„Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus" (Fil 3,12).
Egy gazdának sincs annyi szolgája, mint a mi Gazdánknak; és mindegyiknek tud valami megfelelő feladatot adni. Éppen kéznél volt például a kis cselédlány, hogy bizonyságot tegyen Naámannak, és szorult helyzetében segítségére legyen. Sokan zúgolódnak, hogy Isten nem olyan pozícióba helyezte őket, amilyenben lenni szeretnének. Mi ezt szeretnénk tenni, amikor Ő mást bíz ránk. Az a becsvágyunk, hogy itt szolgáljunk neki, amikor Ő ott akar bennünket használni. Ilyen ellentmondásosnak tűnő időkben jó, ha arra gondolunk, hogy Isten terve felőlünk már megtérésünk előtt készen állt. Mielőtt megszülettünk volna, Ő előre tudta és megszabta életkörülményeinket. Isten sohasem cselekszik hirtelen; már hosszú idővel ezelőtt elkészített mindent. Tehát ha elhívott minket, nincs miért zúgolódnunk, és nincs mire büszkének lennünk. Nincs kire féltékenykednünk, mert más emberek előnyeihez semmi közünk. Amikor visszatekintünk eddigi életünkre, meg kell hajolnunk és felismernünk, hogy Ő valóban mindent előkészített. Nem szükséges tehát attól félnünk, hogy valamiről lemaradunk. Igazi lelki nyugalmat az ad, ha megvan ez a bizonyosságunk.