„Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba" (Zsid 4,3).
A pihenés a munka után következik. Szó szerint „nyugodt pihenés" csak akkor lehetséges, ha a munka már eljutott egy megfelelő pontig. Nem csekélység az, hogy Isten a teremtés hat napja után megnyugodott. Kérdezhetjük talán, hogyan volt képes a célratörő, tevékeny élet Istene megpihenni? Az 1Mózes 1,31-ben találjuk meg a választ: „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó". Elvégzett valamit, ami megörvendeztette a szívét. Akaratának jótetszése megvalósult, célját elérte. A pihenéssel is helyeslését hirdette.
Ma Isten arra hív bennünket, hogy osztozzunk nyugodalmában: Krisztusban. Mert egy másik munka is a végére jutott: az új teremtés is befejeződött. Az Ő jótetszése teljesedésbe ment. Ennél tökéletesebben megvalósítani valamit nem szükséges, nem is lehetséges. Ha megszűnünk saját erőnkből küszködni, bemehetünk ebbe a nyugalomba, és Krisztusban teljes megnyugvást találunk.