Skip to main content

17. zsoltár - Könyörgés szabadításért

Én Uram, én Istenem!

Köszönöm, hogy megmutattad, hogy a Te szavad nem csalárd. Tőled jön az ítélet, és az igazságos, mert Te igaz vagy. Drága Jézus, a te szívedben nincs álnokság, szavaid tiszták. Bármit tettek veled az emberek megmaradtál az egyenes úton. Lépteidet mindig az Atya útján tartottad, megingás nélkül - pédát mutatva nekünk. Köszönjük Jézus, hogy te az Atyához kiáltasz, imádkozol értünk bűnösökért mindenkor. Megszabadítasz bennünket, akik hozzád menekülünk. Elrejtesz védőszárnyaid alá. Ó Uram, sok a bűnünk, konok a szívünk. Lépj elő! Védj meg minket. Vigyázz ránk, hogy ne igazodjunk a világhoz! Mutasd nekünk az igaz utat! Láthassuk meg az orcádat, töltsön el mindig az öröm, mert Te velünk vagy!

Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. Lépj elő, Uram! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Uram, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek. (Zsolt. 17.1-15)