„Imé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csodákat teszek" (2Móz 34,10).
Sokan közülünk nem tesznek világosan különbséget Isten ígéretei, az Ő kész tényei, vagyis hatalmas munkái és szövetsége között. Az ígéretek hitünk erősítésére valók, de sokszor nem vagyunk képesek Isten ígéreteihez felemelkedni. Olykor azért nem bírjuk megragadni az isteni tényeket, mert a látszat ellenük szól. De ha ez így is van, Isten szövetsége a miénk! Ez pedig több az ígéreteknél, sőt még az Ő hatalmas munkáinál is. A szövetség olyasvalami, amire Isten kötelezte magát. Fogantyúhoz hasonló, melyet azért adott, hogy hitünk beléfogózhasson. Erkölcsileg nem támaszthatunk igényeket Istennel szemben, de neki tetszett, hogy elkötelezze magát, és szövetségre lépjen velünk. Biztosítékát adta, hogy tenni akar értünk valamit, s így - tisztelettel mondom - már köteles erre. Ebben van a szövetség értékes volta. Ez ad erőt hitünknek, amikor az éppen a leggyengébb állapotban van.