Skip to main content

27. zsoltár - Békesség Istennél


Nem számít, milyen ellenséges a világ, nem fél a szívem, a legnagyobb vészben is reménységgel tekintek Rád, Uram! Kitől félnék, mitől rettegnék, ha Te gondoskodsz rólam? Akkor sem lankad a hitem, ha százan törnek ellenem. Hajlékod menedéket ad, hol az ellenség nem ér el soha.


Egyedül a saját gyengeségeimet sem tudom legyőzni. Szeretnék életem minden percében a házadban élni, ahol a Te óvó kezed és biztonságod élvezném. S én fölemelt fejjel, méltósággal állnék életem nehézségei közt, s hangos szóval, ujjongva dicsérnélek, mert nekem nem kell vigasztalást keresni sehol máshol ezen a világon: az én Istenemnél békét és megnyugvást találok.


Kérlek, könyörülj rajtam, hallgass meg! Eddig a földi élet problémáival küszködtem, s pillanatnyi időm sem volt arra, hogy meghalljam szavad. Ha úgy érzed, a jó munkahely, a családi boldogság számomra fontosabbak voltak, légy elnéző hozzám! Ne utasíts el, ne rejtsd el előlem orcád, amiért csak hosszú idő után fogtam fel hívó hangodat.

Ha bekövetkezne - a szinte lehetetlen -, hogy a bajban barátaim, családtagjaim elhagynak, akkor is magadhoz fogadnál, pártfogolnál. Éjjel-nappal készségesen lesed szavam, ennél nagyobb segítség nem kell nekem. Erőssé tesz az a tudat, hogy megmutatod a helyes utat, s nem adsz fenyegető ellenségeim kezére. Érzem, hogy egyre közelebb kerülök Hozzád. Te vagy a vigaszom, a reménységem, s hiszem, hogy még rövid, mulandó életemben meglátom a Te jóságod.

„Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! " (Zsolt. 27.1-14)