„Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak...hogy áldás szálljon rátok" (2Móz 32,29).
Ha felajánljuk magunkat Istennek, akkor ezentúl mindenestől az övéi leszünk. Pál szavaival: „Mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben". Átadásunk Jézus Krisztusnak éppoly határozott cselekedet, mint benne való hitünk. Kell lennie egy napnak, amikor a saját kezemből átkerülök az Ő kezébe, és ettől kezdve az övé vagyok, nem a magamé. Ez persze még nem jelent odaszentelést az igehirdetői vagy misszionáriusi hivatásra. Sajnos, sokan azért misszionáriusok, mert erre szentelték saját természetes tehetségüket. Ám ez nem az igazi odaszentelődés. Mert mire kell odaszentelnünk magunkat? Nem a „keresztyén munkára", hanem Isten akaratának teljesítésére, hogy azt tegyük, amit Ő kíván, és olyanok legyünk, amilyeneknek Ő akar látni minket.