én lehetőségemet, és azt mondta: „Akarom őt. Akarom őket, és meghalok értük, és élek értük."

Éljetek ebben a szeretetben, mert ebben a szeretetben tudtok csak felnőni azzá, amivé terveztelek titeket. Ebben tudod megtalálni önmagadat, a valódi lényeget. Ebben a szeretetben vagy valaki és van valamid. Ezen kívül csak te maradsz. Csak te. Csak én. Én sokszor láttam, hogy az, ami én vagyok, az nagyon kevés. Ámen.

 


 

Soós Attila - kérdés: Ha engem megbántanak, és én azt mondom, hogy megbocsájtok neked, akkor ez nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. Azt sem jelenti, hogy én azt gondolnám, hogy nem keletkezett károm. Azt sem jelenti, hogy végül is a másiknak van igaza, és helyeslem, amit tett. Sőt, azt sem jelenti, hogy elfelejtem az esetet, mintha szenilis lennék, hanem azt jelenti, hogy számadást készítek. A mérleg egyik serpenyőjében a megbántással kapcsolatos károm van, a másik oldalon pedig mindaz, amit Isten elengedett nekem, az a végtelen sok adósság; és úgy döntök, hogy nem fogok többé emlékezni a kárra.

A kérdés ez: Ilyenkor azt, hogy megbocsájtottam, közöljem-e a másikkal, vagy hagyjam, hogy Isten benne végezzen valamilyen munkát?

Sanyi: Igen. Nem. Helyzettől is függ.

Az egyik következő témánk a világosságban való járás lesz. Ez azt jelenti, hogy Isten azt kéri számon rajtunk, ami már nyilvánvaló. Mindazt, ami még nem nyilvánvaló, azt Isten betakarja az általános kegyelmével, illetve azzal, hogy megbocsájt, ahogy megvalljuk Neki.

Csak képzeld el, amikor valaki úgy vétkezik ellened, hogy nem tud róla. Megbánt, de nem rossz szándékkal, hanem csak tudatlanságból, és te közlöd vele, hogy megbocsájtasz neki. Gyakorlatilag, amikor közlöd vele, hogy megbocsátasz neki, akkor azonnal elítéled. Hisz te észrevetted, hogy ő vétkezett, és te, aki ezt észrevetted, olyan nagylelkű vagy, hogy ezt meg is bocsájtod rögtön. Ez az ő részéről egy ítélet volt.

Isten nem így bánik velünk. Isten a világosságba vezet minket. Először tanít, befektet, szeret, nem veti a szemünkre a bűneinket. Csak fokról fokra mutatja meg, hogy hol van a gyengénk, és amit már megláttunk, amit megértettünk, ami világos lett, azt kéri rajtunk számon, és ott megmondja, hogy megbocsájtott. Azért, mert ott én úgy jövök Hozzá: bocsáss meg nekem, tudom, hogy elszúrtam. Amikor így jövök, akkor azt mondja: „Már régen megbocsájtottam. Hogyne bocsájtottam volna meg! Köszönöm, hogy idejöttél Hozzám, és azt mondod Nekem. Hálás vagyok. Hogyne bocsájtottam volna meg."

Elengedni. Nem irgalmat és kegyet gyakorolva, mint valaki, aki fölötte áll a másiknak, és lehajol hozzá. Hanem mint a szolgatársa. Mint valaki, aki egy közüle, aki ugyanabban a porban feküdt az imént, ahonnan ő állt most föl, csak azt mondva: örülök a szabadságomnak, örülök neked, örülök az életnek. Nem kegyet gyakorlok, hogy megbocsájtok neked. Az azt mutatná, hogy én vagyok a bírád. Én vagyok valaki, de nem vagyok semmi, és a megbocsájtásom nem kegy, hanem kutyakötelességem.

Amikor valaki úgy vétkezik ellened, hogy nem tud róla, akkor ne mondd neki, hogy megbocsájtottál, hanem szeresd. Fektess be! Építsd fel őt! Vezesd el esetleg arra a világosságra, ahol ő felismerheti, hogy vétkezett ellened, de lehet, hogy ez nem is a te dolgod. A te dolgod lehet csak az, hogy betakarod, és hagysz neki teret a növekedésre.

