Skip to main content

20. zsoltár – Könyörgés győzelemért

Milyen jó, hogy amikor elesek, felemelsz, Uram, és nem pénz, ész vagy erő, hanem hit által hozol szabadulást. Így bárki részesülhet belőle, aki hisz: a tanulatlan és a leggyengébb is. Nincs szükség áldozatra.

A mai nap ismét súlyos terheket róttál ki rám. De biztos vagyok benne, ha őrzöm szívemben közelséged meghittségét, akkor örök hatalmad védőpajzsként nyugszik felettem nemcsak veszedelem idején, hanem életem minden napján.
Bár nem valósul meg az összes tervem, s nem adod meg mindig szívem vágyát, én mégis mindenre kész vagyok Teérted. Tudom, hogy Krisztus közbenjárására egyszer választ adsz kérdéseimre, és az Ő szeretete által rendeződik s boldog lesz életem.

Az emberek földi javaikkal, üzleti sikereikkel dicsekszenek, nekem igéd igazsága a legértékesebb dolog ezen a világon. Ők terhük alatt térdre rogynak, elesnek, én pedig felkelek, és segítségeddel talpra állok.

S amíg megengeded, hogy reggelente ismét láthassam napodat, addig hirdetem, hogy a múló földi idő értelme és célja az örökkévalóság.

„A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet! Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk! " (Zsolt. 20.1-10)