„Menj a tengerhez, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne; vedd ki azt és add oda nekik érted és értem" (Mt 17,27).
Ezt a jelentős csodát bizonyára Péternek szánta az Úr, mint példázatot. „Érted és értem." Némelyek megjegyezték, hogy ez az egyetlen eset, amikor az Úr Jézus a saját maga részére végzett csodát. Igaz, hogy csak felerészt, mert a másik fele Péternek szólt, de mi éppúgy hozzátehetjük, hogy: „énértem". Ebben az egyetlen státerben, amely Isten kegyelméből két ember templomadóját fedezte, felragyoghat előttünk a szolgának és Urának bensőséges közössége.
A csodálatos hal arról biztosít bennünket, hogy ha helyes viszonyban vagyunk Isten akaratával, akkor kegyelme a költségeket is előteremti számunkra. Ha igaz, hogy a szeretet továbbmegy, mint a kötelesség, akkor, nyugodtan feltekinthetünk az Úrra, és Ő át fogja venni terheinket.