Új hívőkkel szokott ez így lenni. Új hívő bejön a gyülibe, és rögtön látod, hogy mi a hiba vele. Jön a barátnőjével, és nem házasodtak még össze. „Rögtön kiszúrtam. Majd beszélek vele, és persze megbocsájtok." Miért? Előtted vétkezett? Mi közöd ehhez az egészhez? Bejön egy új hívő, beszélsz neki az evangéliumról, vagy valami másról, és veszekedni kezd és sérteget. Elég nagy kell legyél ahhoz, hogy ezt bekebelezd.

Mint az én lányom. Sokszor mondja nekem: nem szeretlek, menj el innen. Jól esik? Dührohamot kapok, és leüvöltöm a haját: hogy mondhatsz nekem ilyet? Dehogyis! Apa megborzolja a haját, elkapom, megcsikizem, és azt mondom: nem baj, én azért szeretlek; és otthagyom. A lányom négy éves, megjegyzem. :-) Semmi gondot nem jelent, hogy ki van bukva. Van erőm, nagyobb vagyok annál, mintsem hogy ez a szint hatna rám. Szeretem, betakarom, tanítom, felnevelem. Ha majd tizennyolc évesen is mondani fogja, akkor lehet, hogy megbocsájtok neki. :-) Ha majd ő mondja nekem: apa, ne haragudj!; akkor azt válaszolom: „Drágám, ne viccelj! Hogyne bocsájtottam volna meg."

Mit mennyire kell komolyan venni? A megbocsájtást nagyon komolyan kell venni. A kegyelem rendszerét nagyon komolyan kell venni. Mennyire? Vonalon túl. Teljesen.

Isten olyan dolgokért bocsájtott meg nekünk, amiért a te önigazságod sose bocsájtana meg. Ezen van kibukva egy csomó ember. Ez tartja őket távol a kereszténységtől. „Hogy lehetett Auswitzot megbocsájtani?" A legtöbben mi nem tudjuk, hogy az micsoda. Valamilyen kép van róla, de ott gyötörtek emberek ezreit. Ott megölték őket. Mint egy vágóhídon. Hideg kimértséggel. Félig mosollyal az arcon csontozza ki egyiket a másik után. Az egy szörnyűség volt. Azután ha valamelyik náci koncentrációstábor vezetője igazán megtért, akkor Isten megbocsájtott neki, és ott lesz a mennyben. A szomszédod pedig, aki az egyik legjobb ember a világon, aki a maga kultúrájában a kiválóak közé tartozik, de egész életét istentagadásban, büszkeségben és lázadásban töltötte, és nem tért meg, az nem lesz ott a mennyben.

Nem tetszik neked? Tudom, hogy nem tetszik. Azért mondom. Mert te vagy a bíró, te ülsz a trónon, és te ítélsz jó és rossz felett, és a te rendszeredben nem így van. Viszont ki a bánatot érdekel a te rendszered. Egyrészt nincs igazad sem, mert mi korlátozott lények vagyunk, akik önmagunkhoz hasonlítunk mindent, és azt mondjuk: az én bűnöm ekkora. „Icipici bűn, én aranyos vagyok. Az Ő bűne sokkal nagyobb. A koncentrációstábor vezetőjének a bűne pedig akkor, ahogy nem fér el egy teremben."

Isten azt mondja: „Aranyos vagy azzal, amit mondasz, értem a logikádat, de hadd mutassak neked még egy perspektívát. Minden ember bűne az Én szentségemhez képest - ami a nulla szint -, ha nulla szinten vagy, akkor bejöhetsz. A legjobb ember bűne olyan, hogy az univerzum nem elég nagy ahhoz, hogy az arányt megmutassam. Ezt érted? Persze, akinek nagyobb bűne van, annak még egy fényév hozzájön. Egy fényév az sok, de a tied a fényév sokszorosa. Az Én szentségemről nincs fogalmad. Az alapkövetelményről nincs fogalmad."

