Skip to main content

01.28 Nevelés

Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).

Világos, hogy a szellemi látás még önmagában véve nem elégséges arra, hogy átformálja az életet. Nézzétek csak Jákob létráját! Tisztességtelen viselkedése miatt Jákob elvesztette otthonát és birtokát. Isten kedvezésképpen mégis csodálatos látomásban részesítette Betelnél, ám ő így kiáltott fel: „Milyen rettenetes ez a hely!" Az ígéretek, melyek kísérték, teljesek és feltétel nélküliek voltak. Ezzel szemben az ő feleleteiben ilyen szavakat találunk: „Ha...te...akkor én..." Istennel is üzletet akart kötni. Itt még a változatlan - ravasz Jákob van.

Nem sokkal ezután belebonyolódott a nagybátyjával való ügyletekbe, és Lábánban végre emberére talált: mintha csak az ő hasonmása lett volna. Ezzel és más eszközökkel Isten éveken át a leggyümölcsözőbben, tanította őt. Az elkényeztetett fiúból olyan munkás lett, aki kemény bánásmódban részesült. Isten útjai mindig helyesek, és végül egy új Jákob indult vissza Bétel felé.

1Móz 28. 16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
1Móz 28. 20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22 És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.