Skip to main content

15. zsoltár – Az Istennek tetsző élet

Eléd járulok, Uram, engedd, hogy színed előtt tartózkodjam.
Igaz szívvel, irántad való teljes bizalommal és alázatos engedelmességben szeretnék élni. Kérlek, tégy erre engem alkalmassá!
Vezess, hogy a hétköznapok harcaiban is feddhetetlenül éljek s megőrizzem lelki tisztaságomat. Keressem az igazságot és mindig igazat szóljak. Ne gyalázzam, ne bántsam embertársaimat, ne hozzak szégyent rokonságomra, családomra, azokkal legyek közösségben, akik tisztelik neved. Ne tegyek elhamarkodott esküt, és akkor is be tudjam tartani adott szavam, ha időközben megváltoznak a körülmények, és ígéretem betartása hátrányomra van. Úgy segítsem a rászorulókat, hogy ne akarjak belőlük hasznot húzni. Mindenkor az ártatlan emberek pártján álljak, védjem a kiszolgáltatottakat.
Add, hogy tartózkodjam a bűntől, s ebben ne inogjak meg soha. Áldj meg, Uram, engem!


„Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. " (Zsolt. 15.1-5)