Skip to main content

31. zsoltár - A reménység nem szégyenít meg

Uram, hallgasd meg sürgető könyörgésemet, siess a segítségemre! Roppant fontos lenne, hogy ismét meghallgasd imámat, mert attól félek, hogy gúny és nevetség tárgyává leszek, s én semmiképpen sem szeretnék szégyent vallani. A szóbeli támadás nekem ugyanúgy fáj, mint egy arculcsapás: elnémulok, s a megdöbbenéstől szóhoz sem jutok, és csak később gondolom át, mit kellett volna mondanom. Kérlek, segíts, hogy ne veszítsem el a lélekjelenlétemet, s magabiztosan tudjak válaszolni, ha valaki nemtelenül támad, és ostoba szavakkal bántani akar. Kezedbe helyezem lelkemet: Ismered nyomorúságomat, s őszintén hiszem, hogy a hamis vádaktól – melyet titokban szőttek ellenem - meg fogsz szabadítani.

Akik gőgös bálványokban bíznak, kiérdemlik az Úr haragját. Én csak Tebenned bízom, Uram! Könnyeim üzenetét csak Te érted meg! Légy kegyelmes hozzám, mert a sok gondtól megrokkant erőm, sorvadozik testem, lelkem, s a keserűség megrövidíti az életem: Varázslatos ifjúságom gyorsan tovaszáll.

Akit rosszakarók becsmérelnek, azokat az a veszély fenyegeti, hogy a szomszédok és az ismerősök elfordulnak tőle, összesúgnak a háta mögött, és elkerülik őket az utcán. És lassan elfeledik, mintha meghalt volna - úgy, mint egy eltört cserépedényt, amely tönkrement, és kidobtak már.  Erős fegyver a rágalmazás! Némítsd el gőgös ellenségeimet, ne higgyék, hogy reménytelen a helyzetem. Hadd lássák, hogy Te mellettem állsz! Szégyenítsd meg azokat, akik kihívóan és megvetően beszélnek, mert még nem tanulták meg azt az egyszerű törvényt, hogy ítélettel sújtod a bűnösöket és érvényesíted az elesettek igazságát.

Milyen nagy a Te jóságod! Elkeseredésemben azt hittem, hogy magamra hagytál, de meghallgattad könyörgésemet. Megmutattad: hogyha oltalomra van szükségünk, szereteted és hűséged nagyobb, mint hitünk. Színed előtt elrejtőzhetünk. Legyen bármilyen kilátástalan a helyzetünk, aki hisz, az sohasem reménykedik hiába.

_________________________________________________________________________

„A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom. Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek! ” (Zsolt. 31.1-25)