Skip to main content

33. zsoltár – Isten dicsőítése

Uram, megízleltem jóságodat, melyet - kizárólagos használatunkra - félretett kincsként felhalmoztál, s nagyvonalúan megengeded, hogy bármikor hozzáférjünk. Bőséges áldásod újra hálaimára nyitja a szám, és lelkemből szenvedélyesen feltör egy belső vágy: az emberek között hirdetni örök hatalmadat.

Öröm és jókedv sugárzik arcunkról, elégedettek vagyunk - kiegyensúlyozottá tesz bennünket szereteted. Irgalmad új megnyilvánulásai csalnak ajkunkra egy újabb köszönetet. Hálánk áhítatos énekünk szárnyán száll feléd, s a legcsodálatosabb hangszerek lelkesítően zengenek. A muzsika megnyitja a szívünket és felébreszteni az elménk. Az emberek minél inkább megtapasztalják könyörületességedet, annál inkább hajlandóak dicsérni.

Titokzatos és felfoghatatlan erővel létezést adtál, szereteted jelével tele van a Föld. Nagyságod a teremtésben mindenhol látható: parancsszavadra könnyedén előállt a Nap, a Hold és a csillagok. Mederbe terelted a tengerek vizét, megfékezted a hullámok erejét. Bármit tervezel, az bekövetkezik. Hatalmad láttán minden híved alázattal engedelmeskedik.

Akik elfordultak Tőled, azok összefogtak, hogy megsemmisítsék népedet, de Te kudarcba fullasztod mindenre elszánt ellenségeink legravaszabban kigondolt cselszövéseit. Egyetlen ember sem hiúsíthatja meg, hogy véghezvidd örök időre szóló terveid. Boldog az, akit védelmedbe fogadsz, mert arra bőkezűen szórod az áldásaidat.

Balgaság azt hinni, hogy dolgainkat - melyet beteljesedni látunk - a véletlen taszigálja. Ha az Úr a mennyből letekint, tetteinket, s a szív rejtett titkait, a ki nem mondott gondolatainkat is látja, hiszen mindezt Ő maga formálta.

Vészhelyzetben emberi segítségben ne reménykedj, ne bízz saját nagy erődben! Még a király sem menekül meg nagy serege által. Életünk biztonsága egyedül Isten kegyességétől függ. Semmi sem kerüli el figyelmét. Nagy türelemmel, a legnagyobb ésszerűséggel és bölcsességgel kormányoz.

Uram, bízom szent nevedben, s imádkozom, hogy hűséged örökre velünk maradjon.

  „Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! ”(Zsolt. 33.1-22)