Skip to main content

02. zsoltár - Isten és felkentje diadalmaskodik

 

Uram! A népek tombolnak, a föld királyai, fejedelmei összeesküsznek, hiábavalóságot terveznek ellened s felkented ellen. De mi ledobjuk magunkról bilincseiket, letépjük kötelékeinket.

S Te, ki az égben laksz, izzó haraggal fordulj feléjük, gúnyold ki, nevesd ki, s kemény szóval intsd meg őket.

Hirdesd: felkented királyodat a szent Sion hegyen. Fiaddá fogadtad, s neki adtad örökségül a nemzeteket s a földkerekséget. S azokat, akik nem engedelmeskednek, összetöri vasvesszővel, s szétzúzza, mint a cserépedényt.

Törd meg, Uram, a királyok hatalmát, hadd térjenek észhez. Intsd, tanítsd, oktasd bíráit a földnek, hogy félelemmel szolgáljanak, reszketve vigadjanak.

Fogadtasd el velük Fiad, hogy meg ne haragudjon, s el ne pusztítsa őket az igaz úton. Mert hamar föllángol az ő haragja, de mindnyájan boldogok és szerencsések, akik Benne bíznak, Hozzá menekülnek.

Add, hogy az én halandó életem boldogsága is a Veled való közösségből fakadjon!

„Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok! Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül! " (Zsolt. 2.1-12 )