„Kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ézs 45,11).
Itt, az időben Isten sem szabad. Nem úgy mozgatja gyermekeit mint sakkfigurákat a táblán, hanem önmagát korlátozva, szabad választást engedett nekik. Tudatosan tette ezt, a végső eredmény ismeretében. Az örökkévaló múltban Isten akarata korlátlan volt, és nem létezett más akarat. Az örökkévaló jövőben szintén korlátlan hatalommal fog bírni, mert addigra győzelmet arat a szeretet, és az ember szabad akarata megegyezik az Ő akaratával. Ez az Isten dicsősége.
De most - a mulandóságban -, Isten korlátozta önmagát. Csak úgy valósíthatja meg terveit, ha a szabad akaratú emberek együtt munkálkodnak vele. A szabad akarat azt jelenti, hogy belátásom szerint engedelmeskedem vagy nem. Olyan ez, mintha Isten rendelkezésünkre bocsátana egy rendkívül erős mozdonyt, ám minket bízna meg a vágányok lefektetésével. Az erő megvan, a cél is ismert, de a gép nem uralja a síneket. A sínek korlátozhatják a mozdonyt.
„Kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek." Milyen nagy is a mi felelősségünk!