Skip to main content

Profi próféták

 Ma, jártomban, kezembe nyomtak egy kártyát. Végigfutottam az üzenetet, s még a címzés alapján sem jöttem rá, kiktől származik. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Jó hosszú név – gondoltam. Röstellem, de nem esett le rögtön, hogy a mormonokról van szó. Még inkább, hogy csak annyit tudok róluk, utánanézés nélkül, hogy… valahogy furcsák a tanaik. Meg egyikük versenyt fut, hogy az USA elnöke lehessen. A többit már úgy kell összegereblyézni. Azt tudtam, hogy nem elég nekik a Biblia, s ezért egy Mormon könyvének nevezett kiegészítést is tisztelnek, de „prófétájukról”, John Smithről korábban nem hallottam.  

A megnevezett úriember valamikor 1820 körül kezdett munkálkodni, és a lelkében zajló vívódást ő maga így foglalta össze: „…oly nagy volt a zűrzavar és az ellentét a különböző felekezetek között, hogy lehetetlen volt egy olyan fiatal… egyénnek, mint amilyen akkor én voltam, biztos elhatározásra jutni arra nézve, hogy kinek van igaza, és ki téved. […] E szócsaták és a vélemények vihara közepette gyakran azt kérdeztem magamtól: Mit tegyek? E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg?” Ha csak ezt az alapkonfliktust nézzük, azt hiszem, megállapíthatjuk, nem egyedülálló eset elevenedik meg előttünk, ti. hogy valaki, főképp hogy fiatal, eltéved a transzcendentális sztrádán, noha kitűzött célja a Seregeknek Ura. Ma is megesik, sajnos, de sokszor!

A folytatás azonban már egyedi. Látomás, és egyebek, meg a konklúzió: „mind tévednek.” John Smith tehát fogta magát, felöltötte a prófétai gúnyát, s nekilátott, hogy visszaállítsa Jézus Krisztus egyházát a földön, papságát teljes apostoli karral, és evangéliumát. A többi már egyenes ági következménye tetteinek, s mára történelemmé lett. Ideje, hogy mellé állítsuk mércének a puszta szerény hangját, Keresztelő Jánost, kitől egykor kérdezték persze a farizeusok, kicsoda s miként teszi dolgát.

És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek. Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam. /Jn. 1:25-27/

Nem véletlenül mondta róla a Krisztus Jézus, hogy: 

…azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. /Lk. 7:28b/

Attól tartok, ezt értelmezik félre a mindenkori „Kovács Jánosok”. A próféták ideje lezárult azzal, ki anyja méhében repesett a Messiás közeledtét érezvén, elvégre a Krisztus révén eljött közénk, egy személyben a legnagyobb király, főpap és próféta. Solus Cristus. Profi prófétákra, önjelölt "Kovács Jánosokra", kik saját, vélt igazukban elbódulva bíznak, nem hogy szükségünk nincsen, de mentsen Isten tőlük! Soli Deo Gloria