Skip to main content

Ima a derűs holnapért

Miért van az, édes Istenem, hogy a jelenben elrejtőzöl, míg a régi időkben szabadító tetteidben megmutattad önmagad? Zakatol a szívem, hiába hívlak, nem válaszolsz. Mérhetetlenül elhagyatottnak érzem magam. Miért kell a személyes életemben az értéktelen, csapnivaló rosszat is elfogadnom? Te látod a fejemben kavargó gondolatokat, s hatalmadban áll helyes irányba tolni sorsom szekerét. Ajándékozz meg hát - kérlek - jelenléted áldott erejével!
Én csak halvány visszhangja vagyok az életnek, pedig nagyszerű édesanyát adtál, aki csodás, felemelő oldaláról ismertette meg velem a jövendő világot. Aki gondoskodó szeretetével azon fáradozott, hogy kedvet teremtsen nekem az élethez. Halálával többszörösen is Rád vagyok utalva, hiszen nem csak az imakönyvét hagyta rám, hanem a Hozzád való teljes bizodalmat. Uram, ne légy távol tőlem, mert közel van a baj, és nincs már, ki segítsen rajtam.
Marcangol a kétség, kiszárad a szám a rémisztő gondolatra, hogy talán az is ellenségem, akiről sohasem feltételeztem, akire eddig nem is gondoltam.
Amíg környezetünkben biztos támaszunk van, nem vesszük észre, hogy tengernyi fájdalmat és gyógyulásra váró sebet cipelünk magunkkal. Jól megtanultuk, hogyan leplezzük ezt mások előtt.
Ismersz: Úgy elbizonytalanodtam, hogy talán már én sem hiszek abban, hogy az életem megváltozhat. Szeretnék derűlátóan előre nézni és sokkal több jót várni a holnaptól. Kérlek, építsd fel bennem újra a bizalmat, hogy hinni tudjak a jóban, és ha lehetséges, válaszoddal adj nekem vigasztalást.
Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghallgattál.

 

 

Köszönöm,hogy

Köszönöm,hogy Közzétetted,Ili!  A Szentírásban is  olvashatunk igen  "kemény"  kérdéseket  Isten  felé...és Ő nem neheztelt meg. Az még a csodálatos Urunkban,hogy egyensúlyban van Nála a szeretet,és  a hatalom!