Skip to main content

09. zsoltár - Isten az igazság őre

Mennyei Atyám!

Ujjong a lelkem. Ismét nyilvánvalóvá tetted, hogy az öröm és a szükség óráiban is mellettem állsz. Hálát adok Neked szeretetedért, amellyel körülveszel nap mint nap. Köszönöm, hogy bármikor, bárhol meghallgatod az imám. Gondjaimat magadon viseled, bűneimet elfeleded, igazságos ítéleteddel ellenségeimet meghátrálásra kényszeríted.

Hálát adok, Uram, mert tanítasz arra, hogy milyen lesz a nagy nyomorúság idején. Érzem, hogy el kell ezt mondjam az elveszetteknek, hogy ne maradjanak elveszve. Már most tudhatom, hogy tetteid mindig csodásak. Hitben láthatom, hogy Jézus Felséges. Meghátrálnak előtte ellenségei, elbuknak mind, semmivé lesznek. Uram, trónodra ülsz, mint igaz Bíró. Nagy remény ez nekem most és itt. Semmivé teszed a bűnösöket, eltörlöd nevüket mindörökre. Uram te mindig menedékünk vagy, Benned bízhatunk, nem hagyod el azt, aki hozzád menekül. Zengjünk hálát, örvendjen szívünk.
A nyomorúság idején számon kéred a gonoszokon a vérontást, megjegyzel minden jajkiáltást. Sokakat emelsz fel a halál kapujából, megismerteted  mindenkivel az igazságot. Mert Te magad vagy az Igazság.
A holtak hazájába kerül minden nép, mely elfelejt Téged. Mutasd meg magad nekik, hadd tudják meg esendő voltukat, hogy megtérhessenek és Benned való teljes bizalommal élhessenek! Uram imádkozom a nemzetemért.

A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró. Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! Kelts bennük félelmet, Uram, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.) (Zsolt. 9.1-21 )