„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön" (Zsolt 73,25).
Hogy átadjuk-e magunkat teljesen az Úrnak sokszor egy bizonyos dolgon fordul meg, és Isten éppen arra a dologra vár. Ő mindenestől birtokba akar venni minket. Nagy hatással volt rám, amit a nemzet egyik vezetője írt le önéletrajzában: „Én semmit sem a magam számára, hanem mindent a hazám javára kívánok!" Ha egy ember hajlandó lehet arra, hogy hazájának akarjon mindent, magának pedig semmit, akkor talán mi is szólhatnánk Istenünkhöz ekképpen: „Uram, én semmit sem kívánok magamnak, hanem mindent Teneked! Én az akarok lenni, akinek Te akarsz látni, és semmit nem kívánok a Te akaratodon kívül!" Amíg nem foglaljuk el helyünket mint szolgák, Ő sem foglalhatja el az Úrnak kijáró helyet. Isten nem arra szólít bennünket, hogy az Ő ügyének szenteljük magunkat, hanem akarata iránti feltétlen engedelmességet kíván tőlünk.