„Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek" (Lk 6,38).
Ismertem egy kedves testvért, aki erősen bírált mindenkit. Kedvelt megjegyzése volt: „Ez Isten keze." Ha beteg volt valaki, ezt mondta: „Isten keze van rajta." Olykor talán igaza is volt. Egy napon egy másik testvér - akit szintén bírált - elveszítette a fiát, és akár hiszitek, akár nem, levelet kapott ettől az embertől, a következő tartalommal: „Isten keze ez rajtad!" Láttam ezt a levelet, és rettenetesen felháborodtam ezen a szüntelen ítélkezésen. De még inkább elszörnyedtem, amikor két héttel később saját fia is megbetegedett, majd meghalt. Ekkor kísértésbe estem és írtam neki: „Veled bánkódom nagy veszteségedben, de ha a mi testvérünk azért veszítette el a fiát, mert Isten keze ránehezedett, akkor hogy áll a dolog veled? Úgy látom éppen ideje, hogy valaki ezt megmondja neked!" Isten azonban megdorgált. Mert nem ugyanazt tettem-e én is, amit másvalakinél helytelenítettem? Kegyelme idejében visszatartott. Széttéphettem a még fel nem adott levelet. „Nem kellett aratnom, ha nem vetettem."