Skip to main content

08. zsoltár – A Teremtő és az ember

Mindenség Ura, én Istenem! Te uralkodsz a végtelen felett. Bámulatos teremtményekkel népesítetted be az eget és a földet, s én boldog vagyok, hogy végtelen kegyelmed által mind e csodának részese lehetek. Ember vagyok, parányi porszem, mégis kitüntetsz figyelmeddel, gondod van rám, törődsz velem, nem feledsz el szeretni engemet. Tökéletlen emberként átélhetem Veled a tökéletes harmóniát.
A Te érdemed, hogy csillagos éjszakán nem hagynak el az álmok, s fényes nappal látom, melyik úton járok.
Vízparton, tündöklő ég alatt ámulva nézhetem a vízben cikázó halakat, bámulhatom a madarak könnyű röptét, érezhetem arcomon a nyári szellő simogatását, mely megborzongatja a fákat, s láthatom, amint a föld állatainak, a mező vadjainak lába alá selymes fű simul.
Hatalmas felelősséget tettél vállainkra, hogy mindezt a csodát örökségül az emberek uralma alá helyezted.
Köszönöm, hogy találkozhatok veled, Jézus. Veled, aki Isten vagy. Hogy itt jártál a földön, emberként is alig voltál kisebb, mint Isten. Hogy tudhatok Rólad, a dicsőségedről, hogy
tudhatom, emberként is lehet tökéletesen élni. Hogy otthagytad isteni dicsőséged, felvállaltad az emberi nyomorúságot értem, a bűnösért.
Atyám, felséges a Te neved.

„A karmesternek: „A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! " (Zsolt. 8.1-10)