Skip to main content

14. zsoltár - Az emberek romlottsága

Uram, látod, azt gondoljuk magunkban, hogy nincs Isten. Ilyenek vagyunk, bolondok és romlottak.  Egy  igaz sincs köztünk . Ha letekintesz,  nem találsz senkit, aki Téged keresne. Elfordultunk tőled mindannyian. A jót már nem ismerjük, téged Urunk nem félünk. Gonoszok lettünk, hozzád nem kiáltunk. Tudom, egyszer nagyon megrettenünk, mert te az igazat kedveled. Szabadíts meg minket, fordítsd meg nemzetünk sorsát. Tégy bölcsé bennünket - érd el, hogy féljünk Téged, ujjongjunk, és dicsérjük neved.

From Clipboard„A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -, hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. (Zsolt. 14.1-7 )