Skip to main content

Szívedet, teljesen

"Adjad, fiam, a te szívedet, nekem..." - mondja a Teremtőd és Megváltód, Isten. 

Sokan úgy gondoltuk korábban, hogy "egy szívünk van", és az a szerelmünké... nem? Esetleg a szabadságé is. "Szabadságért feláldozom szerelmemet" - éreztük a költővel együtt, de a szívünk azért mégiscsak a szerelemről szólt. A szabadságról és a szerelemről. 
No igen. Így gondoltuk.
De azután megérkezett Jézus. És sok mindent készek voltunk odaadni Neki. Igen, elismertük, igen, tudtunk Róla, adtunk neki vasárnapot (egy napot a hétből), és készek lettünk volna, akár még "MAJDNEM MINDENT" is odaadni Neki - de Ő szelíden mosolygott, és egyetlen egyre mutatott. Hová? A szívünkre. 
Miért, Uram? Miért a szívemet? Itt van a pénzem (egy része), az időm (egy része), itt vagyok, nem "szégyenlem", hogy járok istentiszteletre, ez is a Tiéd... de miért kell az EGÉSZ szívem? Miért?

Miért? 
Azért, mert onnan indul ki az élet. Mert a szív teljességéből szól a száj. Mert ha a szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor megmenekülsz. Mert Ő mindent odaadott. És Ő SZÖVETSÉGBEN gondolkodik. Visszavonhatatlan, készséges, teljességes szövetségben.

A szívemet, Uram?
Akkor mi marad a szerelmemnek? 
Ne félj. Nem fogsz megrövidülni. A szerelmed biztos, hogy boldogabb lesz, ha a szíved az Úré, mert akkor, ha ő nem tudna valamit megbeszélni veled, még mindig megmarad a lehetősége arra, hogy imádkozzon, és az Úr megbeszéli. Mert a szíved az Úré, és ezzel minden, de minden Őhozzá tartozik. Neki "joga" lesz hozzád, és bejárása is, megbeszélhet veled mindent, rámutathat egy s más dologra, az életedben, és szeretettel megkérdezheti, (igen, ott benn a szívedben, hiszen az Övé), hogy valójában mi szükség van ezekre itt? És te megérted azt, amit a feleségedtől (férjedtől) nem értettél meg, bár "szerelmed ő", de mégis, mivel emberek vagytok, és sok a félreértés, és a félelem, nem tudta elmagyarázni neked. De Jézus: igen!
Miért? 
Mert a szíved az Övé.

Akié a szíved, azé az életed.
Az életed nem a feleségedé, nem a férjedé. Az életeddel Istennek számolsz el. A szerelmed a feleségedé, vagy a férjedé. De a szíved az Úré. És EZ GARANTÁLJA, hogy a szerelmed még huszonöt év után is a házastársadé lesz. Mert az Úr tud hozzád beszélni.

Ez elég jó alap a jövőre, nem? 
Szerintem nagyon is. De akkor miért lépik meg ezt olyan kevesen? Miért "olyan nehéz" átadni a szívedet az Úrnak, teljességgel? Miért olyan nehéz szeretni Őt teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből? 
Azért, pontosan, mert ez az életed középpontja. Ha a szíved mindenestül az Úré, akkor Neki MINDENBE lesz beleszólása. És nincs többé büszkeség, nincs többé önakaratú viselkedés, nincs többé maga-választotta út az életedben. Vele jársz, teljes szövetségben.
És Ő ezt akarja.

Te is? 
Én eldöntöttem, 1979 januárjában, hogy igen. Ezt akarom. És innentől kezdve ez a kincsem. Az, hogy az Övé a szívem. És minden más csak ráadás. Csak ebből fakadó plusz áldás.

"Keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az Ő igazságát - és ezek, mind (szerelem, kibontakozás, jövő, biztonság), megadatnak néktek." (Mt 6,33). 
Ez a sorrend. ELŐSZÖR... s ez azt jelenti, hogy az Övé a szíved. És Jézus erről beszél.

Uram, köszönöm. Köszönöm, hogy nem adtad fel, nem voltál türelmetlen velem, hanem megvártad, míg megérik a szívemben, hogy a Tiéd lesz. Megvártad, kimunkáltad, szeretettel, előrelátással, tervvel, és türelemmel. Köszönöm. 
Köszönöm, hogy azóta is, mindig ez a legfontosabb. Minden más csak második lehet - de Te vagy az, Akiért minden összedolgozik. Köszönöm.
Köszönöm, hogy ez a biztonságom, ez a jövőm, ez minden helyzetben a megoldás kulcsa, ez a Te vezetésed titka, és feltétele. 
Legyen, Uram, legyen ez mindenkor így, köszönöm, hogy megerősítesz benne, és nem hagyod, hogy felboruljon a helyes sorrend, és mindig - köszönöm, hogy mindig - újra és újra, döntés elé állítasz, és beírod a szívembe, hogy Te vagy az első. Köszönöm, Uram, és legyen így, Uram. Ámen.

Péld 23,26. "Adjad, fiam, a te szívedet nekem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék."