„Ennélfogva testvérek igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztástokat minél inkább erőssé tenni" (2Pt 1,10).
Egy-egy emberi élet szellemi gazdagsága nem egyes alkalmakra szóló kegyelmi ajándékokból származik, hanem Isten szüntelen, éveken át tartó munkálkodásának az eredménye. Szomorúan látok olyan férfi- és nőtestvéreket, akik annyira függenek saját különleges élményeiktől - bár ezek csak ideiglenesen segítenek rajtuk -, hogy életük a közbeeső időben semmiben sem különbözik a körülöttük élő pogányokéitól. Micsoda szegényes állapotra vall ez! Az ilyen emberek nem gyűjtenek maguknak tartalékot. Időnként a hívő összejövetelek vagy egyéb kegyelmi erőforrások segítségével kapnak ugyan egy kis lendületet, de életük tele van vereséggel. A szellemi ember élete azonban nem ilyen, mert az ő gazdagsága Isten kegyelméből szüntelenül árad, és nem csak az egyes állomásokon csordogál.