Skip to main content

13. zsoltár – Bizakodás Isten szeretetében

Uram, bánatom mély verméből kiáltok föl Hozzád! Te mindig figyelsz rám, készen állsz hívásomra. Kérlek, most is fordítsd felém orcád! Segíts, hogy megnyíljak Feléd, s eléd tárjam gyötrődésem kínkeserveit, elpanaszoljam szívem fájdalmát. Naponta milliónyi veszedelemmel kell megküzdenem, de már elfogyott erőm. Ellenségeim - látva csüggedésem - fölém kerekedtek, mert azt hiszik, elhagytál. De én tudom, nem hagytál el. Nem kérdezem, meddig lesz ez így, mert Te kézben tartod sorsomat, kétségbeesésemben nem hagysz egyedül. Szeretnék megoldást találni gondjaimra, de tudom, hogy nélküled nincs kiút.
Tekints reám, szabadíts meg szorult helyzetemből! Tartsd meg szemem ragyogását, hisz láthatod, nagy bánatomban könnyeimtől elhomályosult: Kérve kérlek, állj mellém, ne hagyd, hogy halálos álomba szenderüljek, mert akkor ujjongva diadalmaskodnak ellenségeim, s azt gondolják: ingadoztam, és hitem nem volt igazi hit. Bízom hűségedben, tudom, hogy most is megsegítesz és megszabadítasz a halálos veszedelemtől. Szívből ujjongok és dallal dicsérlek, mert jót teszel velem szüntelenül.

„A karmesternek: Dávid zsoltára. Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. " (Zsolt. 13.1-6)