Skip to main content

32. zsoltár – Bűnbánat és bűnbocsánat

A távolba révedek, s egyre leslek, folyton Téged kutatlak, kereslek. Lelki terhem mázsás súlyként nyomja lelkem: egész életemben azokat a mámoros pillanatokat kerestem, amelyért érdemes élni.  Azt hittem, a boldogság egyszer csak betoppan az életembe, ha erősen vágyom rá. Honnan tudhattam volna, hogy a bűnbocsánat maga a boldogság?

Amíg tudatlanul ellened harcoltam, és bűnbánatra nem jutottam, csak nőttek szenvedéseim. Az elviselhetetlen lelki teher megnyomorította testemet, s az egészséges élet teljességének átélése számomra lehetetlenné vált. Éjjel-nappal rám nehezedő kezed kudarcra ítélte minden tettemet. Életem oly sivár volt, mint a nyári nap égette kietlen pusztaság. Mihelyt vétkeimet megvallottam, s bűneimet nem takargattam, ünneplő szívvel visszafogadtál.

Nem vársz tőlem hősies tetteket. Elegendő a puszta hitem. Saját érdememmel sohasem volnék képes megszerezni ezt a hatalmas áldást.

Milyen hálás vagyok, hogy elfogadtad a bűnbánatom! Te mindig hajlandó vagy találkozni velem. Tudom, hogy sóhajom most is megtalál. Semmit sem rejtegetek. Rossz cselekedeteimet is kész vagyok nyíltan és őszintén kimondani: bevallom hűtlenségemet. Bár a halál mély örvényei vesznek körül, nem érnek el engem, mert Te megóvsz a bajtól, s a szabadulás örömmámorával körbeveszel.

Aki Téged keres, az előtt nyitva az út. Általad milliónyi ember boldog életre talált. Adj nekünk engedelmes szívet, hogy a Hozzád vezető úton – úgy, mint egy csökönyös állatnak - ne legyen szükségünk az élet kemény fegyelmező eszközeire, mert aki önfejű és maga keresi a boldogságot, az sohasem fog rátalálni.

A becstelenek jussa: sok fájdalom. Az alázatos szívűeket irgalmasságod lengi körül. Örüljünk és ujjongjunk, mert az igazaknak megbocsátasz: bűneink az örök feledés homályába vész. Uram, legyen áldott a neved!

 „Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.) Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.(Szela.) Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.) Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül. Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek! ”(Zsolt. 32.1-11)