Skip to main content

A "törvény" jelentései a Bibliában

1. "Isten törvénye" - ez a legtágabb értelme a törvénynek. Mindazokat a kinyilatkoztatásokat jelenti, amit Isten adott az embereknek a történelem során. Az ószövetségi iratokat is nevezték így:

Jn. 10.34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

(Itt Jézus egy zsoltárt idéz: Zsolt. 82.6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan). Isten minden kinyilatkoztatásának egy a célja: megismertetni az emberrel az isteni rendet, törvényt, hogy azzal az ember összhangra jusson.

Mt. 7.12 A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Isten minden beszéde törvénynek nevezhető, mert Isten tökéletes erkölcsi lény, ezért a beszéde is tökéletes. Nincs mit hozzátenni, és nem lehet belőle elvenni. Ebben a legtágabb értelemben szerepel a törvény a 119. zsoltárban is: 

Zsolt. 119.17-18 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

 

2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezések.  szabályok,. Ez az előbbinél körülhatároltabb értelmű.

Apcsel. 15.5 Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Gal. 5.3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

3. Betartandó parancsok gyűjteménye, amit egy átlagos izraelitának a gondolkodásmódja és gyakorlata szerint jelentett. Ez főként Pál leveleiben fordul elő, negatív töltésű jelentés formájában. Jelentette a judaista legalizmust vagy nomokráciát, a tövényuralmat, azt a "törvényszövetséget", amit Isten adott (de csak egy időre) un. "pedagógus törvényként".

Gal. 3.24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Amikor Isten szövetséget kötött Izraellel, törvényeket, rendelkezéseket adott nekik. Nem azt kívánta, hogy ezeket a saját erejükből tartsák meg. Ezeknek egy része időleges völt, csak az előkép beteljesedéséig voltak érvényben, vagy a tisztulási rendelkezések a megjobbulásig (Zsid. 9.10 Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők. )

Izrael tömegei nem ismerték sem az igazság, sem a bűn mélységeit (a ma embere sem ismeri), így ezek a törvények arra voltak hivatottak, hogy szembesüljenek azzal, hogy nem képesek betartani az erkölcsi törvényeket, rájöjjenek arra, hogy szabadítóra, Megváltóra van szükségük.

Gal. 3.24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Nem ismerték fel, hogy a törvény célja: Róm. 10.4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.  Így aztán félresiklottak. A parancsolatokat körbebástyázták sokszor teljesen elhordozhatatlan, ellenszenves rendelkezések tömegeivel

Mt. 23.4 Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.  
Apcsel. 15.10
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?

4. A Tízparancsolat: az összegzett egyetemes erkölcsi törvény. Isten határozottan megkülönböztette, kiemelte a rendelkezések sorából. Saját szavával hirdette k:

2 Móz. 20.1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2 Móz. 20.19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

saját ujjával írta ismételten a kőtáblákra:

2 Móz. 31.18 Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
2 Móz. 32.16
A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 

A legszentebb helyen kellett őrízni (Szentek szentjében a szövetség ládájában). A többi törvényt Mózes írta be a szövetség könyvébe:

2 Móz. 24.4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
2 Móz. 24.7
Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.

A Tízparancsolatnál nincs teljesebb törvény erkölcsi értelemben most sem. Ezt Jézus a Hegyi beszéddel nem felülírta (Mt 5-7), nem kipótolta, hanem megmagyarázta. Minden parancsban az egész, egy és oszthatatlan isteni akarat van benne: a szeretet. Az egyes parancsolatok az egy isteni parancs illetékes magyarázatai.

5. A tíz törvényt egybefoglaló, azok alapjául szolgáló végső elv. Az ószövetségben is megtalálható ez, de JÉzus korában már nem értették ezt.

3 Móz. 19.18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
5 Móz. 6.5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Mt. 22.35-40 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

6. Végső alapelv: a törvény betöltése a szeretet

Róm. 13.8-10 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.