„És másodszor megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakadt" (Mk 14,72).
Talán azt gondoljuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint Péter, sőt egy kicsit még jobbak, hiszen ő kísértésbe esett és elbukott. Igen, de vajon nem volt-e ő még bukásában is különb azoknál, akik ilyesmit sohasem követnének el? Ő megtagadta ugyan az Urat, de nem volt érzéketlen. Eszébe jutott, amit az Úr mondott neki, és sírt. Az a keresztyén, aki fölött Isten szavának nincs hatalma, nyomorúságos keresztyén, és nem érdemli meg ezt a nevet. Mert az Ő szava a megtisztítás és a megújítás eszköze. Ha ezt felismertük és engedjük, hogy az Ő szava elvégezze bennünk munkáját, akkor még mindig fennáll az elbukás lehetősége, de legalább észrevesszük, ha vétkeztünk.