Skip to main content

Ráérünk?

Egy régi mese szerint gyűlés volt a pokolban. Az ördögök beszámoltak tevékenységükről. Az egyik arról szólt: „Én mindenütt azt hirdettem, hogy nincs Isten, nincs mennyország, mindenki élhet nyugodtan a bűneiben!”

Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Jó, jó. Régi propagandaszólamunk ez. Csak az a bökkenő, hogy ha bajba jutnak, még a leghitetlenebb ember is azt mondja: „Jaj, Istenem!” Ráadásul a lelkiismeretük is gyakran megszólal:„Hátha mégis…”

Felállt egy másik ördög, s így beszélt: „Én azt hirdettem, hogy a Biblia a papok találmánya; nem érdemes olvasni; divatjamúlt könyv.”

Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Ez is régi propaganda-anyagunk. De látjátok, ez a könyv mégsem veszít hatásából. Újra meg újra fölfedezik; naponta milliók olvassák.”

Már-már úgy tetszett, hogy senki sem mer a munkájával dicsekedni, de végül is megszólalt egy kisördög: „Én azt súgom az emberek fülébe, hogy van Isten, és igaz a Biblia, szép dolog a megtérés, de még ráérnek megtérni!”

Erre a főördög már azt mondta: „Nagyszerű! Te csinálod a legjobban!”

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs. 55.6)
„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs. 55.7)
„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk. 1.15)
„Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid. 4.7)