„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, mint Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek" (Ef 4,32).
Ha megbocsátasz egy testvérednek, akkor megbocsátásod valósága életet visz Krisztus Testébe, még ha nem is öntöd szavakba. Ha igazán szereted a testvéredet, akkor építeni fogod a Testet akkor is, ha sohasem mondod meg neki, mennyire szereted. Egyszer Angliában egy nagy összejövetelen váratlanul felhívtak a szónoki emelvényre, ahol egy japán testvér mellé kerültem. Ő volt a másik bizonyságtevő. Azelőtt sohasem találkoztunk, és országaink éppen háborúban álltak egymással. Egészen rövid beszélgetésre volt csak lehetőségünk, és fogalmam sincs, mit érezhetett ő ezalatt. Csupán azt tudom, hogy míg beszélt, megéreztem azt a szeretetet és közösséget, amely felülemelt minket a nemzeti korlátokon, és azáltal kötött össze, hogy testvérek vagyunk az Úrban. Nem volt rá szükség, hogy ezt szavakkal is kifejezzük.