Skip to main content

24. zsoltár - A dicső király bevonulása

   Jó Uram, nemcsak Szabadítóm, hanem Teremtőm is vagy, s a teremtés jogán az egész Föld Tiéd. Amikor dicsőségben újra megjelensz közöttünk, ki járulhat majd egy ilyen hatalmas Úr elé?
   Kérlek, erősítsd jellemem, hogy legyőzzem a bűnre ösztönző vágyakat, hogyha eljössz, felmehessek szent hegyedre, s előtted állhassak. Teremts bennem tiszta szívet, hogy ne legyenek elmémben fenntartások, hátsó gondolatok. Kifogások nélkül elfogadjam tanításaidat, és színlelés nélkül szeressem Jézus Krisztust.
   Várunk Téged, mégis nehezen nyílik az ajtó: önimádatunkban sokszor magunkra zárjuk a félelem kapuját. Pedig ajtónyitásra, érkezésedre, nekünk van szükségünk. Szívünk ajtaján csak belülről van zár, rajtunk múlik, hogy beengedünk-e, amikor szelíden zörgetve bebocsátásra vársz. Problémáinkra nélküled nincs jó válasz, nincs megoldás. Nyissuk hát ki szívünk kapuját, hogy beléphess rajta, Uram, dicső Király.

„Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.) " (Zsolt. 24.)