„Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség" (1Jn 1,5).
János evangéliuma úgy jelenti ki az Úr Jézust az emberek között, mint aki kegyelem és igazság. Itt a levelekben ugyanaz az Úr áll elénk, az Atyával való együttlétében mint világosság és szeretet. Ami az evangéliumokban igazság, az a levelekben szeretet. Miért van ez így? Mert az Istenben lévő világosság az emberekhez jutva igazsággá válik, az Istenben lévő szeretetből pedig kegyelem lesz. Az igazság és a kegyelem itt van, a világosság és szeretet pedig amott, Istenben. Ezért lehet a kegyelemmel visszaélni, az igazságot pedig bántalmazni. Az emberek eltulajdonították ezeket a dolgokat, és hűtlenül használják fel a maguk céljaira. De Isten a világosság és a szeretet, és nem kapaszkodhatunk olyan magasra, hogy ezekkel visszaéljünk. Tehát az elveszett helyreállítására János nem valami újszerű dolgot kínál nekünk. Visszavezet a trónhoz, és újra az eredetivel állít szembe. Mert úgy fedezhetjük fel igazán a dolgokat, ha visszatérünk azok forrásához.