„Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta Isten Midiánt és az egész táborát" (Bir 7,14).
Isten különös eszközöket használ szolgája megerősítésére. Itt a beözönlő hadsereg, hatalmas sokaság akár a sáskák, és Gedeon mégis arra kap utasítást, hogy saját haderejét fokozatosan feloszlassa. Szinte lehetetlennek látszott, hogy a megmaradó háromszáz ember győzelmet arasson a midianita sereg fölött. Gedeon sem kapott semmi biztosítékot az eredmény felől. A bizonytalanságnak ebben az állapotában merészkedett az ellenség táborába.
Istennek legyen hála azért, hogy amikor már semmi kiutat nem látunk, neki akkor sem okoz gondot, hogy könnyen utat nyisson számunkra. És valóban ez a kis csapat lett az Úr eszköze népe megszabadításában. Szolgája pedig saját válságos helyzetében meghallotta a biztató hírt, mégpedig a hitének megerősítésére legalkalmasabb módon: az ellenség szájából. A midianitákon már erőt vett a félelem. Nem csoda, hogy Gedeon hálaadással borult térdre Isten előtt!