Skip to main content

06. zsoltár - Imádság halálfélelemben

Atyám, kemény gőgömet megzaboláztad. Kérlek, haragodban ne feddj, ne ostorozz, ne büntess halállal!
Kínzó fájdalomtól reszket a testem, lelkem összeroppan a közeli halál gondolatától.
Uram, végtelen a Te irgalmad. Mentsd meg az életem, csillapítsd szenvedésem, küldj hamar gyógyulást! Ellenségeim hadd lássák megszégyenülten, hogy felszárítottad könnyeimet és kínjaimtól megszabadítottál.
Nálad mindenkor nyugalmat találok, mert tudom, meghallod könyörgésemet s elfogadod az imádságom.

„A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt! " (Zsolt. 6.1-11)