„Kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem ti magatoktól van. Isten ajándéka ez" (Ef 2,8).
Joggal beszélünk arról, hogy hit által tartatunk meg, de valójában mit értünk ezen? Azt, hogy rábízzuk magunkat az Úr Jézusra. Megmentésünk érdekében nem tehettünk semmit, kivéve hogy egyszerűen rávetettük bűntől beteg lelkünk terhét. Keresztyénségünket úgy kezdtük, hogy életünk többé nem a saját cselekedeteinktől függött, hanem attól, amit Ő tett értünk. Amíg az ember el nem jut idáig, nem mondható keresztyénnek. A hitélet első lépése ugyanis a következő: „Semmit nem tehetek azért, hogy magamat megtartsam, de Isten az Ő kegyelméből mindent megtett értem Krisztusban." Isten kegyelmének, amit kész ránk árasztani, nincs határa.