Át kell úszni a Csende óceánt, ez a limit. Az auswitzi tábor vezetője 50 m után belefullad, te pedig bírod 20 km-t. A legjobbjaink bírják 100 km-t, és ott eszik meg a cápák. Egyikünk sem ússza át a Csendes óceánt. A te rendszered nem valós rendszer, de felültél a trónjára és ítélsz. Ezt az ítéletet magasabb tekintéllyel éled, mint Isten igazságát.

A második, amit nem értesz: Krisztus halálának a súlya. Az előbb azt mondtam, hogy az egész világegyetem kicsi ahhoz, hogy megmutassa a bűn súlyát, de a menny nem elég nagy ahhoz, hogy megmutassa Krisztus áldozatának a súlyát. Egy végtelen tett. Egy végtelen isteni tett teljes igazságban, teljes joggal, teljes hatalommal, amely nagyobb a világ összes bűnénél. Amikor te itt ítélgetsz, akkor az én szememet leginkább az csípi, hogy Krisztus vérét tapodod lábbal, hogy az Ő áldozatát tartod kicsinek, és efölé a hihetetlen rendszer fölé a te kis korlátolt, bolond elképzelésedet fölemeled, és még a szádat is jártatod hozzá.

Jövő héten valószínűleg csak fele ennyien leszünk :-), de ez az igazság. Mit kell mennyire komolyan venni? Ezt kell baromira komolyan venni. Ennek a másik oldala az, hogy ugyanez a kegyelem, ugyanez a feltétel-nélküliség, ugyanez az élesség rád is érvényes. Valaki jön, hogy mit csinált a másik, erre Isten azt mondja: „Tudod-e, hogy mit csináltam Én? Akkor tárgyaljunk!" -, és egy érinthetetlen embert látsz.

Egy érinthetetlen csoportot látok, mert Isten vére tisztított meg minket. Ő igazított meg minket. Ő adott nekünk egy új állampolgárságot, egy új jogot. Az Ő kezében vagyunk, ahonnan senki és semmi ki nem téphet. Aztán történnek a hétköznapok, és csúnyán bánnak velünk. Isten azt mondja: ezt azért engedem meg, hogy tréningezzelek, hogy feszegessem a korlátaidat, hogy kiszedjelek a saját kis rendszeredből, és behozzalak az enyémbe.

Kérdés: Ha valaki sokáig sok pénzzel tartozik, és nem adja vissza, megmondjuk-e neki, hogy nem haragszunk rá?

Sanyi: Igen, mert ő tudja. Hacsak nem egy teljesen gátlástalan, teljesen elvetemült ember, akkor ő tudja, hogy tartozik, és ez ott van a lelkén.

Több szintje van a megbocsájtásnak. Az egyik lehet az, hogy azt mondod neki: „Nem csak hogy nem haragszom, hanem felejtsd el azt a pénzt, az a tiéd. Felejtsd el, szabad vagy!" Egy másik szint az, ahol azt mondod: tudom, hogy megteszel mindent, hogy megadd, és én kivárom, és nem haragszom. Rendben van. Szabad vagy. Aztán van az a szint, ahol adsz teret a másiknak, nem rángatod a bíró elé, de folyamatosan kommunikálod, hogy az a pénz jár. Ezekre mind szabadságunk van.

A megbocsájtás az egy helyzeti igazság, aztán a kedvelés, az adminisztratív döntéseknek különböző szintjei elfogadottak lehetnek. Amire Isten vezet. Aztán persze van az a szint, hogy valaki tartozik, nem bocsájtasz meg, és a bíró elé rángatod. A törvény szerint ez is jogos. Viszont Isten adjon neked bölcsességet arra, hogy melyikkel élsz. Lehet, hogy megharcolok egy harcot néhány millió forintért, vagy néhány tízmillió forintért, és megnyerem azt a harcot, de közben szégyent hoztam az Istenemre.

Ugyanakkor, ha te tartozol pénzzel, akkor add meg, mert így hozol dicsőséget az Istenednek. Persze, az eladósodott ember sorsa érdekes, mert sokan nem azért adósodtak el, mert gengszterek, hanem azért mert nyomorult helyzetbe kerültek. Az élet túlnőtt az erőforrásaikon, a képességeiken. Lehet, hogy hoztak egy-két rossz döntést is, amiről többnyire csak utólag látszik, hogy rossz döntés volt. Utólag mindig könnyű okosnak lenni.

