Skip to main content

26. zsoltár - Ártatlan ember imádsága

Uram, nem akarok azzal kérkedni, hogy feddhetetlenül éltem, kitartó és elkötelezett híved voltam, hiszen jól ismersz. Téged nem téveszt meg a látszat, belelátsz a szívekbe, vesékbe, ítélj meg, s szolgáltass nekem igazságot!

Hűségedet szem előtt tartom: jól tudom, mennyire fontos vagyok Neked! Szereteted legékesebb bizonyítéka, hogy beéred velem, a tökéletesnél jóval kevesebbel! Igazságod szerint járok-kelek, és csak azért, hogy boldoguljak, tisztességtelen, alávaló emberekkel nem szövetkezem. Kerülöm a gonoszok társaságát: romlottságukkal nehogy beszennyezzenek. Igaz ember nem tartozhat bűnösök közé.

De hiába mosom kezeimet, s bizonygatom ártatlanságomat, hogy hátat fordítottam a vétkeseknek, a valóságot egyedül Te ismered. Bűnbánattal állok eléd, s arra kérlek, szívemben nyilváníts igaznak.

Szeretlek! Nem szégyellem hangos szóval hirdetni csodálatos tetteidet, s hálaimát mondok mindazért, amit népedért s személy szerint értem teszel. Nem kérem azt, hogy sohase haljak meg, de amikor visszaveszed tőlem az életet, kímélj meg attól, kérlek, ami a bűnösökre vár. Könyörülj rajtam, hiszen feddhetetlenül élek. Válts meg engem, kegyelmes Istenem!

„Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram, hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben. " (Zsolt. 26.1-12)