„Testvérem, Saul, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél" (Csel 9,17).
Milyen gyakran kapunk azoktól segítséget, akiket természetünk szerint megvetnénk! Amikor a megvakult Saul megérkezett Damaszkuszba, mindössze annyit tudott, hogy egy Istentől küldött hírnök fogja vele teendőit közölni. Kezdetben senki, és háromnapi sötétség után is - Lukács szóhasználatával élve - csupán egy „tanítvány" jött. Ebből arra következtethetünk, hogy buzgósága és tiszteletreméltó volta ellenére is Ananiás egy egyszerű testvér volt, nem rendelkezett különösebb megbízatással a Gyülekezet majdani nagy apostola számára.
Ananiás hírből ismerte a tarzuszi Sault, és minden oka megvolt rá, hogy féljen tőle. Most tehát a gyakorlatban kellett megmutatnia, mit végzett az isteni kegyelem a szívében. Egyszerű üdvözlő szavaival elismerte Pált a Krisztus Test tagjának. Így a két ember, akik most testvérek lettek, egy szellemben, tanácsot adtak és vettek egymástól, aminek később meg kellett ráznia a világot, Isten végzése szerint.