Sokan szeretnék megadni a tartozásaikat, és meg is kell, hogy tegyenek mindent azért, hogy megadhassák. Nagyon érdekes, mert attól, hogy adósok lettek, nem lett nagyobb hatalmuk sikert és pénzt termelni. Észrevetted? Az ok, amiért Isten elenged nekünk dolgokat, az az, hogy ez a világ végső rendje, de leginkább az, hogy úgysem tudnánk kifizetni. Érdekes helyzet ez, amibe szerintem a mai korban egyre többen kóstolunk bele több irányból. Nekünk tartoznak, és azon vesszük észre magunkat, hogy mi is tartozunk.

Kívánjuk megadni a tartozásunkat, legyen ez a buzgóságunk. Hadd adjam meg mindenkinek, amivel tartozom. Sőt a többszörösét. Hadd fizessem ki a Te dicsőségedre a tartozásaimat! Hadd fizessem ki! Ugyanakkor Uram, kérlek, vezess abban, hogy hogyan bánok az adósaimmal. Nehogy az legyek, akinek elengedtek, aztán találkozik a szolgatársával az utcán, aki az ő tarozásának a töredékével tartozik, és fojtogatni kezdjem, hogy aztán a bíró elé rángassam, Mát 18:23-34, mert lehet az én Uram, Aki nekem elengedett, feldühödik, és azt mondja: haszontalan szolga, nem kellett volna-e neked is elengedned, neked is megbocsájtanod, ahogy Én megbocsájtottam neked?" Esetleg engem is a bíró elé vet, csak hogy én is átéljem, hogyan is gondolkozom, és hogyan is viszonyulok.

Ha esetleg olyan ember vagy, aki szeret kölcsönkérni úgy, hogy tudja, hogy sosem fogja megadni, akkor szégyent hozol az Istenedre. Akkor kérj ajándékot, azt lehet. Mondd azt: Figyelj! Olyan nagy trutyiban vagyok, hogy ha most adsz nekem egy kis pénzt, valószínűleg soha nem fogom tudni megadni. Ha megadom, az valószínűleg egy csoda lesz, de éhes vagyok. Segíts!" Azt hiszem, hogy itt az egyenesség a kérdés, a szándék a kérdés. Mi van a szívben?

 Én azt hiszem, hogy azok, akik fennhangon beszélnek az adósságról, arról, hogy mennyire csúnya dolog tartozni, azok talán még sosem tartoztak igazán. Miközben igazuk van, csak az a szelídség be kellene, hogy költözzön ezen a területen is a szívekbe, ahol emlékszünk rá, hogy mi magunk is adósok vagyunk. Érzed az egyensúlyt? Ne tartozzatok senkinek semmivel. Tégy meg mindent. Add el magad rabszolgának, hogy megadhasd. Viszont a túloldalon, amikor rabszolgát veszel, mert tartozik neked, akkor tudd, hogy ő ugyanolyan, mint te vagy.

 Jézus idejében az adósrabszolgaság valós intézmény volt. Ez egy kép, mert akkoriban egy adósrabszolgával jobban bántak, mint most egy alkalmazottal. Sok embernek ez volt az életpályája: megpróbálok egy úrhoz, egy jó királyhoz elszegődni rabszolgának, mert annál jobb sorom nem lehet. Ezt tesszük most is, csak nem így hívjuk.

„Az X cégnek dolgozom éhbérért, és egy civilizált adósság hitelrendszerrel működtetett rabszolgatartó társadalom önkéntes tagja vagyok. Csak mert nem így hívjuk, ezért boldogan lobogtatom a zászlaját, de 25 évig fogok dolgozni az Y banknak, hogy a házat, ahol lakom, megtarthassam. Még 15 évet az autómért, és mégy 20 évet a gyerekem taníttatásáért. Úgyhogy eladtam magamat három mesternek, és az életem le van rendezve, ennyi. Utána majd gyűjtök a nyugdíjra.