„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).
Amikor Ábrahámot kiválasztotta és elhívta Isten, nem csupán Ábrahámot és utódait tartotta szem előtt. De nem is csak azért cselekedett így, hogy csak maga Ábrahám kegyelmet nyerjen, hanem hogy azt továbbadja másoknak. Voltak már előtte is hívő emberek, mint pl. Ábel, Énok, Noé, akik nemes lelkükkel kiemelkedtek embertársaik közül. Amennyire azonban a Szentírásban olvasható feljegyzésekből megítélhetjük, ők már csaknem születésüktől fogva ilyenek lehettek. Ábrahám azonban, hasonlóan a körülötte élőkhöz, bálványimádó volt élete kezdetén. Önmagában, Isten elhívása nélkül nem állíthatnánk az előbb említett három férfiú mellé.
Mégis Máté evangéliuma az ő nevével kezdődik. Az összes ószövetségi nevek közül az övé hangzott el leggyakrabban Jézus Krisztus ajkáról. Ezt a bálványimádót választotta ki Isten, hogy megszámlálhatatlan sokaság számára az Ő áldását közvetítse. Mert Istennek tetszett, hogy őt válassza ki. Nem volt semmi a jellemében, ami erre képesítette volna őt. De Isten a kezébe vette, vezette és megszaporította. Vajon tehetné Ő veled is ugyanezt?