„Nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen" (1Kor 1,17).
Fiatalabb koromban arra törekedtem, hogy az isteni igazságot tökéletes színvonalon hirdessem, és azt is elhatároztam, hogy olyat nem mondok, amit a hallgatók félreérthetnének. Nagy gondot fordítottam arra, hogy igehirdetésemben semmit ne kockáztassak, de meg kell vallanom, hogy ugyanakkor a szellemi érték kevés volt benne. Nemsokára azonban rájöttem, hogy Isten a gyengéket használja fel követeiül. Nem kíván tőlünk világos magyarázatokat, ellenben sokszor töredékeket is felhasznál, itt egy szót, ott egy mondatot - hogy az emberek előtt felvillanjon az Ő fénye. Nem keresi a teljesen érthető, hibátlan tanítást, sőt lehetséges, hogy amikor ezekben a dolgokban tökéletességre vágyunk, inkább akadályozzuk Őt. Meglehet, így állunk útjában elsőrendű céljának, hogy a halott lelkeknek életet, az éhes szíveknek pedig mennyei mannát adhasson. „A szavak, melyeket szólottam nektek, Szellem és Élet" (Jn 6,63).