Skip to main content

11.27 Nem hoztam magammal kezeimet

"Amint odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és törvénytelenségnek szolgákul a törvénytelenségre, úgy most adjátok oda tagjaitokat szolgákul a szent életre az igazságnak" (Róm 6,19).

Egyszer egy kínai testvér a vonaton egy kupéba került három nem keresztyénnel. Ezek időtöltésből kártyázni kezdtek, és mivel a negyedik játékos hiányzott, meghívták az illető testvért, hogy csatlakozzék hozzájuk. „Sajnálom, hogy csalódást okozok önöknek - szólt ő - de nem játszhatom, mert nem hoztam magammal a kezeimet." „Hát ezt meg hogy érti" - kérdezték csodálkozva. „Ez a két kéz nem az enyém" - hangzott a válasza, majd elmagyarázta, miképpen és kinek adta át kezeinek tulajdonjogát. Azt mondja Pál: „Adjátok oda tagjaitokat szolgákul Istennek az igazságra." Ez a testvér valóban úgy tekintett a tagjaira, mint amelyek teljesen az Úréi. Így néz ki a megszentelődés a gyakorlatban.