„Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen" (3Móz 27,25).
Mózes negyedik könyve népszámlálással kezdődik. Számba kell venni Izrael fiai közül a hadviselésre alkalmas férfiakat. Mózes harmadik könyvének utolsó fejezetében pedig azt rendeli el Isten, hogy a szerint értékeljék fel az Ő gyermekeit, amilyen mértékben neki szentelik magukat. (Gondosan meg kell különböztetnünk ezt a részt a 2Mózes 30-ban olvasottaktól, ahol a megváltási árról van szó, amely minden lélekért azonos, és azt ábrázolja ki, amit Isten tett értünk.) Itt azonban Isten minden egyes embert külön értékel, és ha gyorsan összehasonlítjuk a 3Mózes 27,3-at a 4Mózes 1,3-mal, világossá válik, hogy értékességünk Őelőtte egyet jelent harckészségünkkel. Az itt a kérdés, alkalmasak vagyunk-e arra, hogy az Úr korszakokon át tartó harcában résztvegyünk. Jahve a háború Istene, és a harci erőt értékeli legnagyobbra. Akár öregek vagyunk, akár fiatalok, akármilyen hosszú is szellemi történetünk, mindegyikünknek fel kell tennie ezt a kérdést önmagának: Mennyit érek én Isten számára a szentélyben, a harckészség szempontjából?
3Móz 27. 3 Ha férfit kell fölbecsülni, húszesztendőstől hatvanesztendősig ötven ezüstsékelre becsüljed a szent sékel szerint.
4Móz 1. 3 húszesztendőstől fogva és feljebb, mindenkit, aki harcra fogható Izráelben. Számláljátok meg őket seregenként, te és Áron!