Skip to main content

Ámulatos Istenünk van

Az Úr pedig figyelt és hallgatott,és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. Mal.3.16

Mózes 4. könyvének leghosszabb fejezete a hetedik. 89 vers. Ez majdnem 3 oldal a Bibliámban az 1200 oldalból. Ez nagyon fontos lehet, ha Isten ennyi helyet szánt neki, nemde? A fejedelmek ajándéka - olvasom. 9 vers a sátor szolgálatára szánt áldozatról ír. Ez még érdekes is.

Aztán az oltár felszentelésére szánt dolgokat hoztak a fejedelmek. 12 fejedelem (a 12 törzsből). Mindegyik ugyanazt hozta. Szinte szóról szóra ugyanaz van leírva. Hát bevallom, nem olvastam szóról-szóra. Vajon ugyanígy olvastam volna, ha megsúgták volna, hogy a három oldalon ott szerepelek én is?

Én elintéztem volna ennek a leírását úgy, ahogy a 84-88 versben van. Így összesen 15 vers lenne a 89 helyett. Ilyenek vagyunk mi "modern" emberek.

DE nem így Isten!

Isten minden törzsnek külön napot szánt, hogy ajándékát bemutassa. Minden fejedelem nevét, ajándékát részletesen elmondja. Az ember futólag, vagy gondatlanul elmehet mások ajándékai és áldozatai mellett. Isten azonban soha nem tesz így. Örömére szolgál, ha minden kis ajándékot, minden szeretet-adományt megemlíthet. Nemcsak hogy nem felejti el a legcsekélyebb apróságot sem, hanem különös gondja van rá, hogy számtalan ember olvashasson róla. A tízenkét fejedelem (Jákob fiainak leszármazottjai, a törzsek vezetői) a legkevésbé sem gondolt arra, hogy nevüket és adományukat az utókor is számon fogja tartani. Ez mégis így történt, mert Isten így akarta. Szolgái közül egynek a nevét sem hagyta ki és szolgálatuk egyetlen töredékét sem felejti el.

Ez a hetedik fejezet (4Móz.7) az örökkévalóság könyvének egyik mintalapja. Ha fellapozzuk 2Sám 23-t, vagy Róm 16-t, két hasonló lapra találunk. Az előbbi Dávid hőseinek nevét és tetteit örökíti meg részletesen, az utóbbi Pál apostol római barátainak nevét és tetteit.

Mindhárom bizonyságot tesz egy áldott igazságról, Isten összes szentjeit és Krisztus valamennyi szolgáját illetően. Mindegyiküknek saját helye van a lajtstromban, saját helye van a Mester szívében.

És jól gondoljuk meg, hogy ezek csak mintalapok az örökkévalóság könyvéből. Milyen komoly és mégis szívderítő, bátorító dolog ez! A mi Urunk szolgálatában nincs egyetlen cselekedet sem, amely be ne íratnék az Ő könyvébe, s nem csak a lényege, nem csak az összefoglalása (a summája), hanem részletesen.

Nem az van beírva, hogy: a "XXXX gyülekezet tagjai ezt és ezt tették",  hanem  a te neved van odaírva. Nem az van, hogy XY "Imádkozott: 16384-szer, összesen 32768 percet", hanem külön fejezet van neked szánva. Mind a 16384 ima külön-külön, részletesen (jelzőkkel ellátva) fel van jegyezve. Minden pohár víz, amit hitben adtál; minden szó, mellyel bátorítottál; minden simogatás, mellyel együttéreztél, stb - mind-mind külön, részletesen, rólad. Ámulatos, nem? Látjátok, én elintéztem egy "stb"-vel, de Isten nem!

Micsoda Istenünk van!!