„Megemlékezett Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből" (1Móz 19,29).
Amint Ábrahám megtudta, hogy Isten ítéletet akar végrehajtani Sodomán, imádkozni kezdett. Igen tanulságos, ha megfigyeljük, hogyan imádkozott (1Móz 18.16-33). Közbenjárt a város megkíméléséért, és kérését Isten jellemére alapozta. Belekapaszkodott a ténybe, hogy Isten igazságos. Ez volt imádságának titka. Mélységes alázattal és nagy komolysággal tette fel egyik kérdést a másik után, melyek egyúttal kérések is voltak, - mindegyikkel Isten igazságosságára apellálva. Utolsó kérését követően ezt olvassuk: „...elment az Úr". Némelyek szerint Ábrahámnak folytatnia kellett volna a könyörgést. De ő ismerte Istent, és mindenkinél jobban az imádság titkát is. Helyesen megalapozott közbenjárásával elérte, hogy amikor Isten elpusztította a városokat, „megszabadította az igaz Lótot" (2Pt 2,7).