„Hitben tisztelte Istent Noé, amikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, háznépe megtartására bárkát készített; amely által kárhoztatta a világot és a hitből való igazságosság örökösévé lett" (Zsid 11,7).
Nem beszélhetünk „keresztség általi újjáteremtésről", de beszélhetünk „keresztség általi megváltásról", megváltás által menekülünk ki a világból (kozmosz) azaz e gonosz világrendszerből. Belekeveredtünk a Sátán világrendjébe. Megmentettnek lenni annyit jelent, mint ebből átmenni Isten világába. Az Úr Jézus keresztjében a világ megfeszíttetett nekünk és mi is a világnak. Ezt, mint egy jelképet fejti ki Péter, mikor arról a nyolc lélekről beszél, akik „víz által tartattak meg" (1Pt 3,20). Amikor Nóé és az övéi beszálltak a bárkába, hit által kiléptek a régi romlott világból, és átléptek egy újba. Nemcsak személyes megmenekülésük, de a romlott világrendből való szabadulásuk is lényeges. Ez a megváltás, vagyis megmenekülés. Amikor bemerítkezel, lemerülsz a vízbe, és jelképesen merül veled együtt a te világod is. Krisztusban te előjössz a vízből, de világod ott marad elmerülve.