Skip to main content

09.02 Hit és kifejezése

„És azt mondta neki: E beszédért menj el; az ördög kiment a te lányodból" (Mk 7,29).

Időnként felmerülhet bennünk a kérdés: Imaszolgálatainknak, melyek oly életbevágóan fontosak nekünk hívő keresztyéneknek, a gyakorlatban okvetlenül szavakban kell kifejezést nyerniük, vagy elég, ha csendben hordozzuk terhünket Isten előtt? Szerintem, ha Isten a szívünkre helyez egy imádságot, akkor kívánja, hogy azt kimondjuk, azaz akkor is hallható kifejezést adjunk kérésünknek, ha csupán néhány összefüggéstelen szó telik tőlünk. Ha nem fejezzük ki, nem szabadulunk meg a tehertől. Maga az Úr is ekképpen imádkozott a Gecsemáné kertjében: sírva könyörgött és gyötrődött. Úgy látszik, hogy a szellemi dolgokban meglepő kapcsolat van a hit és annak kifejezése között. Isten azt is számításba veszi - hitünk mellett -, amit mondunk. A szíro-föníciai asszonynak csupán egyetlen mondata volt, de ennek eredményeképpen mire hazaérkezett, lánya már megszabadult, kiment belőle az ördög.