Skip to main content

Isten Igéje

János ezt a kifejezést az Úr Jézus neveként használja. A görög nyelvben három szó van a „szó" kifejezésére: az egyik csak a füllel érzékelhető hangra vonatkozik, a másik a hangot, mint a lelkiál­lapot megnyilvánulását jellemzi, és a harmadik, amelyet János használ. Ennek jelentését fogjuk megtárgyalni.

Ez a szó a „Logos". Egy igéből származik, amely szó szerint azt jelenti: „kiszemelni vagy kiválasztani", azaz „szavakat választani a gondolatok kifejezésére", vagyis „beszélni". Emberi hang által kimondott szót jelent, amely fogalmat, vagy gondolatot testesít meg. Nemcsak beszédrészre vonatkozik, hanem képzetre, foga­lomra is. Mikor a görög filozófusok kísérletet tettek, hogy Isten és a világmindenség közötti viszonyt megértsék, egy ismeretlen közve­títőről beszéltek Isten és a mindenség között, és ezt a közvetítőt „logos"-nak nevezték. János azt mondja nekik, hogy ez az előttük ismeretlen közvetítő a mi Urunk, és ugyancsak a „logos" szót hasz­nálja. A mi Urunk „Isten Logos-a" abban az értelemben, hogy Ő Isten teljes fogalma, és az Istenség beszél Isten Fia által, nem be­szédrészekben, a szavakból összetett mondatokban, hanem egy isteni Személy emberi életében. A mi Urunk ezt mondta: „Aki en­gem látott, látta az Atyát." A szentíró azt mondja (Zsid 1,1-2), hogy míg hajdan Isten Izráelhez a prófétákon keresztül szólt, most Fia személyében szólt hozzá. Ezért a mi Urunk Isten Igéje, mivel Ő a szóban kimondott Istenség.

Az „Ige" szó előtt határozott névelő áll. Ő nemcsak egy istenfo­galom a többi között, mert a pogányoknak sokféle fogalmuk van Istenről. Ő létezett, amikor Isten teremtő cselekvése által a dolgo­kat létrehozta. Ő minden teremtett dolog előtt létezett. Ezért Ő nem teremtetett, ezért lényében örök, és ezért Isten. Ő a fogalom Istenről, az egyedüli igaz, az egyetlen.

Az Ige Istennél volt. A "-val" egy viszonyszóból származik, amely szó szerint azt jelenti: „szembe". Így az Ige személy, amely szembenéz Istennel, az Atyával. Az „Isten" szó előtt a görögben ki van téve a névelő, és ez azt mutatja, hogy a Szentháromság első Személyéről van szó. Így János az Ige, Jézus Krisztus és az Atya közötti közösségről beszél; ez a közösség öröktől fogva volt, örök­kön-örökké meglesz. Soha nem szakad meg, csak abban a sötét, titokzatos pillanatban a Golgotán, amikor a Fiú felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

Isten volt az Ige. Itt az eredetiben az „Isten" szó névelő nélkül áll. Amikor így van alkalmazva, akkor isteni lényegre utal. A hangsúly a minőségen vagy a jellemen van. Így János itt arra ta­nít minket, hogy a mi Urunk lényegében Istenség. Ugyanaz a lé­nyege, mint Istennek, az Atyának, egy vele természetében és tu­lajdonságaiban. A názáreti Jézus, az ács, a tanító, maga az Isten.

„Kezdetben volt az Ige (Isten teljes fogalma), és az Ige állandó közösségben volt az Istennel (az Atyával), és az Ige Isten volt (ter­mészetére vagy lényegére nézve).

Jn. 1.1-2 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala.