Skip to main content

Feltámadás

A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva. Ez egy olyan asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, s azt sem, hogy a halál után lesz feltámadás. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan zárják le, hogyha lenne is halottak feltámadása, akkor se nyíljon fel a sír. A márványkőre ezeket a szavakat vésette: "Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!" Azonban egy kis mag a gránitkövek alá került és növekedni kezdett. A kikelt növény kereste a világosságot. Senki sem gondolta volna, hogy egy fejlődő palánta képes szétfeszíteni a vastag acélpántokat és a lebetonozott köveket. A kis mag fává cseperedett, és az óriási kövek szétnyíltak előtte. Jézus ellenségei - közöttük Kajafás - azt gondolták, amikor Jézus testét betemették a sírba, hogy többé nem kerülhet ki onnét. De Isten hatalma, amely Hannoverben egy kis növény által nyilvánult meg, még csodálatosabban működött Jézus sírjánál Jeruzsálem közelében.


Luther Márton mondta: "Urunk a feltámadás ígéretét nemcsak a könyvekbe írta bele, hanem a tavaszi idő minden egyes levelébe."